Egyre rosszabb híreket kap a forint a nemzetközileg is jelentős nagy jegybankok, az eurózóna EKB-ja, illetve az amerikai Fed irányából: a kamatpályákkal kapcsolatos várakozások feje tetejükre álltak az elmúlt hónapokban, ennek pedig a hazai fizetőeszköz távolról sem örülhet – a jelenleg kibontakozónál kedvezőtlenebb forgatókönyvet ugyanis szinte elképzelni sem lehetne a magyar pénz számára.
Pedig az év elején még nem erre számítottunk
Az év elején a piacok még egy, a forint számára sokkal kedvezőbb forgatókönyvet áraztak: ebben az amerikai az európaihoz hasonlóan a jegybanki célsáv környékére szelídült a tavasz elejére, ami lehetővé tette mind az EKB, mind a Fed számára, hogy júniusban elkezdje enyhíteni saját monetáris politikáját, elkerülve ezzel a recessziót az Atlanti-óceán mindkét partján.
Ebben a forgatókönyvben a Fed és az EKB ugyan eltérő tempóban, de időzítést tekintve tandemben kezdte volna meg saját vágási kampányát, ami hozzávetőlegesen párhuzamosan gyengítette volna az eurót és a dollárt, kiegyensúlyozottabb nemzetközi devizapiaci mozgásokat idézve ezzel elő, mint amire a jelenlegi környezetben már számítani érdemes. A valóság ugyanis a vártnál lényegesen kevésbé ideális makrogazdasági körképet hozott:
- az amerikai gazdaság a vártnál sokkal erősebb, míg az európai gépezet sok fronton recseg,
- az eurózóna inflációja a célsáv környékére csökkent, az amerikai ezzel szemben a vártnál sokkal feljebb jár, és emelkedik,
- mindemellett pedig a geopolitikai feszültségek is tovább nőttek.
A gazdasági és az inflációs pályák valós alakulása így olyan helyzetet idézett elő, amiben az EKB-nak gyakorlatilag muszáj lesz elkezdenie vágni a kamatokat júniusban – a korábbi várakozásoknak megfelelően –, hogy elkerülje a térség recesszióba csúszását, a Fednek viszont ezzel szemben szükséges lesz magasan tartania a kamatokat, hogy lehűtse a túlpörgő gazdaságot, és csírájában fojtsa el az infláció korábbi szintekre való felfutását.
Ez azt jelenti, hogy az euró az alóla kivágott kamattámasz miatt gyengülni fog a magasra srófolt pillérekkel rendelkező, és a geopolitikai feszültségek árnyékában menekülőeszközzé is előlépő dollárral szemben, és nem is csak átmenetileg, de huzamosabb ideig.
De miért fáj ez a forintnak?
Azért, mert a forint egy feltörekvő gazdaság fizetőeszközét képviseli. Ezek az országok, mint amilyen Magyarország is, nagy vonalakban akkor jutnak sok nemzetközi tőkéhez akár közvetlen befektetéseken, akár forintvásárlásokon keresztül, ha a geopolitikai feszültségek alacsonyak, vagy a biztosnak vélt befektetések nem járnak jelentős hozammal – tehát egy olyan tőkepiaci körkép mellett, amiben a kockázatvállalási kedv jelentős, és a dollár gyenge.
Na most ebből egyik tényező sem játszik.
A dollár erős, erősödik és erősödni is fog, és nemcsak az euróval vagy a forinttal szemben, de gyakorlatilag minden más devizához mérten is – és mivel a befektetők is erre számítanak, hatalmas tempóban markolják fel a zöldhasút. A dollár az elodázott kamatvágás miatt egekbe szökő hozamokkal kecsegtető amerikai állampapírpiaccal közösen ebben a nemzetközi devizapiaci együttállásban egészen egyszerűen elszívja a tőkét a bizonytalan, kockázati befektetések irányából, és a nagytőke ilyen esetben első lépésként általában a fejlődő piacokról, azon belül is az ilyen országok devizáiban fennálló, könnyen felszámolható pozícióiból száll ki elsőként.
Ezt a mozgást pedig már most is látjuk a devizapiacon: a dollárindex, ami a zöldhasú erejét egy kosárnyi más devizával hasonlítja össze, közel 5 százalékot erősödött az idén, míg a forint a számára igazán fontos relációban, az euróval szemben, közel 3 százalékos gödörbe került már most.
És lehet ez még rosszabb a forintnak
A forint nemzetközi oldalról táplált értékvesztését az MNB saját kamatpolitikájával valamilyen szinten ugyan tudná ellensúlyozni, ennek mégis hatalmas ára lehetne, amit nem biztos, hogy érdemes felvállalni a forint átmeneti versenypozíciójának javítása érdekében. Az MNB kamatpályája jelenleg úgy néz ki, hogy az eddigi lazítási tempót lassítani fogja a jegybank, a korábbi 100, illetve 75 bázispontos vágásokat követően már csak 50 ponttal redukálja majd csak egy lépés során az irányadó rátát, ahogy tette ezt ma is.
Ez a lassítás ugyan egyértelműen jót tesz a forint árfolyamának, legalábbis átmenetileg, negatív hatással lehet majd a gazdaság erejére a hitelfelvétel költségeinek magasan tartásán keresztül, ami természetesen nem egy kívánatos fejlemény az ország szempontjából.
Szintén érdemes kiemelni, hogy a forint a jelenlegi kamatkörnyezetben még mindig élvezi a carry traderek, vagyis azon befektetők szimpátiáját, akik idegen devizában felvett hitelből forintot vesznek, majd azt a magas kamatokat kínáló hazai környezetben befektetik magasabb hozamok mellett. Ezek a befektetők viszont csak addig veszik majd szívesen a forintot, amíg a jelentős kamatelőnye fennáll a versenytársakkal szemben – ez pedig az MNB jelenlegi kamatpályája mellett előbb-utóbb eltűnik majd.
Ami újabb gyomros lesz majd a forintnak.
Az addig vezető út viszont még egyértelműen hosszú és minden oldalról tartogathat meglepetéseket: annyi viszont biztos, hogy az MNB ma döntött az irányadó kamatvárakozások szerinti 50 bázispontos csökkentéséről, a Fed pedig jövő héten teszi majd közzé saját döntését, az ezeket követő jegybanki kommunikációk pedig betekintést engednek majd az illetékesek kamatpályát érintő jövőképébe – a befektetők pedig árgus szemmel figyelik majd mindezt.
