A piaci várakozások a kamatok tartásának irányába mutattak, de a svájci jegybank 25 bázispontos lazítás mellett döntött, így a kamatszint 1,5 százalékra süllyedt. A döntést a legújabb makrogazdasági előrejelzések jól indokolják, hiszen a 2024-es átlagos inflációt 1,4 százalékra prognosztizálja a jegybank, amely a legutóbbi előrejelzéshez képest 0,5 százalékpontos csökkenést jelent. Ráadásul az áremelkedési ütem 2023 júniusa óta 2 százalék alatt van, így kontextusba helyezve azért mégsem annyira meglepő ez a döntés.
Úgy látszik tehát, hogy a fejlett piaci jegybankok sorában is eldördült a startpisztoly, és egyre közelebb kerülünk egy szinkronizált lazítási hullámhoz. A befektetők szerint a sorban a Fed és az EKB következhet. A jelenlegi árazás mindkét jegybank esetében június irányába mutat a kamatvágás kezdési időpontjaként. Az EKB-ra vonatkozó várakozásokat főként a március 7-én tartott kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatón elhangzottak fűtik. Ugyanis ekkor Christine Lagarde viszonylag explicit módon kijelentette, hogy szerinte az áprilisi ülésen a jelenleginél már többet, de a júniusi ülésen már „sokkal többet” tudnak arról, hogy érdemes-e elkezdeni a lazítást. Játék a szavakkal, de mennyire fontos. Egyébként ez egybecseng azzal az állásponttal, amely szerint az EKB szeretné megvárni az első negyedéves béradatokat (májusban várható), mielőtt elkezdődne a kamatvágási ciklus.
A júniusi kamatvágás implikált valószínűsége 88 százalék körül van a cikk írásának időpontjában, a kamatdöntő óta relatíve stabil, némi felfelé mutató tendenciával.
De nemcsak az EKB-t illetően áraz a piac júniusi kamatvágást, hanem az USA jegybankja esetében is. Itt azért az implikált valószínűség valamivel alacsonyabban, jelenleg 63 százalék körül alakul. Ugyanakkor a Fed márciusi kamatdöntő ülése után úgy tűnik, hogy az év eleji kedvezőtlen inflációs adatok ellenére sem tántorodik el az ottani monetáris tanács a kamatvágásoktól.
A Fed ugyanis megerősítette a decemberben közzétett korábbi várakozását, és 2024-ben továbbra is összesen 75 bázispontnyi kamatcsökkentést vizionál.
Alapvetően három hónap elteltével a jegybanki döntéshozók szemében nem történt olyan mértékű érdemi elmozdulás, amely indokolttá tenné az idei évre vonatkozó kamatvárakozások módosítását. Persze a további kedvezőtlen inflációs adatok kitolhatják a kamatvágási ciklus kezdetének időpontját, de úgy tűnik, hogy nyáron már mindkét globálisan meghatározó jegybank monetáris lazításba kezdhet.
A hab a tortán a Bank of England márciusi döntése volt: egyrészt a döntéshozó szerv szavazati arányából, másrészt a közleményből is érződik, hogy egyre közelebb kerülnek a britek is a kamatcsökkentéshez. Bár az ING Bank továbbra is augusztusra várja az első kamatvágást az angol jegybanktól, ám könnyen lehet, hogy ez már júniusban megvalósul (jelenleg a piac 49 százalékra árazza ezt). A mérleg nyelve a következő két havi szolgáltatásinfláció és a magánszektor bérnövekedési dinamikája lesz. Mindkettő esetében voltak már biztató jelek. Összességében tehát egyre erősödik a kockázat, hogy az angol jegybank is már a nyár elején megkezdheti a kamatvágási ciklusát, s ezzel egy valóban szinkronizált lazítási hullám indulhat meg.
A feltörekvő piacok számára mindebből fakadóan a legfőbb kérdés, hogy mi történik majd a dollár árfolyamával. A március 27-i árazás alapján a teljes évet nézve 78 bázispontnyi vágást vár a piac a Fedtől, míg az EKB-tól 93-at. Az ING Bank fejlett piaci elemzői szerint ezzel szemben a Fed esetében idén akár 125 bázispontnyi lazítást is láthatunk, míg az Európai Központi Banktól csupán 75 bázispontot. Ebből kifolyólag a relatív kamatdifferencia miatt a dollár fokozatos gyengülésére számíthatunk. Ezzel az év végére az euró-dollár árfolyam 1,14 lehet, ami a mostaninál bő 5 százalékkal gyengébb dollárt vetít előre. Mindez pedig a historikus mintázatok alapján igen kedvező hatással lehet a feltörekvő piacok devizáira.
Ez tehát a forint számára mindenképpen jó hír.
Különös tekintettel úgy, hogy közben a magyar jegybank várakozásunk szerint a nyár folyamán végrehajtja az idei év utolsó kamatvágását is.
Vagyis a forint relatív kamatpozíciója szépen lassan javulhat, ahogy a meghatározó jegybankok vágják a kamataikat. Ugyanakkor a befektetők továbbra is igénylik majd az érdemi kockázati prémiumot. Különös tekintettel arra, hogy a jegybanktörvény várható őszi módosítása és az uniós források lehetséges felfüggesztésének ügye továbbra is ott lóg a levegőben, és a régióban nálunk lehet a legerősebb az újbóli felfutása. Éppen ezért hiába lesz kedvező a külpiaci környezet, az országspecifikus kockázatok miatt a forint az év egészében alulteljesítő lehet a régiós devizák között.
