BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
munkanélküliség

Reálbér-növekedés + emelkedő foglalkoztatás = fogyasztásbővülés?

Az alapok megfelelők ahhoz, hogy a fogyasztás fokozatos helyreállása legyen jellemző az idei évre. Mindazonáltal azt tapasztalni, hogy bár ez a folyamat akár már 2023 harmadik negyedévétől is elindulhatott volna, ez mind ez idáig nem történt meg. A lakossági fogyasztás aránya a teljes GDP-n belül 2023 utolsó negyedévében 55 százalék alá süllyedt – ilyen alacsony az elmúlt 29 évben egyetlenegyszer sem volt.
Szerző képe
VG Elemző: Dr. Török Zoltán
a Raiffeisen Bank Magyarország Zrt. vezető elemzője
2024.04.26., péntek 10:00

A GDP statisztikában kimutatott lakossági fogyasztási kiadások 52-53 százaléka realizálódik a bolti (kiskereskedelmi) forgalomban (ezen belül 9 százalék az üzemanyag-vásárlás), további 4 százaléka pedig a gépjármű-kereskedelemben. A fennmaradó 43-44 százalékot a nem bolti fogyasztási kiadás teszi ki (különböző szolgáltatások, ezen belül értendők a közművekkel kapcsolatos kiadások is). A teljes háztartási fogyasztásba beleérti a statisztika a természetbeni társadalmi juttatásokat a kormányzattól és a nonprofit szervezetektől is. Ez utóbbi a fogyasztási kiadásoknak – tehát a ténylegesen pénzért vásárolt fogyasztásnak – nagyjából egynegyede-egyötöde. A lakossági fogyasztás aránya a teljes GDP-ben az elmúlt 29 év átlagában 62,8 százalék volt. Ehhez képest 2023 utolsó negyedévében 55 százalék alá süllyedt – ilyen alacsony az elmúlt 29 évben egyetlenegyszer sem volt. 

Three,Women,With,Many,Shopping,Bags,As,A,Symbol,Of
Fotó: Shutterstock

Még ha időközben a magyar gazdaság sokat változott is, és az export és a beruházások a GDP arányában jelentősen emelkedett is, a lakossági fogyasztás mélyrepülése aligha vitatható. Ezt jól szemlélteti az a statisztika, amely a 2021-es kiskereskedelmi forgalom volumenéhez viszonyítja az elmúlt időszak mutatóit:

2022-ben 5 százalékkal többet vásároltunk a boltokban (volumenben), mint 2021-ben, 2023-ban pedig 3 százalékkal kevesebbet. 

Nyilván 2022-höz képest a zuhanás sokkal jelentősebb. 2024 elején a helyreállás még nem következett be, a visszaesés 2021-hez képest az első két hónapban 2 százaléknál tartott, éves összehasonlításban pedig stagnálás környékén van. Vagyis hiába mutat ki a statisztika elképesztően gyors reálbér-növekedést (2022–2023 fordulóján 10 százalék fölöttit éves összehasonlításban), ez nem fordítódik át egyelőre fogyasztásbővülésbe. Azonban azt érdemes figyelembe venni, hogy éves alapon a reálbérek pozitív fordulata csak 2023 nyár végétől érhető tetten, 2021-es bázissal számolva pedig csak novembertől. Ráadásul nem hozzáférhető egyelőre a magyar társadalom különböző csoportjainak 2023-ban bekövetkezett életszínvonal-változását bemutató statisztika. Márpedig a különböző jövedelmű társadalmi csoportok nagyon másféleképpen élték meg az elmúlt évek viharait. Azoknak az aránya, akik nem tudták megfelelően fűteni a lakásukat, a 2021-es 4,7 százalékról 8 százalékra emelkedett 2022-ben, de minden bizonnyal ez még tovább nőtt 2023-ban. 

A társadalmi egyenlőtlenséget mérő mutatók romlottak 2021-ről 2022-re, és feltételezhetően még tovább 2023-ra.

