Az igényesebb külhoni piacokon kellemetlen pofonokba szaladt bele a kínai BYD elektromosautó-gyártó, amely ahhoz szokott, hogy odahaza minden flottul megy: a gyártás pörög, az értékesítés pedig olyan magas színvonalon zajlik, hogy nem győzik bónuszokkal honorálni a kereskedőiket.
A hazai sikert nem könnyű exportálni – summázza megállapításait elemző cikkében a The Wall Street Journal (WSJ). A BYD kellő önbizalommal tekint a globális terjeszkedés felé, főleg azután hogy a villanyautó-értékesítésben a tavalyi negyedik negyedév adatai szerint lehagyták a Teslát, és világelsővé léptek elő.
A lap vállalatközeli forrásokból úgy tudja, hogy a BYD vezetésében az exportoffenzívát megnehezítő tényezők közé sorolják a gyenge piaci keresletet, a túl magasan tartott áraikat – Kínában egy 3,5-4 millió forintos modelljükért Magyarországon például tízmillió feletti összeget kérnek, igaz, valahogy ide is kell szállítani –, a gyenge minőség-ellenőrzés nyomán felszínre bukkanó típushibákat, valamint a cégvezetés által táplált, feszített növekedési tempó okozta belső feszültségeket, amelyek potenciális hibaforrásként jelentkeznek.
Az elvárások ugyanis magasak, a BYD-nek mihamarabb minél nagyobb piaci részesedést kellene kihasítania az elektromosautó-piaci tortából.
A célok azonban nincsenek köszönőviszonyban a valósággal, ezért sem valószínű, hogy a vállalat eléri a kitűzött idei célt, a 400 ezer jármű külpiaci értékesítését. Tavaly a cég 242 765 járművet adott el külföldön, erre kellene még 65 százalékot rápakolni. Európában tavaly a Jato Dynamics adatai szerint összesen 16 ezer BYD talált magának gazdát, elmaradva a cég terveitől.
Hogy mennyivel, azt nem tudni, a célszámokat érthetően nem publikálták a kínaiak. Hivatalos reakciójukban viszont légből kapottnak nevezték az amerikai üzleti lap által a piaci nehézségről közölt értesüléseket, képviselőjük nyilatkozata legalábbis töretlen optimizmust sugall.
A BYD nagyon elégedett a globális terjeszkedéséért felelős csapatának eredményeivel, az európait is beleértve
– hangoztatta a név nélkül idézett BYD-képviselő, hozzátéve, hogy a vállalat mindössze két éve exportál elektromos járműveket, és magabiztosan halad céljai megvalósítása felé. Amit Vang Csuan-fu, a BYD alapító-elnöke abban határozott meg, hogy cége a japán és dél-koreai autógyártók mintájára globális márkává váljon.
Az amerikai Warren Buffett befektetési guru holdingja, a Berkshire Hathaway által felkarolt BYD rázós úton halad efelé: tavalyi nyeresége négymilliárd dollár körüli volt, s bár piaci kapitalizációja ötödével csökkent a villanyautó-piac beszűküléséről szóló hírek nyomán, még mindig eléri a 70 milliárd dollárt.
Azaz több, mint a Fordé vagy a General Motorsé. A BYD részvény-visszavásárlási akciókkal próbál a befektetők kedvére lenni, látván a részvény enervált tőzsdei szereplését.
Igaz, a fenti problémákról a BYD csak részben tehet, hiszen az elektromos autók iránti globális kereslet rajta kívülálló tényezők miatt amúgy is alábbhagyott. De ami tőle függ, azt mihamarabb rendeznie kellene. Például a minőségi problémákat. A BYD-re is jellemző ugyanis a Dacia-effektus.
Emlékezetes, hogy a nyolcvanas években a Merkúr-telepről kihozott Daciák első útja a közeli benzinkúthoz vezetett, majd megtankolva a román autó azonmód a szerelőműhelybe gurult, ahol tüzetesen átnézték, és többnyire a csavarok utánhúzása volt a legegyszerűbb teendő a hosszú ellenőrzési listán.
A Kínából exportált személygépkocsi-modellekkel is – valamennyire – hasonló a helyzet. A beérkezett autók között a versenytársakéhoz képest igen magas azoknak a száma, amelyeket még az átadás előtt át kell vizsgálni.
