A klímaváltozás kimenetei kapcsán sok becslés és elemzés lát napvilágot, ezekben az eredmények sokszor különbözők, az azonban látható, hogy a gazdasági és társadalmi hatások mindegyikben nagyok. A problémával behatóan foglalkozik a pénzügyi szektor és az azt felügyelő hatóságok is, így a szabályozás mint téma hatalmasra duzzadt, ezért ebben a cikkben csak egy aspektust, a klímastresszteszteket járjuk körbe, amelyeket mind az Európai Központi Bank (EKB), mind az MNB elvár az általa felügyelt hitelintézetektől.
Klímaszcenáriók
Ahhoz, hogy a témát vizsgáljuk, fontos látni, melyek lehetnek a leglényegesebb klímaszcenáriók.
- Rendezett átmenet: azonnali és kellően szigorú szabályozások a kibocsátáscsökkentés érdekében
- Rendezetlen átmenet: halasztott, de a rendezett átmenethez képest jóval szigorúbb intézkedések
- „Hot household world” (forró): a jelenlegi intézkedéseket tartjuk csak fent, így a hőmérsékleti célok nem tarthatók
A klímakockázat megjelenése a kockázatkezelési gyakorlatban
A klímakockázatok két fő eleme a fizikai, illetve a tranzíciós kockázat. A fizikai kockázat a direkt környezeti változásokat, katasztrófákat, míg a tranzíciós kockázat a karbonsemleges működésre való áttérés okozta kockázatokat jelenti (például a szigorodó előírások miatt egy szénbánya vagy egy szénerőmű üzletmenete jelentősen megváltozik).
A fizikai kockázat hatásainak felmérése komoly módszertani kihívás az ezeket mozgató környezeti rendszerek komplexitása miatt és a megfelelő historikus adatsorok hiányában. Ennek következtében, illetve a hatások nagysága miatt is a klímastressztesztek fejlesztésének kezdeti időszakában a tranzíciós kockázat értékelése van a középpontban.
A klímakockázat a jellegénél fogva a gazdasági tevékenységek széles körére gyakorol direkt vagy indirekt hatást. A pénzügyi szektor kockázatkezelési eljárásaiban így nem egy önálló elemként, hanem a kockázati térkép (hitelkockázat, piaci kockázat stb.) minden részét befolyásoló faktorként jelenik meg, modellezése ezért komplex feladat.
Az MNB az áprilisban kiadott Zöld ajánlásában is elvárja már a klímaváltozás kapcsán stressztesztek elvégzését. Ennek első lépéseként a jegybank maga is készített egy elemzést a hazai hitelintézeti szektor aggregált szintű hatásairól. A napokban közzétett összefoglaló szerint például a nem teljesítő hitelek aránya jelentősen emelkedhet, különösen egy rendezetlen átmenet esetében. Az EKB szintén nemrég publikálta részletes iránymutatásait a 2022-es éves klímastressztesztekhez és azok megvalósításához, amelyet a jövő év elején kell elvégzeni három fő modulra bontva.
Elsőként a részletes kvalitatív kérdőív célja felmérni többek között a pénzügyi intézmények kockázatvállalásának mértékét, a klímakockázat kezelését a belső szabályzatokban és folyamatokban, a stressztesztekhez rendelkezésre álló adatokat és a pénzintézet jövőbeli fejlesztési terveit.
A második modulban az EKB a pénzintézetek klímakockázathoz kapcsolódó metrikáit méri fel, amelyek alapot adhatnak a karbonintenzív iparágak felé történő kitettségeik, valamint a tranzíciós kockázatból származó kockázataik értékeléséhez. Ennek keretében a bankoknak a vállalati kitettségeiket 22 szektorba kell besorolniuk, és több új mutatót (például a finanszírozott ÜHG-kibocsátást) is ki kell számítaniuk, illetve itt kell bemutatniuk a zöldátmenet finanszírozásának erősítésére tett lépéseket is. Ez az elvárás egyben ösztönzőt jelent a bankok számára a klímakockázathoz kapcsolódó saját adatbázisok létrehozására, ami támogatja a későbbi szabályozási elvárásoknak való megfelelésüket is. A harmadik modulban az érintett pénzintézeteknek közzé kell tenniük a stresszteszt kiinduló kockázati értékeinek meghatározásához szükséges részletes adatokat is.