A jövedelmi egyenlőtlenség vizsgálatának elterjedt mérőszámai a Gini-együttható és az S80/S20-mutató. Az előbbi azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, az utóbbi pedig a legalsó és a legfelső ötöd közti jövedelemkülönbséget mutatja. Minél magasabb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. 2022-ben mindkét mérőszám alapján növekedés következett be az egyenlőtlenségben az előző évhez képest. A Gini-együttható 27,7-ről 29,0-re, az S80/S20-mutató 4,0-ről 4,5-re nőtt.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi történik a kimutatott jövedelemnövekedéssel, ha azt nem költjük el a boltokban. Egy része a többletnek lecsapódik a megtakarításokban: az ténylegesen látható a statisztikákból, hogy a nettó megtakarítási tranzakciók némileg növekedtek 2023 vége felé. Ez történhetett óvatossági megtakarítási megfontolások alapján is (nagyobb sokkok jellemzően a fogyasztás visszafogására és a megtakarítások emelésére késztetik az embereket), de azt a szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a béremelkedés döntően visszavezethető a minimálbér és a garantált bérminimum tavaly decemberi 15, illetve 10 százalékos emeléseire (valamint az idei tanárbéremelésre), mindeközben a többi esetben a vállalatok és intézmények nyújtotta bérnövekedés ennél jelentős mértékben elmaradt, így a statisztika által adott kép némileg torzítva mutatja csak a valóságot. Az autógyárak például 8 százalékos béremelésben állapodtak meg 2024-re, de számos olyan gazdasági terület, vállalkozás van, ahol ennél szerényebbek a fizetésemelések. 

Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy 

a munkaerőpiacon régen látott jelenség szemtanúi lehetünk, ez pedig a munkanélküliségi ráta emelkedése. Idén februárban 4,6 százalékra emelkedett a mutató, ez 31 ezer fős emelkedés egy év távlatában. 

Ez a szint a Covid 2020-as berobbanása és a nagy lezárások által okozott gazdasági sokk idejét (2020 második negyedévét) idézi, de ha ennél a szintnél tartósan magasabb munkanélküliséget keresünk a statisztikában, akkor 2016 első feléig kell visszapörgetni a naptárt. Igaz, 

mindeközben a foglalkoztatottak száma szinte ugyanúgy, 32 ezer fővel volt magasabb idén februárban, mint tavaly februárban,

sőt, ha a 2016-os évet vizsgáljuk, ahhoz képest a növekedés 200-250 ezer fő. A látszólagos ellentmondást az inaktívak számának a mérséklődése oldja fel. Egyéves távlatban több mint 50 ezer fővel, nyolcéves távlatban pedig több mint félmillióval csökkent azoknak a száma a 15–74 éves korosztályban, akik nem vesznek részt a munkaerőpiacon akár mint foglalkoztatottak, akár mint munkakeresők. Az aktivitási arány egy év leforgása alatt 66,8 százalékról 67,8 százalékra emelkedett, a foglalkoztatási ráta pedig 64,1-ről 64,7 százalékra. Ezekkel a számokkal az EU felső harmadába került Magyarország, miközben 2009-ben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagország egyike volt. Ha mélyebbre ásunk, és az érdekel, hogy mely területek a fő kibocsátói a munkanélküliek növekvő csoportjának, akkor a rendelkezésre álló adatok sokat nem árulnak el: nincs ágazati koncentráció. 

Egyelőre tehát a munkaerőpiac változásaiból messzemenő következtetéseket nehéz levonni, de azt lehet valószínűsíteni, hogy a korábbi munkaerőpiaci feszesség valamennyit oldódhatott. Az biztos, hogy figyelemmel kell kísérni a változásokat. Alapvetően az eddig megfigyelt folyamatok folytatódására számítunk 2024 hátralévő részében:

mind a munkanélküliek, mind pedig a foglalkoztatottak száma tovább bővülhet idén, az előbbi nagyjából 15 ezer, míg az utóbbi 30 ezer fővel. 

A munkanélküliségi ráta átlagosan 4,7, a foglalkoztatási arány pedig 68,2 százalékos lehet.

Idén átlagosan 10-11 százalék körüli nominális nettó béremelkedésre számítunk. 

Ez 4 százalék körüli átlagos infláció mellett 6-7 százalékos reálbér-növekedést eredményez, szemben a tavalyi 3,1 százalékos visszaeséssel. 

Tehát az alapok megfelelőek ahhoz, hogy a fogyasztás fokozatos helyreállása legyen jellemző az idei évre. Mindazonáltal azt tapasztalni, hogy bár ez a folyamat akár már 2023 harmadik negyedévétől is elindulhatott volna, ez mind ez idáig nem következett be. Ahol most (illetve 2024 első két hónapjában) tartunk, az egyelőre nem több, mint a fogyasztás süllyedésének a megállása. A növekedés leghamarabb a második negyedévtől elindulhat, és fokozatosan válthat magasabb fokozatba az év folyamán. Az év egészében a háztartások fogyasztási kiadása 2,5 százalékkal emelkedhet, és a GDP növekedéséhez 1,2-1,4 százalékponttal járulhat hozzá. 

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.