Ugyanakkor – teszi hozzá Krugman – ha valóban a kereslet okozott volna sokkot a piacon, akkor a 2008 óta bevezetett intézkedéseknek világos hatással kellett volna lenniük. A monetáris bázis expanziójának meg kellett volna emelnie az inflációt, a magasabb államadósságoknak pedig növelniük kellett volna a kamatszinteket. A Keynes-i teória ennek ellenkezőjét valószínűsíti: alacsony inflációt, és a gazdasági válság ideje alatt mindvégig alacsony szinten maradó kamatot. És pontosan ez utóbbi történt.
Az amerikai közvéleményben jelenleg arról folyik a vita, hogy, az Obama-kormánynak jelentősebb élénkítő csomagot kellett volna-e bevezetnie. Tudható, hogy a washingtoni szakértők úgy érveltek a kisebb stimulus mellett, hogy a nagyobb élénkítés csak megijeszteni a kötvénypiacokat, és az amúgy is csak biztonsági eszközként használandó. Krugman leszögezi, hogy egyik érv sem a makrogazdaság működésén alapul, Keynes ez esetben akkora élénkítő csomagot javasolt volna, a teljes foglalkoztatás visszaállítását célozza. Vagyis a katasztrófa a szakértő szerint nem azért következett be, mert nem rendelkeztünk a megfelelő tudományos magyarázatával, hanem azért, mert sokan a döntéshozók közül is megtagadták a közgazdaság tanait.
