Miután az elmúlt években egymást követték a konfliktusok és a válságok, sorban születnek a közgazdasági elemzések arról, hogy a világ új pályára állása – amit szinte mindenki biztosra vesz – merre viszi az életünket. Sokak szerint az életszínvonalat jelentősen javító globalizáció korszaka véget ért. Neil Shearing, a Capital Economics főközgazdászának tanulmánya szerint ez így van, de a nyugati világ sértetlenül jön ki belőle – hacsak nem a rosszabb verzió jön be, mert ilyen is van. Mindenesetre a globalizáció helyett a széttörés varázsszóhoz kell hozzászoknunk.

Print,Screen,Of,Flag,On,Pawn,Chess,Of,Usa,And
Fotó: Shutterstock

Shearing gondolatmenete egy az egyre szaporodó hasonló témájú elemzések közül, de segíthet megérteni, hogy milyen megfontolásokkal, illetve reményekkel vágtak az új globális kalandba azok, akik az elmúlt időszakban a geopolitikai ellentéteket mélyítették, a Donald Trump elnök indította kereskedelmi háborúktól a szankciós gondolkodásig és a kiszélesedett ideológiai kommunikációs küzdelemig.

A közelmúltban ugyanerről a témáról idéztük a sztárközgazdász Pozsár Zoltánt, aki azt fejtegette: a geopolitikai földcsuszamlás hosszabb távra is a magas inflációnak ágyazott meg az Atlanti-óceán két partján, miután a Chimerica és az Eurussia geopolitikai blokknak vége, és helyettük megszületett Chussia, Peking és Moszkva összeborulása.

Lapunknak adott interjújában Michael Mainelli, a Globális Pénzügyi Központok és az Okosközpontok index atyja arról beszélt, hogy a világ kétpólusúvá válásával valóban jöhet deglobalizáció abban az értelemben, hogy bizonyos kínálati láncok elszakadnak, de helyettük másutt a vállalatok újakat hoznak létre. 

Shearing már korábban is figyelmeztetett, hogy évtizedes ideáktól kell elbúcsúznunk, új szembenállásokhoz hozzászokni együttműködések helyett, és a politikusok tetszésétől függően a most következő deglobalizációs visszarendeződés olyanná is durvulhat, mint a két világháború között. Ezt megismételte, de az alap-előrejelzése más: a globalizációt követő fracturing, széttörés nem feltétlenül lesz fájdalmas a nyugati világ számára.

Széttörünk

A héten megjelenő teljes tanulmány előzetes összefoglalójában Shearing – lényegében Mainelli gondolatát ismételve – arról írt, hogy nem egyszerűen a globalizáció visszaforgatására kerül sor, hanem miközben egye láncszemek eltörnek, mások megerősödnek. 

A széttörés a felfogása szerint két blokk, az USA és Kína szétválását jelenti. Ezt a folyamatot a kormányok hajtják, eltérően az 1990-es és 2000-es évek globalizációjától, amit a politikusok és a vállalatok együtt öltve igazgattak. 

A dollár zászlaja alatt

Ez a világgazdasági földindulás nem feltétlenül jelent hatalmas változást az USA-val szövetséges fejlett országok makrogazdasági kilátásaiban – írta –, az erőfeszítések a fontos termékek és áruk ellátásának bebiztosítására a világkereskedelemnek csak kis szeletét érintik. 

A termelékenység növekedése, egyes magasan képzett dolgozók nemzetközi mozgása lassabb, az infláció gyorsabb lesz. De a dollár marad a domináns globális deviza és az amerikai pénzügyi rendszer a világ kasszája. 

A politikai meghajtású széttörés azonban jelentős hatással lesz a tengerentúli és az európai vállalatok működési környezetére az olyan szektorokban, amelyek a leginkább kitettek a kereskedelmi korlátozásoknak, mint a technológia és a gyógyszeripar. 

Minden cég és befektető más környezetben működik majd, amelyben a geopolitikai megfontolások nagyobb szerepet játszanak a források kiosztásáról szóló döntésekben

– tette hozzá.

(Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj – írta egy évszázada a világtörténelem eddigi legnagyobb deglobalizációs hullámának küszöbén József Attila.)

Aki pedig ráfarag: a Kína-blokk

Az elmúlt másfél évtized tobzódott az elemzésekben arról, hogy 2030 környékére az USA helyett Kína válik a világ legnagyobb gazdaságává, majd tovább nő az óriás. Shearing sarkalatos feltevése, hogy a globalizációt váltó széttörés gyökeres változást hoz az erőviszonyok kilátásaiban.

Szerinte az USA által vezetett blokk szélesebb bázisú, és belül cizelláltabb hálózatai vannak, ezért könnyebben alkalmazkodik a széttörés hozta kihívásokhoz, mint a Peking dominálta ellenblokk. Úgy véli, Kína növekedése az évtized végére két százalékra lassul. 

Ebből fakadóan a globális gazdasági erőviszonyok térképe 2050-ben egészen másképpen nézhet ki, mint azt eddig gondolta a világ. A Kína-blokk súlya 1990 óta 10 százalékról 25-re dagadt, a széttörés hatásai azonban már a következő években megállítják az üstökös emelkedését. 

 

Itt jön a "de"

Van azonban egy komoly kockázat is – véli Shearing –, mégpedig az, hogy a politikusok túlhajtják.

Előfordulhat, hogy a két blokk nem tart ki, és a világgazdaság kisebb, a maguk egyedi érdekeit hajtó regionális vagy nemzeti szintű egységekre hasad, a technológiacserét béklyók szövevénye gátolja. Ezt már a fejlett országok termelékenysége is megérezné, és hullámzóvá válna a teljesítmény, valamint az infláció. A teljes széthullást a közgazdász nem tartja valószínűnek, az USA és az Európai Unió közti kötelék például minden bizonnyal erős marad.

A még nagyobb veszély ugyanakkor, hogy a világon eluralkodik a konfrontáció szelleme, és buzgón szabdalgatják szét a gazdasági, illetve pénzügyi szálakat, holott a világ legjelentősebb gazdaságainak működése erősen összefonódott már. A háló szétszaggatása

 megbénítaná a világ iparát, hiányokhoz és elszabaduló inflációhoz vezetne

– óvott a szakember.

És hogy véli Kína?

A globalizáció szóra rákeresve „gyorstesztet” végeztünk a már a címében is ezt a szót hordozó Global Times hírportálon, amelyet a kínai kommunista párt kontrollál, és ez megerősítette, hogy Peking továbbra is kiáll a globalizáció folyamata mellett, amely a gyors felemelkedését hozta.

Alig egy hete Vang Su-ven kereskedelmi miniszterhelyettes sürgette egy G20-as tanácskozáson, hogy a multilaterális kereskedelem rendszerének javítása érdekében reformálják meg a WTO-t, a Kereskedelmi Világszervezetet, megvédve az erősödő antiglobalizációtól és a protekcionista törekvésektől.

A WTO-t elődjétől eltérően Joe Biden amerikai elnök is támogatja. Az elmúlt években azonban – akármennyire őszinték vagy színleltek Washington és Peking deklarációi –, és különösen a nemzetközi szankciók vezető ukrajnai háború kitörése óta a nemzetközi kereskedelem új nehézségekkel szembesült, a világgazdaságban tektonikus mozgás indult.

Nevezzük a folyamatot széttörésnek

– írta Neil Shearing.