A Federal Reserve és az Európai Központi Bank közelgő ülésének is tétje a várakozások szerint, hogy 50 vagy 75 bázisponttal emelik a kamataikat, de az alapkérdés, hogy a következő hónapokban az elleni vasszigortól visszarettenti-e a jegybankokat a recessziós félelem. A LinkedIn közösségi portálon lestük el nemzetközileg ismert közgazdászok beszélgetését, akik szerint nem rettenti vissza, és nagyon érdekes az indoklás is: a kritikusaik sárba tiporták a jegybankárok szakmai büszkeségét. A monetáris döntéshozókra a szakmai megalázástól a mémkigúnyolásig özönnel zúdul a kritika és a hibáztatás az idén.
Hogy igazuk van-e ezeknek a közgazdászoknak, az azért sem mindegy, mert a még nagyobb monetáris szigor valószínűbbé teszi az európai recessziót, amelynek a rémét a közép-európai régiót tekintve is felidézték a csütörtökön közzétett lengyel ipari aktivitási adatok . Ha az EKB összekapja magát, az segítheti az euró árfolyamát és akár közvetetten a forintot is, de nehezebben kiszámíthatók a hatások, ha mindennek az ára egy európai
Mindenki tévedett, nem csak a jegybankok
A beszélgetés Christian Kjaertől indult, aki a dán parlament alapította nyugdíjügynökség szenior alelnöke és likvidpiaci főnöke, és azt vetette fel, hogy a jegybankokat manapság rengeteg kritika éri, amiért nem reagáltak időben a felszökő inflációra.
Miért nem látták előre, hogy jön az infláció, miközben mindenkinek annyira nyilvánvaló volt?
– teszi fel a kérdést.
Meg is válaszolja: azért nem, mert valójában a piacok sem látták előre.
Erre bizonyítékot is hoz, az Atlanti-óceán mindkét oldaláról egy grafikont, amely azt mutatja, hogy az infláció az Egyesült Államokban és az euróövezetben is 2021 eleje óta egyre nagyobb mértékben meghaladja azt, amit a piacok kilenc hónappal az aktuális adatot megelőzően áraztak az olyan instrumentumokban, mint az inflációhoz kötött kötvények és csereügyletek. Holott az utóbbiak árait jól képzett és fizetett piaci szakemberek állítják be, és a sok dolog közt, amivel a piacot lehet vádolni, az nem szerepel, hogy „otthagyják a pénzt a pulton”.
A rövid távú inflációt általában trükkös dolog megjósolni. Ami most megy, amellett annál is trükkösebb. Nem könnyű a terep a monetáris politikának. Ne bántsuk őket
– vonta le a következtetést.
Csakhogy már bántották
Miközben a beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogy a múltat sokkal könnyebb megjósolni, mint a jövőt, Kjaer amellett érvelt, hogy a jegybankok elleni jelenlegi támadások a múltat is átírják a monetáris politikai döntéshozók kárára, akik a pandémia, az azt követő kilábalás, az és a háború időszakában előre nem kalkulálható fejlemények tömegével szembesültek.
Együtt érez a jegybankárokkal a Kjaer posztjára reagáló Anders Svendsen, a Nordea Markets főközgazdásza, aki előrejelzőként hozzájuk hasonlóan nem tudta megjósolni sem a járványt, sem az ukrajnai háborút.
Egyes előrejelzők gyorsabban felfogták a következményeket másoknál, de a nagy képet illetően mind tévedtünk
– írta Svendsen, aki így vonja le a következtetést:
Miután a szakmai büszkeségüket megsértették, a jegybankárok pragmatikusak lesznek, rövidlátók és tartózkodnak az előre szóló iránymutatástól. Ebből következően a kockázat az, hogy túl sokat tesznek és túl későn állnak le.
Ha a Fed, illetve az EKB túl sokat szigorít, annak a következménye mély gazdasági visszaesés lehet, minden szokott velejárójával, a munkanélküliségtől a vagyoni különbségeken át és a szociális feszültségek kiéleződéséig. Nemcsak Amerikában, hanem az eurózónában, valamint az utóbbival összefonódott gazdaságú Közép-Európában is.
Ami azt illeti, a régió nagy jegybankjai – más feltörekvő piacok központi hitelintézeteihez hasonlóan – jóval a Fed és az EKB előtt, egy éve vagy még korábban, megkezdték az infláció elleni küzdelmet a szigorítással, így a kamataik több évtizedes magasságokban tartanak. Sőt, a cseheknél és a lengyeleknél már erőteljesen megjelentek a szigorítás leállítását követelő hangok, ami azt hozhatja, hogy fázisellentétbe kerülhetnek a kamatemeléseit épp csak megkezdő EKB-hoz és a Fedhez képest.
Az EKB szeptember 8-án, a Fed 21-én dönt legközelebb a kamatokról.
Jerome Powell Fed elnök másfél héttel ezelőtti Jackson Hole-i beszéde megerősítette a várakozást, hogy a bank nemcsak 50, hanem 75 bázisponttal emel, a paritás alá gyengítve a dollár ellenében az eurót. Az egységes valuta támogatást kapott az ezt követő nyilatkozatoktól, amelyek azt erősítik, hogy Frankfurtban is 75 bázispont lesz a szigorítás, de csütörtök délután már megint kevesebbet ért egy euró, mint egy dollár, és ez visszavetette a forintot, valamint a zlotyt is.
Hosszú távon mind halottak vagyunk
Ahogy az idézett LinkedIn-beszélgetés, néhány napos Pozsár Zoltán tanulmánya is, amelyben a magyar származású amerikai sztárközgazdász azt fejtegeti, hogy az elmúlt évek geopolitikai földcsuszamlása – hiába állította két százalékra az inflációs célját a Fed és az EKB is – hosszabb távra is magas inflációnak ágyaztak meg az Atlanti-óceán két partján.
A Credit Suisse rengeteget idézett guruja szerint az Egyesült Államokban a már korábban is Chimerica (Kimerika) néven emlegetett geopolitikai blokk alapozta meg korábban az alacsony inflációt az olcsó kínai áruk beáramlása révén. Európában ezzel szemben a Pozsár által Eurussia (Euroroszország) nevű geopolitikai képződmény biztosította az alacsony árakat az olcsó orosz energia révén. A legújabb világpolitikai fejlemények révén azonban mindkét blokk felbomlott, miközben létrejött Kína és Oroszország blokkja.
A Kína és Oroszország (Chussia) közti speciális viszony erőteljes: az árupiacok és az ipar házassága, amely egyesíti a legnagyobb árupiaci termelőt (Oroszországot) és a világ gyárát (Kínát), potenciálisan Eurázsia kontrolljával
– írta.
Ha helytálló Pozsár fundamentális feltételezése, hogy az olcsóság az új geopolitikai konstellációban nem tér vissza, az azt jelentené, hogy a nagy jegybankok eleve megvalósíthatatlan inflációs célra lőve manőverezhetnek recesszióba.
