Devizahitel: A kormány felszámolná a kilábalás utolsó reményét is?

Interjú | Vélemény
A szerdai kormányülés után Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentette: a kormány célja a lakáscélú devizahitelek kivezetése. A forintosítás módjáról a kabinet tárgyal a bankokkal, a fő kérdés nyilván az, hogy milyen arányban osztják meg a terheket a hitelesek, a bankok és a költségvetés között. A lapunk által megkérdezett szakemberek szerint a kormány nyugodtan megteheti, amit tervez, a bankrendszer azonban már nem biztos, hogy „nyugodtan” viselni képes a terheket.



Timothy Ash, a Standard Bank vezető elemzője
„Lehetséges a kivezetés, az igazi kérdés az, hogy miként valósítható meg úgy, hogy a gazdaságnak és a bankrendszernek a lehető legkisebb megrázkódtatást jelentse. Helyes, ha a terheket megosztják a kormány, a bankok és a hitelezők között. Ezzel biztosítható, hogy a probléma 7–8 év alatt folyamatosan eltűnjön. A radikális, azonnali megoldások – például a bankok arra való kényszerítése, hogy az eredeti árfolyamon forintosítsák a hiteleket – az erős sokkhatást, gyakorlatilag a bankszektor kivégzését kockáztatnák, és masszív tőkekivonást idéznének elő a bankok és a portfolió-befektetők részéről. Ez a gazdaság egészére is végzetes hatást gyakorolna, és felszámolná a kilábalás legkisebb reményét is.”




Csery Péter, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
„A devizahitelezés problémájának kezelésekor a politikai és a gazdasági logika klasszikus egymásnak feszülésének lehetünk szemtanúi. A kormány elsősorban a társadalom érdekére hivatkozva oldaná fel a helyzetet, a polgárok és az állam lehető legkisebb megterhelésével, hiszen ez később a választásokon a rezsicsökkentésnél is nagyobb versenyelőnyt jelenthetne. Ugyanakkor a gazdasági racionalitás alapján erősen kétséges, hogy az így is évek óta extra terhelést kapó bankok elbírják-e, ha a devizahitelek kivezetésének költségeit egyoldalúan rájuk hárítják. A kormányzat szándékaiban eltökélt, így most az a fő feladat, hogy megtalálja a gazdasági és a politikai szempontok közötti kényes egyensúlyt.”

Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője
„A napi kommunikációt látszólag a „hogyan” dominálja, valójában azonban az a kérdés, hogy ki állná a cechet. A végösszeg adott, ezt kellene szétosztani a bankok, az állam és a hitelt felvevők között. Az államháztartás ugyan egyedül is elbírná a legdurvább forgatókönyv szerinti 1000 milliárd forintos terhet, ebben az esetben viszont majdnem 4 százalékkal növekedne az államadósság a jelenlegi 82 százalék körüli szintekről – a döntés valószínűleg jelentős gazdaságpolitikai ellenállásba ütközne. A bankszektor heterogén szerkezete miatt vélhetően csak kevés pénzintézet lenne képes könnyen kiheverni az újabb, jelentős veszteségeket. A devizahitelesek közül pedig aki tudott, az már eddig is rendben fizetett.”

Peter Attard Montalto, a Nomura vezető elemzője
„A kormány természetesen megteheti, hogy visszamenőlegesen megváltoztatja a jogilag érvényes szerződéseket. A kormány feladata, hogy elvégezze a költség-haszon elemzést, és hogy mérlegelje a lehetséges következményeket. A politika azt sugallja, hogy a bankoknak többet kell vállalniuk, a háztartásoknak pedig kevesebbet, a fiskális konszolidáció követelménye pedig azt, hogy a költségvetésre minél kisebb teher háruljon. Nyilvánvaló, hogy mi lesz az eredmény; a kormány megint a külföldi bankok látszólag végtelen jóindulatára támaszkodik majd. Középtávon a hitelezés és a potenciális növekedés visszaesése várható, a devizahitelek leépítéséből származó előnyök csak hosszú távon járulnak hozzá a növekedéshez.”



Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője
„Ha a devizahitel forrását a bank forint-forrásokból biztosította, akkor a kivezetéshez a bank által kötött árfolyamfedezetet fel kell oldani, ehhez megfelelő mennyiségű devizával kell rendelkezni. Ebben vagy segít az MNB, vagy gyengül a forint. Ha viszont külföldi forrás teremtette meg a devizahitel alapját (és ez a gyakoribb), akkor a devizahitel forintosításával csak a devizakockázatot tologatjuk az ügyfél helyett a bankra. A bank külföldi forrásainak hazai betétekkel történő kiváltása segíthet ebben az esetben. Zökkenőmentes kivezetésnek ezért több forintbetét lehet az alapja, ami kisebb állami forintkötvény kibocsátást és/vagy vagy nagyobb lakossági megtakarítást (kisebb gazdasági növekedés) feltételez.”

11:29
Gazdaság

Fényévekre vannak az álláspontok

Az MGYOSZ egyetért, hogy a munkavállalók a keresetüket elsősorban pénzben kapják meg, ne utalványokban, bizonyos cafeteriaelemek megtartására viszont szerintük szükség van.
18:08
Közélet

Minden negyedik magyart megcsapja a szegénység szele

Magyarország a három éve elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél közül csak néhányban áll jól.
Világgazdaság Piactér