Hiába hívta fel a figyelmet a minap Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter a közel-keleti konfliktus „potenciális eszkalációjára” és az Egyesült Államok érdekei elleni lehetséges támadásokra, sűrű, tömött sorokban érkeznek az amerikai pénzügyi elit legnevesebb képviselői Szaúd-Arábiába, az immár hetedik alkalommal megrendezett, Sivatagi Davos című éves befektetési konferenciára.
A 90 országból várt 6000 résztvevő között olyan bankárok szálltak le a rijádi reptéren, mint Jamie Dimon, a JPMorgan, Jane Fraser, a Citigroup és David Solomon, a Goldman Sachs vezérigazgatója.
Rajtuk kívül a kedden elstartolt rendezvényre látogat Larry Fink, a Blackrock, Noel Quinn, a brit HSBC első embere is, valamint Ray Dalio befektetési guru, illetve a Blackstone és a Carlyle magántőke-befektetésekért felelős vezetői is.
Az esemény rangját mutatja továbbá, hogy például a japán Maszajosi Szan, a Softbank vezére is nyilvánosan mentette ki távollétét, családi egészségügyi problémákra hivatkozva.
Richard Attias, az eseményt szervező Future Investment Initiative (FII) vezérigazgatója szerint az Izraelben, illetve Gázában dúló háború dacára „nagyon kevesen” mondták le a konferencián való részvételt. A Közel-Kelet a feltörekvő új pénzügyi központ, és ezt az emberek tudják – mutatott rá.
Szaúdi befektetésekre ácsingózik a bankárvilág
A hatalmas érdeklődés részint az egész térségnek szól, hiszen az itteni hihetetlen olajvagyonnak köszönhetően tavaly ebben a régióban volt az egyik legnagyobb a világszerte.
Másrészt várhatóan mindenki a több százmilliárd dollárnyi vagyont kezelő szaúdi szuverén alap, a PIF csúcsmenedzserei körül tülekedik majd, mivel a magas kamatlábak és a növekvő geopolitikai feszültségek alaposan visszafogják az európai és a tengerentúli intézmények befektetési, kockázatvállalási kedvét.
Az üzletemberek azért mennek a konferenciára, mert a szaúdiaknál van a pénz – mondta a CNN-nek Karen E. Young, a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának vezető kutatója.
Akik a PIF befektetéseire ácsingóznak, azoknak a sivatagban van most a helyük
– tette hozzá.
Az alap kezelt vagyona a Goldman Sachs szerint a 2018-as 250 milliárd dollárról mintegy 700 milliárd dollárra emelkedett, és aktuális befektetési portfóliója kiterjed az Uberre, az elektromos autókat gyártó amerikai Lucidra, de éppúgy az indiai Jio Platforms és Reliance Retail óriásvállalatokra is.
A PIF volt az egyik első – és legnagyobb – befektetője a Softbank Vision Fundjának is, amely 2017-es indulása óta több tucat startupot támogatott, köztük a WeWorkot és a Slacket.
A geopolitika fogságában
A PIF támogatása nélkül különben vélhetően a konferencia sem tudta volna átvészelni az elmúlt évek geopolitikai viharait, amelyek az először 2017-ben megrendezett konferenciát évről évre beárnyékolták.
Tavaly például a nyersolajtermelés – a szaúdiak és az oroszok által kezdeményezett és az OPEC plusz olajkartell által elhatározott – csökkentése miatt Washington és Rijád között kirobbant nyilvános csörte közepette került sor a rendezvényre.
Öt évvel ezelőtt, 2018-ban pedig többtucatnyi vezető üzletember bojkottálta a konferenciát, miután Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót Szaúd-Arábia isztambuli szaúdi konzulátuson tették el láb alól.
Bár Mohammad bin Szalmán szaúdi trónörökös tagadta, hogy személyesen utasított volna Hasogdzsi meggyilkolására, ám később elismerte, hogy szaúdi tisztviselők hajtották végre.
Az izraeli–palesztin összecsapások kirobbanása óta viszont bin Szalmán sürgetett „minden lehetséges erőfeszítést az erőszak terjedésének megakadályozása érdekében, ami megingathatja a régió stabilitását. Hangsúlyozta továbbá a béke helyreállításának fontosságát, hogy a palesztin nép megkapja törvényes jogait” – írta az SPA szaúdi hírügynökség.
Bin Szalmán az állami befektetési alap elnökeként a konfliktus előtt szorgalmazta a királyság és Izrael közötti kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítéseket is. Sőt, állítólag szeptemberben kijelentette, hogy egy ezt a célt szolgáló szerződés megkötése
a legjelentősebb történelmi megállapodás lenne a hidegháború óta.
Karen Young szerint viszont van egy másik, prózaibb oka is annak, hogy az üzletemberek a háború dacára ragaszkodnak a részvételhez. A jegyek ára ugyanis személyenként 15 000 dollár körül mozog, és ebben még nincs benne a menetjegyek és a szállás költsége. A cégek pedig ezeket a nem kis összegeket már korábban befizették.
