manager magazin: A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) anyagi csődje tette szükségessé, hogy 2011-ben kormánybiztost állítsanak a filmipar élére. 2020-ban már egy anyagilag rendezett szervezetet vett át. Mennyiben szorul az ágazat további felújításra?
Káel Csaba: Andy Vajna arra kapott megbízatást, hogy a magyar filmipart rendbe tegye: létrehozta a Magyar Nemzeti Filmalapot, és gyakorlatilag a gazdasági rendszerét kezdte megalapozni és felépíteni a filmnek, a tartalomkészítés tekintetében pedig a forgatókönyv-fejlesztés rendszerét is kidolgozta. Ez két nagyon lényeges sarokpont volt, egyrészt a csődközeli állapotból így menekített ki jó pár producert, másrészt szigorú ellenőrzési rendszert állított fel. A magyar film gyenge pontját, a forgatókönyvek íróit elkezdte ösztönözni arra, hogy ezek az anyagok minél önállóbban, professzionálisan készüljenek. Mivel Andy Vajna nem tudta ezt a folyamatot végigvinni, ezért kerültem én a képbe: folytatom és a fontos értékek mentén tovább építem a magyar mozgóképipar rendszerét, ám közben a filmfejlesztést kicsit másként értelmezem, mint elődöm tette.
Mennyiben tér el Andy Vajna elképzeléseitől?
Ami a leglényegesebb, hogy a mandátumot nemcsak a filmágazatra kaptam, hanem az egész mozgóképiparra. Andy Vajna rendszere a filmet a moziban forgalmazásba kerülő alkotásokra értelmezte, mi pedig a televíziós filmekre is kiterjesztjük. Ma a moziforgalmazás nagy részét, 80-90 százalékát Hollywood tartja a kezében. A magyarországi plázamozikban a magyar filmek nem tudnak az amerikai produkciókkal versenyezni, hiszen azok világforgalmazásúak, kiterjedt marketingrend szerrel megtámogatva.
Fotó: Móricz-Sabján Simon
A magyar film ehhez képest kulturális irányból érkezve nem képes egy ilyen marketinghátteret felépíteni. Bármennyire próbálta Andy Vajna visszacsábítani az embereket a mozikba, az említett okok miatt ez nem sikerült olyan mértékben, ahogy elképzelte. Mára a mozik száma lecsökkent, de bejött a letölthető tartalmú film, ahol például nagyon izgalmas dokumentum- és ismeretterjesztő témájúak is vannak, előtérbe kerültek a streaming szolgáltatók, az HBO GO, a Netflix, és sorolhatnám. Meghallva az idők szavát, a filmintézet munkatársaival egy magyar streaming szolgáltatásban gondolkodunk, ami a Nemzeti Filmintézet igényesen felújított és újradigitalizált filmállományának elérését is jelenti, de folyamatosan bővül az új hazai produkciókkal is. A régi filmek reneszánszát éljük, egyre több fesztivál célozza meg ezt a területet. Nemzetközi szinten beköszöntött a mozi és a streaming keveredése: az Irishman a moziforgalmazás után például átköltözött egy on-demand platformra, ebben a konstrukcióban nagyszerű lehetőségek kínálkoznak.
Történelmi filmek
Az elmúlt években egyre több minőségi filmsorozat jelent meg, Ujj Mészáros Károly Alvilág, Mátyássy Áron Átok vagy a Terápia sorozat neves rendezőkkel. Ezeket az HBO támogatta. Mostantól minőségi sorozat állami büdzséből is születhet?
A filmsorozatok támogatása a másik újításunk, egy érdekes régi-új formátum, hiszen régen is voltak televíziós sorozatok, de az emberek életében most kezdenek igazán jelen lenni. Itt az egyévados, 12 részes miniszériákról beszélek. Olyan témákkal kezdtek el foglalkozni, amelyekkel a mozifilmek talán már kevésbé: társadalmi, lélektani dolgok, történelmi témák. Látható, hogy nagyon komoly színészek mozdultak el a sorozatok felé, emellett ezeknek a filmeknek a látványvilága is nagyon erős. A leghíresebb példa talán a Csernobil, amely filmszakmailag profin kivitelezett sorozat és hatalmas siker volt, kár, hogy nem mi készítettük el, hiszen elég közelről érintett minket is a történet.
Része a reklámra fordítható összeg a támogatási rendszernek?
Hiszen a marketing gyenge pontja a filmjeinknek. Közvetlenül a filmek reklámkampányait nem támogatjuk, csak a produkciót. A producert és a forgalmazót kell rávenni arra, hogy többet fordítson marketingre. Ha a televíziós és a mozitartalmakat keverjük, jóval több reklámfelület keletkezik.
Visszatérő téma a történelmi film hiánya, ami sok vitát generál a nézők körében és szakmai berkekben is.
