Manager Magazin: A környezet-, illetve az állatvédők részéről támadások érik a hússzektort. Mit szól ehhez?
Giacomo Pedranzini: Ez most nagyon fontos kérdés. Azt mutatja, hogy az egyik végletből sajnos mindig átesünk a másik végletbe. Az egyik extremitás, amikor csak a mennyiség, csak a költség számít, hogy minél olcsóbb terméket lehessen kínálni a fogyasztónak. Ha az ár túlságosan a középpontban van, nem lehet garantálni, hogy az állatot mindig jól tartották, ahogyan azt sem, hogy környezetbarát a termelés. Ekkor a verseny csak arról szól, ki tud olcsóbban eladni. De olcsón nem lehet jó minőséget gyártani, és olcsón nem lehet jó minőséget vásárolni sem. Sajnos az utolsó harminc-negyven év trendje ez volt, az élelmiszeripar belekerült egy spirálba: többet gyártani, mert úgy lehet csökkenteni a költségeket, úgy lehet olcsón eladni. Ennek következménye a túl sok termék, ami még alacsonyabbra nyomja le az árakat. A másik szélsőség az organikus élelmiszergyártás. Azt gondolom, meg kell találni a középutat, mert sajnos van némi igazság abban, amit az állatvédők mondanak.
De azzal nyilván nem ért egyet, hogy ne együnk húst…
Nem akarom megmondani senkinek, hogy egyen vagy ne egyen húst, de ha valaki azt gondolja, hogy a világon senki se egyen, őt azért megkérdezném néhány dologról. Például arról, mit fogunk csinálni az állatokkal, ha a húsuk már nem kell. Úgy tartjuk majd a sertéseket és a marhákat, mint ma a kutyákat? Honnan lesz természetes trágya a termőföldek tápanyagpótlására? Csak műtrágyát használunk majd? Egy sor kérdés, és odáig még el sem jutottunk, hogy az emberi szervezetnek az egészséges létezéshez szüksége van az állati fehérjére. Egyensúlyt kell találnunk az élelmiszergyártásban éppúgy, mint az emberek táplálkozásában. Utóbbiban, úgy tűnik, a mediterrán diéta a legjobb. Vagyis egy picit mindenből kell fogyasztani, és mellette aktív életet élni. Ezért is támogatjuk a sportot.
Fotó: KOMÉTA
A Kometa működésében mennyire van jelen a fenntarthatóság?
Figyelünk az állatjólétre, és a 100 kilométeres körzeten belülről szállító termelőknek prémiumot fizetünk. Hiszen ha rövidebb az állatok útja a húsüzembe, kevésbé viseli meg őket a szállítás, és kisebb a környezetterhelés is. Öt évvel ezelőtt kezdtük használni a saját szennyvízüzemet, ennek köszönhetően tiszta vizet eresztünk vissza a Kapos folyóba. Elindítunk egy új beruházást, amelynek keretében mellékterméküzemet építünk, így 2020-tól a húsfeldolgozás közben keletkezett összes hulladékot húslisztté, állateledellé dolgozzuk fel, az ipari zsírból pedig zöldenergiát állítunk elő.
A hazai piacon úttörőként mérsékelték termékeik sótartalmát. Miért döntöttek így?
Amikor körülbelül hat éve megtettük az első lépéseket a sótartalom csökkentése felé, az egész húsipar elég komoly krízisben volt. Gondolkodtam, hogyan tudunk ebből a helyzetből kilábalni. Feltettem a kérdést: vajon úgy, hogy még többet és még olcsóbban gyártunk? Arra jutottam, hogy nem. Csak úgy fejlődhetünk, ha finom, egészséges és elérhető árú terméket tudunk létrehozni. A Kométa márka számomra mindig is a minőséget jelentette, azt, hogy élvezetet adjon a fogyasztó számára, mert finom, beilleszthető az egészséges életmódba, és elérhető árú.
Az elérhető ár igen gyakran a minőség rovására megy…
Ez nálunk nem így van, ezt bátran állíthatom. De ehhez változtatnunk kellett. Hogyan tudunk olyan terméket előállítani, amely finom, egészséges és nem drága? Vannak, akik ezt úgy lépik meg, hogy csökkentik termékeikben a hús arányát és így a költségeiket is. A növényi fehérje olcsóbb, mint az állati, sok termék ezért tartalmaz szóját. Szerintem viszont nem kell keverni a dolgokat: ha valaki növényi fehérjét akar, akkor növényi terméket vásárol. Ráadásul íz szempontjából semmi sem vetekszik a húséval. Ezért mi inkább a szóját vettük ki, ennek következtében valamivel ugyan drágább lett a termék, de finomabb, és még mindig megfizethető. Elhagytuk az ízfokozónak használt glutamátot, és csökkentettük a fűszerek mennyiségét, ezek ugyanis inkább elfedték a hús ízét. Márpedig mi a legjobb, a legfrissebb magyar húst használjuk alapanyagként, és azt akarjuk, hogy fogyasztóink a finom húsízt érezzék. Tavaly április elején vezettük be a piacon a csökkentett sótartalmú termékeinket. Azért döntöttünk így, mert úgy tűnik, a fogyasztók világszinten legalább kétszer-háromszor több sót esznek, mint amennyit kellene, a napi öt gramm helyett tíz-tizenötöt. Magyarországon a legrosszabb a helyzet, mert itt a férfiak napi sófogyasztása elérheti akár a 17-18 grammot is. A túl sok só többek között magas vérnyomás kialakulásához vezethet, ami fő oka például az agyvérzésnek.
