Az első szabad választás idején született új parlamenti-kormányzati elit szinte kimozdíthatatlanul őrzi hatalmi pozícióit. – írja a HVG.
A lap szerint kérdéses, hogy van-e valódi hajlandóság a zavarosan finanszírozott pártrendszer átalakítására.
A rendszerváltó generáció számos potentátja - mint az idősebbek közül Dávid Ibolya, Kuncze Gábor, a Fidesz-korosztályból pedig Áder János, Kövér László, Orbán Viktor - az ötödik ciklusát tölti a Kossuth téren. „Ebben a helyzetben akár fenntartások nélkül üdvözölni lehetne Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt héten bejelentett hét pontját, persze több mint nyilvánvaló, hogy a Zuschlag-ügy árnyékában propagandacélt is szolgál” – írja lap.
A közpénzektől való erős függés nemcsak a pártokra, hanem a politikusaikra is jellemző. Sokat elmond a magyar közállapotokról, hogy Gyurcsány akkor kapta a legnagyobb támadásokat frakciójától, amikor a képviselői juttatások újraszabályozását (tehát nem is megkurtítását) tűzte zászlajára, s ezt csak felerősítette az ellenzéki kórus.A parlamenti képviselők alapfizetése nem magas, pótdíjakkal a 220 800 forintos havi bruttó induló tiszteletdíjuk felmegy úgy 400 ezerre, egy-egy fontosabb tisztség után 500 ezer fölé is.
Az igazi bizniszt mégis a költségtérítések-juttatások-mellékállások jelentik. Egy álláshalmozó törvényhozó - aki mondjuk egy megyei jogú város polgármestere is - könnyen egymillió fölé tornászhatja a havi bruttóját, amihez hozzájöhet még néhány százezer forint - részint elszámolásmentes - költségtérítés. Biztosra vehető tehát, hogy a Gyurcsány által lehetőségként megpendített 800 ezer forint körüli havi fix senkinek sem tetszik majd: a választók túl soknak, a képviselők túl kevésnek találják. Hitelesebbé tenné persze Gyurcsányt és pontjait, ha a milliárdos miniszterelnök arra is javasolt volna valamit, mi legyen az aktív politikusok cégvagyonával, hogy ez esetben se merülhessen fel a hatalmi befolyás nem is olyan apró pénzre váltásának gyanúja. A törvényhozók egyébként magukért se nagyon akarnak felelni.
A mentelmi bizottság elnökének tavaly levélben szinte könyörögnie kellett képviselőtársainak, hogy közlekedési ellenőrzéskor a Ház tekintélyének megóvása érdekében fújják meg az alkoholszondát, gyorshajtásnál pedig mondjanak le mentelmi jogukról. Ha minden így marad, akkor hosszabb távon csak az kérdés, pusztán az elfásult rendszerváltó elit szavatossági ideje jár le, vagy - mint történt a kilencvenes években Olaszországban - előbb-utóbb pártjaikat is maguk alá temetik az egymást érő közpénzbotrányok.