Ezt a vitát nem értem. Szögezzünk le valamit: bizonyos szempontból sokkal több film történelmi film, mint gondolnánk. Sokszor a közelmúltról vagy a jelenünkről szeretnénk beszélni a vásznon, ám mire a mozikba kerül a produkció, már eltelt egy újabb év, a múltunkká válik. Kifejezetten izgalmas és értékes az az alkotói távolság, ahogy a közelmúltunk vagy a történelmünk egy-egy eseményére filmes szempontból nézünk.
Ha az elmúlt éveket nézzük, a Saul fia a legnagyobb szakmai sikert, a Kincsem a legmagasabb nézőszámot hozta. Történelmi film mindkettő. Mégis azt állítják, nem készülnek történelmi filmek.
Senki sem állítja, hogy nem készültek történelmi filmek, az azonban tény, hogy nagyon kevés született belőlük a filmgyártás egészéhez képest, és hogy ezen a területen még hatalmas feladataink, és lehetőségeink vannak. Az egészen abszurd elképzelés, hogy csak a nagy történelmi tablók jelentik a történelmi filmet. A kilencvenes évek és az ezredforduló első évtizede például már a közelmúltunk, így történelem. Nagyon jó volna látni ezekből az időkből táplálkozó munkákat.
Van egy olyan vélekedés, amely szerint az utolsó megragadható idő az irodalom vagy a film nyelvén a rendszerváltás kora.
Láthatjuk, hogy nincs feldolgozva igazán magyar filmben ez az időszak sem. Amerika minden nagy történelmi eseményét vászonra vitte: a polgárháborút, a partraszállást, Pearl Harbort, Vietnámot. Nem szabadna a múltunk megkerülhetetlen pontjait kihagynunk, hiszen ezek az identitásunk részei.
Hrabal és Karinthy
Mennyire lehet a mi históriánk érdekes nemzetközi szinten?
Annyira lesz érdekes, amennyire jól fogjuk megfilmesíteni, de szerintem rettenetesen izgalmas lehet. Koprodukcióban, más nemzetekkel összefüggésbe hozva pedig különösen. Hatalmas perspektíva van a koprodukciós együttműködésekben, hiszen ez egyúttal forgalmazási lehetőség is. Amikor azt mondom, hogy Közép-Európában a V4-ek szövetségéről beszélünk, akkor a kulturális hagyományaink, történelmünk kapcsolódási pontjairól szólok. Például a humorunkat ez a régió érti igazán. Hrabalt, Karinthyt szintén. Még a szocializmus alatt is tradicionálisan voltak lengyel, cseh, horvát koprodukcióink.
Ha elkészül egy koprodukció, azt nem egy 10 milliós közönségnek szánjuk, hanem Észtországtól Olaszországig kiterjeszthetjük: 200 milliós piacról beszélünk. Nagyon fontos az is, hogy rendszerszinten nem készítettünk különböző mozgóképtípusokat. Utoljára évtizedekkel ezelőtt működött így a magyar mozgókép, mert akkor voltak meg a megfelelő műfaji feltételek az igazán gazdag portfólióhoz. Gondoljunk csak a magyar animáció remekeire, amelyeket a mai napig nézünk. A Mézga Géza ’69-ben kezdődött, de mondhatnám Jankovics Marcell 80-as évektől alkotott Magyar népmese sorozatát is. Ezért is van szükség arra, hogy kormánybiztosként stratégiai elemek mentén egy átfogó rendszer megépülését segítsem, mert ágazati szinten kell gondolkodni. És nem beszéltem még a bérmunkák támogatásáról, ami London után a második helyre tette fel Budapestet a nemzetközi filmgyártás európai térképén.
Mivel magyarázza, hogy végül tervszinten a Nándorfehérvárról készülő játékfilm nagy vihart kavart. A közélet mai állapotának lenyomata ez, vagy egyszerűen nem vagyunk felkészülve egy ekkora történelmi tablóra?
Szerintem nem szabad a politikát és a filmszakmát összekeverni. Ez egy szakma: vannak kritériumai, amelyeket teljesíteni kell, és pontosan tudjuk, hogy mitől jó egy film.
Folyamatos fejlesztések
Mégis politikai vita alakult ki körülötte.
A filmszakmát jó lenne elemelni a politikai vitáktól. Angliában, ahol élő személyekről készítenek filmet, ott a szakma nem kezd el ezen vitázni. Szerintem nálunk egy régi beidegződést tükröz ez a polémia, amely elsősorban arról szólt, hogy az aczéli kultúrpolitikai rendszer a filmet nagyon erős propagandaeszközként használta. Ott is voltak politikai viták, nemcsak a rendszer és a filmkészítők között, hanem filmes berkekben is. Azt szeretném, hogy a szakmai irányokra koncentráljanak az alkotók, mert nagyon nagy lehetőséget látok a kialakult rendszerben, amelyben lehet a filmekre összpontosítani. Szoktam mondani, ha most élne Fellini, lehet, hogy elgondolkodna, hogy itt forgassa le a Dolce Vitát.
Egy évig álltak a televíziós pályázatok a Média Mecenatúra Program megszűnése miatt. Számítanak arra, hogy jóval több terv érkezik be? Lesz változás az elbírálásban?