Stressztesztelés megközelítései
A rövid távú tranzíciós kockázatok úgy modellezhetők, hogy a rendezetlen átmenet szcenárió keretrendszerét használják az intézmények, de 2022-re előrehozzák benne a szén-dioxid- (egyenérték) kibocsátási kvóták árának megugrását. Az EKB makrogazdasági változók széles körére tervez előrejelzéseket adni a három klímaszcenárió szerinti bontásban az EU-tagállamokra és nagyobb világgazdasági szereplőkre, amelyek inputként szolgálhatnak a banki modellekben. Ezekben egyes változókra szektorális megbontás is várható, megkönnyítve a hitelkockázati modellezés során a klímakockázat beépítését. A makrogazdasági és szektorális megközelítés mellett az EKB jó gyakorlatnak tartja a vállalati szektorra az ügyfélszintű hitelkockázati hatáselemzés készítését is a szén-dioxid-kibocsátás-egyenérték áremelkedésére vonatkozóan.
A hosszú távú tranzíciós kockázatokra az EKB a hagyományos banki kockázati modellek horizontjánál jóval hosszabb, 2050-ig terjedő előrejelzést javasol. A modellezés kiindulópontja itt is az EKB klímaszcenáriók szerinti makrogazdasági előrejelzése lehet, amelyet érdemes szektorális szinten kezelni. A hosszú távú tranzíciós kockázatok modellezése során a banki mérlegekre dinamikus megközelítést kell alkalmazni, amelyben a klímaszcenáriók adta változó üzleti környezet mellett kulcsfontosságúak a bankspecifikus stratégiákra épített feltételezések is (például várhatóan egyre energiahatékonyabb ingatlanok megvételéhez fognak hitelt nyújtani a bankok, azaz nem lehet csak a mostani portfólióból kiindulni).
Azok a pénzintézetek, amelyek stratégiájuk részévé teszik a karbonintenzív üzleti tevékenységek finanszírozásának csökkentését vagy az érintett ügyfelek tranzíciós folyamatának a támogatását, kevésbé lesznek kitéve az új klímapolitikákkal járó üzleti környezet változásának.
A pénzintézetek klímakockázata így mérséklődhet a modellben is, ám ehhez nyilvánosan és a belső szabályzatokban is megjelenő stratégiai elköteleződés és ezek hitelességét megalapozó üzletpolitika szükséges.
A klímakockázatokból származó fizikai kockázatokkal kapcsolatban a felügyeletek azt szeretnék elérni, hogy a hitelkockázati modellezésbe beépüljenek a kiemelt kockázati források direkt hatásai. A kockázati modellezésben itt is a kitettségek szektorális besorolása és a földrajzi elhelyezkedés lehet a kiindulópont. A kiemelt fizikai kockázatot jelentő hőhullámok például a mezőgazdasági termeléstől a vízi közlekedésen át az építőiparig jelentős hatással lehetnek a hitelkockázatra.
A klímaváltozás hatásainak felmérése a jövőbeli bizonytalan kimenetek miatt módszertanilag leginkább stressztesztekkel vizsgálható, amelyek gyakorlati kivitelezése azonban komplexebb feladat. A hatékony és jól használható modelleknek figyelembe kell venniük például a különféle klímaszcenáriókat, a hosszú időtáv miatt dinamikus modellekkel kell kezelni a saját üzletmenet változását, a szabályozói környezet bizonytalanságait, de a különféle szektorális hatásokat is. A modellezés így több szakmai területet érintő (cross-funkcionális) feladat, a modellezési és pénzügyi tudás mellett ismerni kell a fenntarthatósági kockázatokat, de a legfontosabb iparági szabályozási irányokat is.
