Manager Magazin: Ön szerint miért van az, hogy kissé „gyomorgörccsel” jöttem a beszélgetésre, nehogy az interjú alapján bárki rosszhiszeműen rám süthesse a rasszista billogot, holott az nagyon messze áll tőlem?
Forgács István: Azért, mert az erőltetett vagy túlzott politikai korrektség (PC) leszoktatta az embereket arról, hogy őszintén és racionálisan beszéljenek a cigányügyről. Pedig nem lehet máshogyan.
Jobban szeretem használni azt a szót – természetesen jelző nélkül –, hogy cigány, mint hogy roma. A PC miért inkább az utóbbit preferálja?
Szemantikai viták zajlanak, ahelyett, hogy például megoldást találnánk arra, hogy hogyan ne hulljon ki a roma gyerek az iskolából. A cigány emberek amúgy a legtöbb esetben magukat is cigánynak nevezik.
Hogy látja, a helyzetük, a lehetőségeik jobbak lettek a rendszerváltás óta, vagy rosszabbak?
A rendszerváltás legnagyobb vesztesei az alacsony képzettségű, alacsony státuszú munkát – nehézipar, építőipar, bányászat – végző cigány emberek voltak. A privatizációval kicsúszott alóluk a talaj, mert a cégek új tulajdonosai racionalizáltak, és már nem volt szükség rájuk. Az ő gyermekeik ezt követően pedig azt látták, hogy a korábban dolgozó apjuk már nem dolgozik, a kilátástalanság miatt esetleg bezárkózóbb lett, és elvesztette minden motivációját. Ez számos cigány közösségben egyszerre jelent meg, a többségi társadalom pedig nem tudott minderre jól reagálni.
ÉLETPÁLYA
A 43 éves romaügyi szakértő az Államigazgatási Főiskolán végzett, majd tanult a CEU-n, illetve a New York-i Columbia Egyetemen. Korábban dolgozott a civilszektorban és a központi közigazgatásban (Miniszterelnöki Hivatal), valamint részese volt az európai uniós csatlakozást követően elérhetővé vált uniós fejlesztési programok megtervezésének. Több mint egy évtizede önálló szakértőként dolgozik települési és megyei önkormányzatoknak, minisztériumoknak, hazai és nemzetközi nagyvállalatoknak. Rendszeresen ad elő egyetemeken, nyílt rendezvényeken. Nős, három gyermek édesapja.
A deviáns magatartást tanúsító – és ezt napjainkra értem – romák miatt nem a döntő többséget jelentő tisztességes, dolgozni akaró, a békés egymás mellett élésre törekvő cigányok a legnagyobb vesztesek?
De bizony igen. A deviánsnak tűnő cigány emberek döntő többsége azonban nem a semmiből lett, hanem a részben már említett folyamat következménye.
Milyen mélyről, honnan gyökerezik a probléma?
Száz évet kell visszamennünk: miközben Trianon miatt igenis kialakult egy egészséges nemzettudat a határon belül és kívül, addig a cigányság valamiért nem lett annak egyértelmű részese, nem élte azt meg. Ezzel szemben a szocializmus – amely nem értelmezte és tette magáévá a nemzet fogalmát – teljes mértékben eltüntette a sokszínűséget, és próbálta megtalálni a cigányok helyét a társadalomban: munkásokat látott bennük, és igyekezett helyhez is kötni őket. Szomorú, hogy miközben a szocialista állam a régi cigánytelepeket nagy számban elbontatta, csinált helyettük csökkentett komfortfokozatú új gettókat, aminek a következményeivel küzdünk most is.
Segély vs. munka
Segélyezettnek lenni rossz – ez minden vita felett áll. Egy korábbi kormány idején a segély és más állami támogatások összege szinte ugyanannyi volt, mint a minimálbéré, ennek pedig rendkívül rossz üzenete van! A közmunka ezért kimondottan jó kezdeményezés, munkára sarkallja az embereket, szocializál, és többet vihetnek haza, mint amennyit segélyként kapnának. A gyermek pedig nem azt látja, hogy apa, anya otthon fekszik, hanem, hogy valamit mégis dolgozik. Ráadásul a közfoglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, mert akik megtanulnak dolgozni, azok szocializálódnak is, és nagyobb eséllyel kapnak állást a klasszikus munkaerőpiacon, a versenyszférában – azaz felértékelődnek.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / MM
A munkaadók hihetetlen nagy munkaerőhiánnyal szembesülnek, hogyan jöhetnek itt képbe a cigányok?
