Lazíthatnak a Volcker-szabályon

A Volcker-szabályt 2013 végén fogadták el az Egyesült Államokban a Dodd–Frank-törvény részeként. Ez a kerettörvény szigorúbb stresszteszteket és tőkekövetelményi mutatók teljesítését írta elő a bankoknak, amivel alapvetően a pénzintézetek is egyetértettek, jól emlékezve még a jelzáloghitel-piaci válságra.

A Volcker-szabály megtiltja a bankoknak a saját számlás kereskedést a fokozottan kockázatos pénzügyi termékekkel (a derivatív termékek számos csoportja ezek közé tartozik), és korlátozza lehetséges részesedésüket a fedezeti és magántőkealapokban. A jogalkotó szándéka világos: a pénzintézetek ne vállaljanak olyan kockázatot, amellyel az ügyfélvagyont is veszélyeztetik.

De a törvényt azóta is támadják körülményessége és amiatt, hogy rontja az üzletmenetet. Hiszen egyrészt ki más üzletelne kockázatos eszközökkel, ha nem egy pénzügyi szakembereket foglalkoztató profitorientált társaság, egy bank? Másrészt a tiltottnak számító műveletekre időnként égető szükség van, éppen a kockázat mérséklése végett: s ki és milyen kritériumok alapján döntse el, hogy éppen kockázatkezelés vagy saját számlás kereskedés zajlik? A szabályzó 2013-ban úgy határozott, hogy minden egyedi esetben engedélyt kell kérni, és adatokkal, idősorelemzéssel kell alátámasztani az ügylet szükségességét, ami mérhetetlen bürokráciai terheket okozott. A szabály szerint minden, hatvan napon túl nem nyúló ügylet automatikusan saját számlás kereskedésnek minősül: Donald Trump kampányígéreteinek egyike volt, hogy a sokat kritizált rendszert megváltoztatja, szabadabb teret enged a bankoknak.

Ehhez képest tavaly a Volcker-szabály első módosítási terveit a bankszakma együttes erővel, egész jogászcégeket felbérelve söpörte le az asztalról. Úgy érveltek, hogy a Volcker 2.0 még tovább rontja a helyzetet, mert megemel bizonyos hitelköltségeket, a szabályrendszer által nem ismert termékek kereskedését pedig végképp megdrágítja és megnehezíti. A Bloomberg most úgy értesült, hogy akár napokon belül nyilvánosságra kerülhet az a munkaanyag, amely megengedné a bankoknak, hogy bizonyos határok között a saját pénzüket oda fektessék, ahová kívánják. Továbbá a saját számlás kereskedés definíciójának megváltoztatásával a Federal Reserve (Fed), a betétbiztosító (FDIC),­ a pénzügyminisztérium felügyeleti szerve (OCC), a tőzsdefelügyelet (SEC) és a nyersanyagpiacokat felügyelő szervezet (CFTC) egy új verziót állított össze. A pletykák szerint a változtatásnak már nem kell több szakmai elfogadási fázison keresztülmennie, ezért közeli gyógyírt remélhetnek a pénzintézetek: a tőzsdei árfolyamokra pozitívan hatna, ha a hír igaznak bizonyulna. Az ellenőrző szervek nem kommentálták a Bloomberg értesüléseit.

Reménykedésre adhat okot az is, hogy a Fed felügyeleti igazgatóhelyettese, Randal Quarles a múlt hónapban éppen arról nyilatkozott, hogy a saját számlás kereskedés új definícióján dolgoznak. Az idő a republikánusokat sürgeti, mert ha az engedélyezés elhúzódik, akkor 2020-ban egy esetlegesen megújuló demokrata többségű kongresszus nagy valószínűséggel visszavonja a javaslatot. Arra azonban a demokratáknak is gondolniuk kell, hogy a sokáig alacsonyan tartott kamatok, a kereskedelmi háború okozta kockázatkerülés és a zsugorodó marzsok hosszú távon rontják a bankszektor nyereségességét, ezért a szabályozás lazítása mellett számos érv adódik majd.

A szabályozás főbb pontjai az Egyesült Államokban

· Megtiltja a bankoknak a saját számlás kereskedést kockázatos pénzügyi termékekkel (derivatív termékek csoportjai)

· Korlátozza részesedésüket a spekulatív fedezeti és magántőkealapokban

· A tőkepiacokon megkötött minden egyes ügylet csak az ügyfelek pénzének megóvását szolgálhatja, és csakis akkor jöhet létre, ha megbízók erre engedélyt adtak, amit a banknak kell bizonyítania

· A hatvan napon belüli ügyletek automatikusan saját számlás kereskedésnek minősülnek

· A pénzintézetek csak ügyfeleik „rövid távú igényeinek” kielégítésére elegendő részvényportfóliót tarthatnak | VG