Mivel nagy volt a várakozás, ezért egyelőre a régi formában jövünk elő. A mozijátékfilmek és a sorozatok azonban komoly fejlesztési folyamaton esnek majd át.
Három gyermek édesapja, mit látott moziban közösen a családjával?
Megfogadtam, hogy nem mondok aktuális filmélményt, mert sok az érzékeny ember a szakmában. Ráadásul a nagyfiam kamasz, akinek én már szinte „ciki” vagyok, ha közös családi programokról van szó, így ritkán megyünk együtt, a fiammal és a két kislányommal közösen szórakozni. De tény, hogy rajtuk keresztül követni tudom a fiatalok igényeit, érdeklődését.
Két pozíció
A Müpa vezérigazgatását és a filmipari kormánybiztosi feladatokat hogyan lehet egy személyben átlátni?
Fantasztikus kollégáim vannak itt a Müpában, nemcsak nekem jó velük együtt működni, de az itt fellépők mindegyikének maradandó élmény, ahogy ezt számtalan világsztár emelte és emeli ki. Az emblematikus szlogenünkkel szólva mi nagyon „szeretünk itt lenni”; nagyszerű közösség épült ki. Ez az épület és csapat Magyarország egyik csodája. Az elmúlt 15 év bebizonyította, hogy a magyar kultúrát ilyen magas színvonalon is lehet képviselni. Ehhez meg kellett születnie ennek a háznak, és létre kellett jönnie benne annak a szakmai csapatnak, amelynek a Müpa a mindene. A Müpa nézőiből kialakult egy egyre növekvő számú közösség, amely szintén hatalmas inspiráció a művészeinknek. Itt volt Sir Simon Rattle világhírű karmester, akit úgy csábítottak vissza Londonba a Berlini Filharmónia éléről, hogy megígérték neki, kap egy új hangversenytermet a brit fővárosban. Budapesti koncertje alkalmával beszélgettünk arról, hogy mit szól a Müpához: azt mondta, fantasztikus a hely, az akusztikát is irigyli, de amit leginkább, az a közönség. Ennél nagyobb elismerést aligha kaphattunk volna. Amit a magyar filmben szeretnék elérni, az pontosan az, amit a Müpában már sikerült. Ebben az intézményben a magyar kultúra a legmagasabb szinten és minőségben jelenik meg a nemzetközi kultúrával együtt, összehasonlítva és összekapcsolva. A magyar művészek világsztárokkal lépnek fel, és ők is azokká válnak.
Vastaps
Világszinten hol tart a Müpa brand?
Tagjai vagyunk az Európai Koncerttermek Szövetségének, amelyben a kontinens 22 legjelentősebb előadó-művészeti központja működik együtt. Ebben a szervezetben lenni rang és hatalmas elismerés. Az európai és a világkultúra bástyái vagyunk, akik egymást figyelik, együttműködnek és tudnak egymásról. Évente kétszer összeülünk az igazgatókkal, tájékoztatjuk egymást a műsorunkról. Ez nagyon meghatározó tudás és erő, hiszen az európai zenének olyan komoly hatása van, hogy ezt éltetni kell.
Létezik a hétvégi kulturális turizmus fogalma: elérte a Müpa, hogy a koncertek miatt jönnek Budapestre?
Igen, és onnan is érzékeljük a külföldről érkezők jelenlétét, hogy ha nincs vastaps – amely a magyar közönség jellegzetes tetszésnyilvánítása – egy koncert végén, az biztos jele, hogy több a külföldi látogató a nézőtéren. Több nemzetközi hírű programsorozatban – mint például a Budapesti Wagner-napokon is – erősen érezhető a külföldi vendégek túlsúlya.
Chick Corea hamarosan érkezik és különleges meglepetést tartogat.
Az amerikai jazz-zongorista nagy Bartókrajongó, és valóban különlegességgel készül: a Müpa születésnapjára komponál egy művet. Persze az nem egyedülálló, hogy rajonganak a Müpáért a művészek; Keith Jarrett azt mondta a legutóbbi turnéján, hogy négy állomáson szeretne Európában fellépni, és abban a Müpának feltétlenül benne kell lennie. Sok a visszatérő: az idén 40. születésnapját ünneplő Budapesti Tavaszi Fesztivál is jó pár ilyen vendéget tartogat. A Győri Balett és Lajkó Félix közös produkciójának bemutatójával kezdünk, eljön például Ton Koopman, az Amsterdam Baroque Orchestra és Kristine Opolais világhírű szoprán. Az idén is a Müpába látogat a Berlini Filharmonikusok, mely a világ egyik legjobban márkázott zenekara, de itt lesz Christian Thielemann is, aki a Drezdai Staatskapelle zenekarával áll színpadra. Nem egy alkalommal, hanem egész évben ünnepeljük az évfordulót. Az évezred első két évtizedének a Müpa mindenképpen az egyik legfőbb kulturális sikere.
Az interjú a Manager Magazin márciusi számában jelent meg
(Nagy lehetőséget látok az új filmes rendszerben)