A cigányság a tartalék! Esélyük többségüknek most leginkább a közmunka utáni első szinten, a betanított, szalag mellett végzendő munkára van, ahol viszont akár a dupláját is megkereshetik annak, mint amit közmunkásként. Itt azonban a nehéz körülmények miatt magas a fluktuáció. Ezért a cigányok, a vállalkozások és így a nemzetgazdaság elemi érdeke is, hogy minél több roma fiatal szerezzen szakképzettséget!
A kritikát is kapott szakképzési törvény átalakítása hozhat ebben változást?
Igen. A gazdaságnak leginkább szakmával rendelkezőkre van szüksége, így ha beválik a program, az komoly esély lehet a cigányoknak is.
Ők látják, hogy csak munkával van esélyük felemelkedni?
Egyre többen, de komoly erőfeszítésekbe kerül. Sok olyan fiatalt ismerek, akik miután félbehagyták a szakközépiskolát, évekkel később elismerik, hogy hibáztak, és hogy immár mennyire bánják. Visszaút – elméletileg – van az iskolapadba. Igen, de a többségük nem él vele. Rá kell döbbentenünk őket és az egész társadalmat, hogy szakmát szerezni dicsőség és garancia az emberi élethez.
Össze kell fogni
Kinek a felelőssége a szemek felnyitása?
Mindannyiunké! Ugyanazt kell látnunk és értenünk végre.
A társadalom döntő többsége nem a bőrszín vagy a származás alapján ítéli meg az embereket. De nem gondolja, hogy vannak olyan esetek, amikor a cigányok túlzottan érzékenyek, vagy akár rá is játszanak? Például, amikor egyesek azt mondják: „...azért, mert cigány vagyok?!”
Sokszor találkozom ezzel, de úgy látom, azokat a cigányokat, akik megszolgálják a bizalmat, a társadalom és a gazdaság is szívesen fogadja. A helyzet megoldásában a cigány közösségeket is felelősség terheli. Nagyon sok cégvezetővel beszéltem már, akik romákat alkalmaznak, és ha az adott illető jól dolgozik, akkor szuperlatívuszokban beszélnek róla, és egyáltalán nem szempont a származása.
Az miért van, hogy amíg például az Egyesült Államokban a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a sport, a kultúra szinte teljes vertikumában találni sikeres afroamerikaiakat, addig a cigányokról ez sajnos nem mondható el idehaza?
Ennek eléréséhez van szükség oktatási reformra, szakképzésre. Ehhez a társadalomnak, a cigányoknak, a szakértőknek, a politikusoknak össze kell fogniuk, és meg kell határozni az irányvonalakat, amelyekkel e cél elérhető.
Őszinte beszéd
Hol kell kezdeni?
Már az óvodában. A megörökölt liberális óvodai rendszer nem alkalmas arra, hogy a poroszos iskolai rendszerbe beilleszthető gyerekeket bocsásson ki. De a középfokú szinthez is sokan alkalmatlanok, ezért tömegével hullanak ki az első évben, és sosem lesz szakmájuk. Óvoda, általános iskola, középiskola, az átmeneteket kellene folyamatosan vizsgálni a rendszerben, és a gyerekek legyenek mindig felkészültek az új szintre való belépéshez. Ehhez pedig elsőként egyértelműbb, szigorúbb óvoda kell.
Már hallom is az érdekvédőket...
De ez önbecsapás. Vannak gyermekek, akik nem tudják végigülni az órákat, szemtelenek, antiszociálisak, akikkel nem lehet egy osztály keretein belül foglalkozni. Ne lepődjünk meg azon, hogy a közösségbe beilleszkedni tudó, szociálisan és morálisan érett gyermeke(ke)t a szüleik elviszik az ilyen intézményből. Ezen sem csodálkozni, sem felháborodni nem szabad.
Ezért is kap majd ön hideget-meleget.
Ha meg akarjuk oldani a problémát, és a cigányságot fel akarjuk emelni, akkor őszintén és racionálisan kell megközelíteni a témát.
Mekkora a cigányság aránya a teljes lakosságon belül, és mi várható a jövőben?
