keynes

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint nincs szükség új elméletre a válság megértéséhez, az elemzők egy része csupán azért van gondban, mert elfelejtette a hagyományos közgazdasági elméleteket.

A maastrichti kritériumok inkább nominális konvergenciát követelnek meg az országoktól, ami nem segíti elő a reálkonvergenciát, és válságban még a kilábalást is veszélyeztethetik a kritériumok.

A madridi kormány komolyan veszi John Maynard Keynes azon ajánlását, hogy jobban megéri egy munkással kiásatni egy gödröt, majd újra betemettetni, mint elköltetlenül hagyni az erre szánt összeget.

Pelikán elvtárs jut eszembe a különböző radikális gazdaságpolitikai reformtervekről. Bacsó Péter örökbecsű filmjében a gátőr ül a faágon, miközben - az alatta hömpölygő hullámoktól nem zavartatva - gyakorol a koncepciós per tárgyalására. Félelmetesen aktuális metafora – írja a Népszabadságban Vígvári András közgazdász.

Mostanra mindannyian keynesiánusok lettünk. Az Egyesült Államokban a jobboldal is csatlakozott Keynes követőinek a táborához. Nekünk, akik valamelyest kötődtünk ehhez a tradícióhoz, a fordulat felér egy diadallal, miután több mint három évtizedig száműzöttnek kellett éreznünk magunkat.

A hazai fogyasztás fedezetlen növelését kiigazító konvergencia program közepén támadt világgazdasági válságban nem bízhatunk abban, hogy csupán az export növelésével, és az ennek nyomán feltámadó külföldi tőkebeáramlással kiheverjük az elkövetett hibák következményeit.