Az elmúlt évek fő törekvése a kormányzat, az MNB és a szolgáltatók oldaláról is a készpénz háttérbe szorítása az elektronikus fizetési megoldásokkal szemben. 

Mégis számos terület akad, ahol még mindig jelen van a készpénz, mint például a parkolás, ahol sokan továbbra is az aprót választják. 

A Pulzus cég bevonásával készített friss kutatásunk eredményei szerint az autósok többsége – valamivel több mint harmada – körében ez a leggyakrabban használt fizetési mód. Pedig a közszolgáltatások megfizetésénél adott a modern háttér-infrastruktúra az online fizetésekhez, egységesen és országosan, mégis – érthető okokból – sokakban visszás érzéseket kelt, hogy ennek használatáért kényelmi díjat kell fizetni. 

A Cristo autós alkalmazás fejlesztése során tavaly mi is a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. viszonteladói lettünk, és integráltuk a parkolási szolgáltatást. Akkor szembesültünk vele, hogy milyen harag és ellenállás van a kényelmi díj kapcsán az emberekben. Korábban soha nem kaptunk ennyi negatív visszajelzést a közösségimédia-felületeinken, ami alapvetően nem a szolgáltatásainkat, hanem ezt az egy költségelemet érintette. Cégvezetőként fontos számomra a felhasználói visszajelzés, ezért igyekeztem körbejárni ezt a témát. 

Nem árt írni róla, hogy miről is szól a kényelmi díj, és miért van rá szükség. A 2011. évi CC. törvény teremtette meg a jogszabályi alapját az egységes mobil fizetési rendszernek, melynek végrehajtásáról a 356/2012. Korm. rendelet rendelkezik. Ez utóbbiban van meghatározva, hogy a viszonteladóknak az indított parkolások után 40 forint kényelmi díjat kell fizetniük a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. számára, és mivel egyéb jutalékban vagy bármilyen ellentételezésben nem részesülnek a parkolások értékesítéséért, ezért a 40 forinton felül van lehetőségük magasabb kényelmi díjat megállapítani, és azt megfizettetni a felhasználókkal. Ez a többlet a viszonteladó haszna. 

Ebből kell kifizetnie a teljes tranzakció díját, finanszíroznia a fejlesztését, üzemeltetnie az alkalmazását, továbbá biztosítania az ügyfélkommunikációt, például ügyfélszolgálati call center fenntartásával. 

Természetesen a 40 forint kényelmi díjra a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-nek is szüksége van. Fejlesztenie kell, és fenn is kell tartania a központi rendszert. A fentiekből megállapítható, hogy szükségük van a szereplőknek a díjra. Pontosabban bevételre van szükségük, amit most kényelmi díj formájában biztosít a jogszabály.

Fotó: Pusztai Sándor

Ez a fajta pluszköltség azonban visszás érzéseket vált ki a parkoló gépjárművezetőkben.

Érthetetlen – legalábbis a visszajelzéseik szerint – számukra, hogy miért kell büntetni a modern technológia használatát, miközben a parkolóautomaták üzemeltetése, a pénzszállítás és az egyéb járulékos költségek valószínűleg sokkal drágábbak, mint az online rendszer üzemeltetése. A magyar autós társadalmat reprezentáló kutatásunkban erre is rákérdeztünk: az autósok csaknem fele, 45 százaléka semmit nem fizetne az igénybe vett szolgáltatáson felül, és 32 százalék is csak a jogszabályban előírt minimumot. 

Ennek a hozzáállásnak érdekes üzleti vonzatai is vannak. A felhasználók ugyanis sok esetben a kényelmi díj mértéke alapján döntenek az egyes viszonteladók között. Ennek megfelelően pedig nem a szolgáltatások versenyeznek, hanem a kényelmi díjak. Pedig mi, viszonteladók igyekszünk jobbnál jobb, kényelmesebbnél kényelmesebb szolgáltatásokkal kiegészíteni a parkolási alapfolyamatot, legyen szó emlékeztető beállításáról, automatikus megújításról vagy akár az automatikus díjfizetés leállításáról.

Mi a megoldás? 

A parkoló ügyfeleknek mindenhol ugyanannyit kellene fizetniük egy adott közszolgáltatásért, függetlenül attól, hogy ezt milyen formában teszik. 

Azaz parkoljon valaki apróval, fizessen nálunk a Cristo alkalmazásban, vagy válassza valamelyik telekommunikációs cég alkalmazását, a parkolásért fizetett díjnak nem szabadna változnia. Így tényleg azzal kelhetünk versenyre szolgáltatóként, amihez értünk: a kiváló ügyfélélmény megteremtésével. Ennek pedig már a jogszabályi háttere is adott. Az említett törvény és rendelet már 2020. 12. 31-én hatályát vesztette, és helyüket 2021. január 1-jétől a 2020. CXLV. törvény és a 667/2020. (XII. 28.) Korm. rendelet vette át. Az utóbbiban pedig az áll, hogy „a végfelhasználó által a termék díjaként fizetendő díj megegyezik azzal a díjjal, amelyet a végfelhasználó akkor fizetne, ha az adott terméket nem az egységes rendszeren keresztül vásárolná meg”. Hogy miért van akkor még mindig kényelmi díj? A központi rendszer működtetésére vonatkozó koncessziós pályázat kiírását várjuk. Amíg ugyanis nincs kiválasztva az új törvény szerinti működést biztosító szereplő, addig a korábbi törvényt kell alkalmazni.

Bízom benne, hogy idén mihamarabb megszületik a pályázat, és mielőbb kiválasztják a működtetőt is, hogy végleg elköszönhessünk ettől a készpénzmentes fizetésekre ható, felesleges sarctól a közszolgáltatások fizetési folyamatából. Kutatásunk arra is rávilágított, hogy a kényelmi díjat leginkább ellenzők (56 százalék) pontosan a készpénzben, parkolóautomatáknál fizető autóvezetők – a kényelmi díj eltörlésével nagyobb valószínűséggel tehetők ők is a készpénzmentes megoldások használóivá.