A felnőtt lakosság 9–10 százaléka cigány, a tíz év alattiak esetében ez az arány 16–18 százalék, míg az 5 év alattiak körében 23– 25. Ha nem emeljük fel őket, ha nem teremtjük meg a felzárkózás feltételeit, illetve ha ezzel ők nem élnek, akkor nehezen megoldható kihívásokat hoz a jövő...
Mi a megoldás?
Az állam nem gondolkodik rosszul, amikor azt mondja: szükség lenne nulladik évfolyamra, amely felkészíti a fiatalokat – a cigányokat is – a feljebb lépéshez akár még az általános, akár a középiskola előtt. Mert sokan nem kellően felkészültek az új elvárásokra. Az is beszédes, hogy egy felmérés szerint az iskolai erőszak a szakiskolákban domináns, és nem a gimnáziumokban.
De ez nem jelenti azt, hogy csak a cigányok balhéznak.
Persze, hogy nem. Azt mondom, hogy amikor alulszocializált gyermekek kerülnek be egy iskolába, az konfliktusok forrása lehet.
Potenciális fogyasztók
A cigányság mekkora piacot jelenthet, mennyire lehet potenciális fogyasztói célcsoport?
A tartós fogyasztási cikkek piacán, a szolgáltatásokban, de a pénzügyi vagy a biztosítási termékek esetében hatalmas, ki nem használt piacot jelentenek. Amelyik cég nem számol velük, az a jövővel sem számol.
Említette a pénzügyi területet. De egy bank hogyan hitelezzen akkor, ha például valakinek alacsony a bére, kevés a jövedelme, nincs munkája és/vagy nincs fedezetként bevonható minőségű és értékű ingatlanja?
Ha például egybe lehetne számítani az apa minimál-, az anya közmunkabérét és a gyermekek után járó családi pótlékot, akkor állami kezességvállalás mellett a bankok gond nélkül le tudnák vonni a havi törlesztőrészleteket.
Akkor a szabályozáson kellene változtatni! Számos pozitív hatással járna, ha felzárkózást segítő hitelt kaphatnának: a felvett pénzből – természetesen szabályozni kellene, hogy mire költhetik – például kialakíthatna a család egy helyiséget a legnagyobb lánynak, hogy külön szobája legyen, vagy vehetnének belőle egy használt autót, amivel könnyebb lenne munkába járni, kórházba eljutni, vagy befejezhetnék a fürdőszobát, stb. Szempont az is, hogy így a gyorskölcsönök és az uzsorások fogságából is kiszabadulhatnának.
Hány családot lehetne így hitelképessé tenni?
Évente három-ötezer biztosan. Közel az idő, amikor a bankszektor egyszer csak rá fog erre csodálkozni.
Kábítószer és cigi helyett sport!
A kormány sportakadémiai rendszer kidolgozásáról döntött. Ebben „labdába rúghatnak” a roma fiatalok?
Kevés a gyermek minden korosztályban, így jól járnának velük a csapatok, másfelől – és ez talán még fontosabb –, ha a cigizéssel, a drogozással és a csellengéssel szemben valós alternatívát kínál, akkor az mindenkinek jó. A sport javítja a cigány gyermekek egészségi állapotát, valamint növeli a kitartásukat, szorgalmukat és kötelességtudatukat.
Hasznára lehet a kohéziónak is, hiszen ha egy nem cigány gyermek roma csapattársa például gólt lő, és emiatt izzadtan összeölelkeznek, örülnek, biztos, hogy a jövőben mindketten elfogadóbbak lesznek. Nem?
De, maximálisan egyetértek ezzel!
Mit szeretne elérni, mivel lenne elégedett, mitől lenne boldog?
A cigány közösség felzárkózása össztársadalmi érdek. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a mai cigány fiatalok minél nagyobb számban jussanak szakmához. Ez elméletben működik, de a gyakorlatban kevésbé, mert a fiatalok oldaláról szükséges motiváció és az őket körülvevő környezetnek a támogató magatartása sincs meg olyan mértékben, ami ahhoz kellene, hogy minél nagyobb számban jöjjenek ki az iskolákból végzettséggel és gyakorlati szaktudással. Ehhez átfogó szemléletformáló kampányra van szükség. Mert vagy szakma, vagy semmi! Ha van szakma, akkor viszont a maguk urai lesznek, és végre adódnak választási lehetőségeik is.
A cikk a Manager Magazin februári számában jelent meg
(A cégeknek számolniuk kell a cigányokkal)