A fogyasztók hogyan fogadták a változást?
Egyelőre úgy tapasztaljuk, még nem nagyon figyelnek erre. Ebből is látszik, hogy azt a célunkat is elértük, hogy az íz ugyanaz maradt, mint volt. Kellemes meglepetést jelentett számunkra, amikor néhány hónapja kaptunk egy anyagot az olasz Lidltől, amelyben közölték, hogy a Lidl is ebbe az irányba megy, és 2025-ig 20 százalékkal mérsékli a só- és cukortartalmat. Mi ezt csináltuk meg egy évvel ezelőtt, de 25 százalékkal. Azóta több áruházlánc is hasonló bejelentést tett, ez pedig csak megerősít abban, hogy helyesen döntöttünk. Lesznek még hasonló lépéseink, de erről most nem mondanék többet.
Hogyan látja, mi kell ma ahhoz, hogy egy húsipari cég versenyképes legyen a magyar és a nemzetközi piacon? A Kometa mennyire áll helyt a versenyben?
Nagyon fontos elmondani, hogy Magyarország az egyik legkiválóbb adottságú ország az élelmiszer-előállításra, mivel megfelelő nagyságú és minőségű termőföld áll rendelkezésre. Technológiában és hatékonyságban persze még fejlődni kell, emiatt tartom különösen fontosnak a támogatásokat. Így tudunk fejleszteni, új technológiákat, új üzemeket építeni vagy bővíteni. Úgy gondolom, általánosan a magyar élelmiszeripar közepes szinten van, a Kometa pedig már egy picit magasabban. Persze nálunk is van még potenciál, szükségesek a beruházások, és sajnos egy további problémát is meg kell oldani: nincs elég ember.
Ezt miként próbálják kezelni? Van olyan specialitása a cégnek – például dolgozói juttatásban –, ami miatt el lehet mondani, hogy jó a Kometánál dolgozni?
Amennyire csak lehet gépesítjük a gyártást. De tisztában vagyunk vele, hogy a húsipari szakmát nem lehet teljesen automatizálni, fontos az ember, a kézi munkaerő. Folyamatosan dolgozunk azon is, hogy javítsunk a munkakörülményeken. A Kometában a legalacsonyabb fizetés 20 százalékkal magasabb a minimálbérnél, év elejétől pedig meghosszabbítottuk a fizetett szünet idejét. Legutóbbi lépésünk a munkakörülmények javítása érdekében az volt, hogy a dolgozóinknak mindennap meleg ételt kínálunk, melyet itt főzünk.
Mennyire érintették a Kometát az afrikai sertéspestis miatti korlátozások?
Ez a húsipart tekintve nagyon súlyos probléma, hiszen a távol-keleti piacok zárva vannak, miközben ott találhatók a legnagyobb importőrök. Nem tudom megérteni, miért nem lehet exportálni Kínába, mikor ott is van sertéspestis, sőt, sokkal inkább, mint itt. Mi nem szállíthatunk húst, miközben onnan jön Európába a sertésbél. Ez nonszensz. Remélem, hamarosan megszületik a megoldás. A Kometának azonban a kieső piac szerencsére nem volt túl jelentős, mintegy hat-hét százalékot exportáltunk oda. De éppen akkor jött a tiltás, amikor megkaptuk a kínai kivitelre az engedélyeket. A kieső vevői kapacitásokat úgy tudtuk pótolni, hogy a Kometa a magyar és az olasz piacon egyaránt nagyon erős, valamint kimelkedő a jelenléte Szlovéniában és Horvátországban. Mi ezt a négyet hívjuk hazai piacnak. Erősítettünk a kiskekiskereskedelmi láncok irányába is, Magyarországon például tavaly októberben tudtunk a hússal belépni az Auchanba, azóta mi vagyunk a lánc a fő sertéshús-beszállítója.
A Kínában pusztító sertéspestis felborította a piacot, drasztikusan megemelkedtek az élősertés-árak. Ezt hogyan tudják kezelni?
Az kifejezetten hátrányosan érint minket, hogy a német árak érvényesülnek a magyar piacon is, miközben innen nem lehet a fontos ázsiai piacokra exportálni, onnan viszont érkezik áru, és bizonyos sertésrészekért – mint a fej, láb, csont vagy bőrke – dupla árat kapnak. Nekünk a megnövekedett költségeinket a kiskereskedelmi láncokkal szemben kell érvényesítenünk. A kereskedők pedig azt kommunikálják, hogy nem szabad emelni az árat, mert így védik a fogyasztókat. Azt azonban elfelejtik, hogy a fogyasztók is dolgoznak és fizetést kapnak. Ha cégük nem tud árat emelni, amikor nőnek a költségei, akkor a bért sem tudja növelni. Az utolsó 15 évben Magyarországon emiatt becslések szerint körülbelül ötezer munkahely szűnt meg a húsiparban. Tehát a folyamatnak végül mégis a fogyasztók látták a kárát. Ebben az ügyben mindenkinek nagy a felelőssége: a húsipari cégeknek hatékonyan kell dolgozniuk, a kereskedőknek pedig nem kell visszaélni a piaci erőfölényükkel. Remélem, mindenki megérti, hogy meg kell találni az egyensúlyt.
A cikk a Manager Magazin októberi számában jelent meg
(Megtalálni a középutat)
