Úgy gondolhatnánk, hogy az amerikai belpolitikai csatározások semmilyen hatással sincsenek egy hazai befektetőre. Azonban, ahogy arra a koronavírus következtében beragadó beszállítási láncok is rámutattak, modern világunkban minden mindennel összefügg.
Szeptember 30-án ért véget az amerikai költségvetési év, ami alapesetben is izgalmakkal szokott járni, de az idei negyedév forduló különösen feszültnek bizonyult. Bár a demokratáknak 51 fős többségük is lehet a százfős szenátusban, az aktuális szabályozások miatt egyes törvényjavaslatok előterjesztéséhez 60 fős többség kell.
Tehát nem elég, hogy az összes demokrata egyetért és támogat egy javaslatot, még tíz republikánust is a céljuk mellé kell állítaniuk.
A republikánusok már most a jövő évi előválasztásra készülnek, ahol jó eséllyel növelni tudják majd a számukat, sőt, akár többségbe is kerülhetnek a felsőházban. Éppen ezért minden politikai lehetőséget megragadnak, hogy hangoztassák nézeteiket és ellenállásukat a demokrata javaslatokkal szemben. Az, hogy nincs kész az új költségvetési terv határidőre, nem újdonság az Egyesült Államokban, ilyenkor átmeneti rendelkezéssel a meglévő költségvetési évet terjesztik ki egy fix időtartamra, hogy időt adjanak maguknak a megegyezésre. Enélkül kormányzati leállás következne be, ami az állami intézmények bezárását és a dolgozók felfüggesztését jelenti. Trump kormányzása alatt kétszer is előfordult már ilyen, köztük a valaha volt leghosszabb, 35 napig tartó időszak is. Az idén szó szerint az utolsó pillanatban sikerült megegyezni a feleknek, és végül 15 republikánus csatlakozott a demokratákhoz, hogy december elejéig kiterjesszék a meglévő költségvetési évet.
Ezzel az első akadályt áthárították két hónappal későbbre. A sokkal komolyabb következményekkel járó adósságplafon megemelése volt a soron következő feladat. Egy 1917-es törvény következménye a mai cirkusz, amely az állam finanszírozását volt hivatott felgyorsítani, hiszen előtte minden egyes költségnövelő tételről külön kellett szavaznia a kongresszusnak.
Azonban a republikánusok itt sem adták be a derekukat egykönnyen, holott a Trump-kormányzás 60 hónapja alatt csak 13 hónapban volt érvényes adósságplafon.
A többi időszakban egyszerűen fel volt függesztve, mert a kormány az adócsökkentést helyezte előtérbe, ami természetesen erőteljesen megnövelte az államadósságot.
Július 31-ével élesedett újra a korlátozás 28,4 billió dolláros szinten.
A költségvetéssel szemben itt arról van szó, hogy az állam nem tudja az adósságplafon finanszírozási korlátozásai miatt teljesíteni az állampapírjai után keletkezett kötelezettségeit, így a nem fizetés állapotába kerül, azaz csődhelyzet alakul ki. Legutoljára 2011-ben került ehhez közel az ország, amikor az S&P hitelminősítő az addig kiváló értékelését egy fokozattal le is rontotta. A pénzügyminiszter szerint október 18-ig lett volna elég a mozgástér, de szerencsére erre nem került sor, mert sikerült itt is – egy áthidaló megoldással – két hónappal elodázni a problémát.
A 480 milliárd dollárral megemelt plafonba szintén valamikor december elején fog újra beleütközni az államadósság.
Bár a szeptemberi munkaerőpiaci adatok nagyon vegyesen alakultak, a piaci várakozások továbbra is arról szólnak, hogy
a jegybank novemberben bejelenti, majd decemberben elindítja a jelenleg is havi 120 milliárd dolláros mennyiségi lazítás kivezetését, amelyet fél év alatt végre is akar hajtani.
Ez alapján a hálaadás után, az ünnepi időszak kezdetén csaphatnak össze ismét a politikai hullámok, miközben a piacok fel kell hogy dolgozzák az eddig a relatív stabilitásukat biztosító, az elmúlt 21 hónapban megszokott monetáris lazítási időszak végét is. Hiába a két hónap haladék, meglepő lenne, ha idő előtt hosszú távú megegyezésre tudnának jutni a felek, és így nem kerülne sor újabb, a szeptember végihez hasonló kapkodásra, ami jelentős volatilitást okozott a tőkepiacokon. Ennek újra világpiaci következményei lennének, ami a magyar befektetőkre is kihatással lenne.
