Brüsszel rövid távon nem tehet sokat annak érdekében, hogy megkímélje a polgárokat a téli magas villany- és gázszámláktól – hosszan tartó tanácskozást követően erre jutottak az uniós vezetők, miután lajtsomba vették az energiaárak megugrása ellen bevethető eszköztárukat. Az állam- és kormányfők felkérték az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a közép- és hosszú távú intézkedéseket, például
egy stratégiai földgázkészlet kialakítását, de elismerték, hogy az árrobbanást, legalábbis rövid távon, tagállami szinten, elsősorban az adók és díjak csökkentésével, valamint a rászoruló polgároknak nyújtott támogatásokkal kell kezelni
– foglalta össze a Politico.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy csökkenteni kell a gáznak a blokk villamosenergia-árainak meghatározásában játszott szerepét, miközben hangsúlyozta, hogy
az uniós országok most azért is különösen sérülékenyek, mert a gáztárolók feltöltöttsége 78 százalékon áll az ilyenkor szokásos 90 százalék helyett.
A bizottság elnöke elismerte a közös stratégiai gáztartalékok és a közös gázbeszerzések szerepét a jelenlegi probléma leküzdésében. Ezt követően pontról pontra levezette, hogy – ellentétben azzal, amit például Lengyelország állít – nem az üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi engedélyek emelkedő ára az elsődleges oka az áramárak emelkedésének.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök szerint át kell alakítani az unió nagykereskedelmi villamosenergia-piacát, mert az a jelenlegi formájában kiszolgáltatottá teszi a fosszilis tüzelőanyagok volatilis piacának. Von der Leyen, amellett, hogy támogatta ezt a lehetőséget, azt mondta,
jelenleg ez nem adna gyors választ, ezért a közös gázvásárlást tartja a legjobb megoldásnak.
Orbán Viktor miniszterelnök a csúcstalálkozót megelőzően újságíróknak nyilatkozva leszögezte, hogy az uniónak vissza kell vonnia és teljesen át kell dolgoznia a Fit for 55 kezdeményezést – a jogszabálycsomagot, amelynek célja az EU szén-dioxid-kibocsátásának 55 százalékos csökkentése az 1990-es szinthez képest 2030-ig. A csúcstalálkozón Lengyelország képviselte ezt az álláspontot, bár a vita gyorsan rövidre zárult, miután Angela Merkel német kancellár, Mark Rutte holland és Micheál Martin ír miniszterelnökkel együtt védelmébe vette mind a Fit for 55-öt, mind a bizottság nemrégiben elfogadott iránymutatását, amely a kormányok által az energiaárak csökkentése érdekében önállóan meghozható intézkedésekről szól.
A jogállamisági vitával kapcsolatban Charles Michel, a tanács elnöke óvatosan úgy manőverezett, hogy ez a rendkívül megosztó téma ne uralja a csúcstalálkozót. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azzal érvelt, hogy a kérdés nem a jogállamiságról szól, hanem arról, hogy az EU Bírósága beavatkozhat-e olyan területeken, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe.
A felszólalók többsége azonban úgy értékelte, hogy ezzel csak megpróbálja elterelni a figyelmet a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségének jelentős,
az EP és a bizottság számára is elfogadhatatlannak ítélt csorbításáról. A csúcstalálkozón azonban nem történt jelentős áttörés a jogállamisági vitában, annak ellenére, hogy
azt megelőzően számos ország hevesen tiltakozott a lengyel álláspont ellen.
A konfrontáció helyett a párbeszéd merkeli mantrája győzött, és az lett a konszenzus, hogy a jogállamisági feltételességi mechanizmust – amely lehetővé teszi Brüsszel számára, hogy megvonja az uniós költségvetés és a helyreállítási alap forrásait azoktól az országoktól, amelyekről úgy ítélik, hogy megszegik a blokk normáit – nem szabad beindítani, amíg a bíróság nem döntött annak jogszerűségéről.
