Rekordközelbe kerültek az idei második negyedévben a vállalati fúziók és felvásárlások (M&A): a világszerte bejelentett ügyletek értéke egy héttel ezelőtt elérte az 1,33 ezer milliárd dollárt a Thomson Reuters adatai szerint, alig maradva el az eddigi negyedéves csúcstól (azt 2007 második negyedévében hozta össze a piac, 1,41 ezer milliárd dollár értékű M&A-vel).
A még szintén nem végleges első félév is hasonlóan alakult: a 38 százalékkal 2,18 ezer milliárd dollárra növekvő M&A-értéknél csak 2007 első féléve hozott magasabbat. Különösen erős volt e tevékenység az USA-ban, ahol 60 százalékkal 987,7 milliárd dollárra bővült az ügyletek összértéke, ez a legmagasabb az adatgyűjtés kezdete, 1980 óta. Rekordot döntött az értékelés is: a vevők átlag az EBITDA 16-szorosát hajlandók megfizetni, szemben a 2007-ben elért 14,3-szoros rátával.
A globális M&A-tevékenység az utóbbi két évben folyamatosan élénkült, ahogy a vállalatvezetők körében erősödött a bizalom, ezt erősen támogatták az alacsony kamatok is. Az idei második negyedév azonban ezen a trenden belül is kiemelkedőt nyújtott, akkora házasságokat jelentettek be. A kábelszolgáltató Charter Communications például 78,7 milliárd dollár értéklű ügyletben olvad össze a Time Warner Cable-vel, az olaj- és gáziparban pedig a Royal Dutch Shell 70 milliárdért vásárolja fel a BG Groupot. Számos közeledést ugyanakkor visszautasítottak: az egészségbiztosító Cigna például elhárította az Anthem 53,8 milliárd dolláros ajánlatát, a gyógyszeriparban pedig egymást üldözik ellenséges ajánlatokkal az olyan nagy generikus gyártók, mint a Mylan, a Teva és a Perrigo – egyelőre eredménytelenül.
A sokféle ágazaton végigsöprő konszolidációs láz azokat is eléri, akik eredetileg nem terveztek akvizíciókat, mert félnek, hogy különben versenyhátrányba kerülnek – idézte a Reuters Gary Posternacket, a Barclays M&A üzletágának vezetőjét. Gyakran láncreakciót indít be egy ágazatban, ha egy vállalat vételi célpontot keres, így kezdődött el például az USA-ban az egészségbiztosítási szektorban az egymást is keresztező ajánlatok áradata.
Jelentős különbség a nyolc évvel ezelőtti boomhoz képest, hogy akkor nagyon sok volt az olyan M&A, amelyik mögött befektetési társaságok manőverei álltak, most viszont maguk a frigyre lépő vállalatok hajtanak végre stratégiai ügyleteket (sőt, a befektetési társaságok ügyletei utoljára 2012-ben voltak olyan alacsonyan egy félévben, mint most). A vevők növekedést akarnak és nem foglalkoznak a földrajzi határokkal sem – fogalmazott a Morgan Stanley illetékese –, mindegy, hogy a feltörekvőknél vagy a fejlett Ázsiában, vagy Európában találnak valamit, ami beleillik a stratégiájukba. Még a görög válság se fogta vissza a házasodási kedvet, de egyes szakértők szerint még előfordulhat, hogy emiatt majd kockázatosabbnak ítélik meg az európai ügyleteket.
Egyelőre azonban tart a lendület, bár a Financial Times által megkérdezett bankárok, jogászok, elemzők közül már sokan úgy látják, kicsit elszaladtak az árak, kérdés, meddig lehet még tartani a mostani tempót. Olyan ez, mint Pompei utolsó napjai – fogalmazott egy magas beosztású bankár a brit lapnak –, mindenki azt találgatja, mikor jön a vulkánkitörés. Nemrég a Fitch Ratings is figyelmeztetett, a nyaktörő M&A-tevékenység növeli annak kockázatát, hogy az USA vállalai túl sok hitelt vesznek fel vagy túlbecsülik a fúziók révén elérhető megtakarításokat.