Nemrég Japánba olyan járművek érkeztek, amelyeken felületi hibák, például horpadások, karcolások voltak, és több alkatrészüket ott helyben kellett kicserélni, hogy megfeleljenek a japán KRESZ-nek és műszaki előírásoknak – ez utóbbi egyértelműen a tapasztalatlanság számlájára írható, könnyen orvosolható eset.
Európába számos jármű penészesen érkezett, ami a hosszú hajóút miatt elő-előfordul,
viszont felveti annak a kérdését, hogy milyen szakszerű és mennyire hatékony ionizációs eljárással fertőtlenítették a spóráktól a járműveket, mielőtt a behajózták őket. A minőségi problémák idei sorát egy londoni tűz nyitotta, ott egy BYD elektromos busz égett le, miután leparkoltak vele.
A rejtélyes tűzeset miatt kétezer buszt irányítottak a szervizekbe teljes átvizsgálásra. A járművek fűtési, szellőztetési és légkondicionáló rendszerével hozták végül összefüggésbe a tüzet, s elővigyázatossági intézkedéseket hoztak a hasonló balesetek elkerülésére.
A Thaiföldre küldött autóknál a festék lepattogzása és a műanyag alkatrészek felületi hámlása szúrt szemet, Izraelben a teher alatt deformálódott csomagtartók és az összenyomódó karosszéria verte ki a biztosítékot. A nyugati vevők minőségi elvárásaival mintha nem lennének tisztában a BYD-nél, egyik vezetőjük szerint olyan ez, mint amikor egy pöpec, elegáns étteremben csorba tányérban szolgálják fel a levest.
Az illetékesek jelezték is a vállalatvezetésnek, hogy a felmerülő hibák kis mennyiségben helyben, ad hoc még kezelhetők, de egy globális exportoffenzíva esetén megengedhetetlenek.
A The Wall Street Journal (WSJ) szerint a kínaiak sokszor nincsenek tisztában a helyi piaci körülményekkel, a velük szerződött kereskedők felé irreális értékesítési célokat tűznek ki, ez is konfliktusokhoz vezetett. Olyannyira, hogy az európai helyben járást tapasztalva maga Vang Csuan-fu avatkozott közbe, és próbálta oldani a feszültséget, lendületet adva az üzletnek. Elemzők és iparági szereplők szerint a BYD túl későn építette ki az európai kereskedői hálózatát,
Németországban például akkor lettek készen, amikor a kormány a villanyautó-vásárlási támogatások visszamondására kényszerült. Azaz egy leszálló ágban lévő piacra érkezett a BYD.
A termékbevezetések időzítésével és a promóciós technikákkal is adódtak gondok. Arról nem is szólva, hogy a WSJ ismeretei szerint 2023 végén több mint 10 ezer BYD személyautó várt vevőre az európai raktárakban, s mivel az Európai Unióban való értékesítésükre jogosító tanúsítványok hamarosan lejárnak, könnyen előfordulhat, hogy ezeket csak máshol tudják eladni.
Az árazással sincs minden rendben. A BYD exportált járművei sokkal többe kerülnek, mint Kínában, s az európai árversenyben könnyen elvérezhetnek a legismertebb márkákkal vívott harcban. A BYD egyik exportmodellje, az Atto 3 több mint 41 ezer dollárba kerül Németországban, a legnagyobb európai piacon, csupán 5 százalékkal kevesebbe, mint az azonos kategóriájú, de helyben gyártott Volkswagen ID.3 kompakt crossover.
A különbség nem akkora, hogy a nemzeti érzelmű német vásárló gondolkodás nélkül az ismeretlen kínait válassza a megszokott VW-minőség helyett. A kínaiak adhatnák ugyan olcsóbban is, de a legnagyobb európai piacon a fizetőképes kereslethez igazítják az árcédulát, minél magasabb haszonkulccsal akarnak dolgozni. Ám így piacot szerezni elég problémás. A példában szereplő Atto 3-ast 20 ezer dollár alatt vesztegetik Kínában.
A BYD-del szemben más kontinenseken jóval elnézőbbek, a cég három legfontosabb piaca jelenleg Brazília, Thaiföld és Ausztrália, ahol a villanyautók körében már előzi is a konkurenseket. A BYD a helyi gyártással próbálja költségeit lejjebb vinni, ezért gyárat épít Brazíliában, Thaiföldön, Üzbegisztánban és Magyarországon – Szegeden. Kacérkodnak a mexikói gyárépítéssel is. A BYD nálunk
modellel van jelen, egyik sem kerül tízmillió forintnál kevesebbe.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.