Kína máris lecsapott Grönlandra és többet akar: magához kaparintaná az egész EU-t – különben jön „a dzsungel törvénye”
Kitérő választ adott a kínai külügyi szóvivő Donald Trump amerikai elnök felvetésére, hogy áprilisban Kínába látogatna: az államfői szintű diplomácia alapvető a két ország kapcsolatában, a konkrét kérdésről azonban nincsen információja. Erről a Global Times, a Kínai Kommunista Párt szócsöve ír. Miért odázza el a választ Peking, a lehetséges válaszhoz még csak odább sem kell görgetnünk. Európának komolyan fontolóra kellene vennie egy közös jövőn alapuló Kína–Európa-közösség kiépítését – ezzel a címmel közöl vezércikket a pártlap.
A cikk nem más, mint ajánlat az Európai Uniónak, hogy 80 évnyi transzatlanti együttműködés után az Egyesült Államok helyett Kínával kössön szövetséget. Amelyet ezzel a módszerrel úgy tesz meg Peking, hogy ne Hszi Csin-ping elnöknek kelljen kimondania. Az időzítés lecsapásszerű: annak a sarkában történik, hogy Ukrajna helyett az Egyesült Államok és az EU közt Grönland ügyében kiéleződött feszültség vált a davosi Világgazdasági Fórum fő témájává.
Grönlandi konfliktus: Trump az összeütközést elhárította, és azonnal Peking felé fordult – Peking azonban Grönland felé
Donald Trump Davosban személyesen húzta ki a konfliktus méregfogát, de csak ideiglenesen – Grönland USA-hoz csatolásának ügye napirenden marad. Hazafelé tartva az elnöki gépen melegítette fel a korábbi tervet csütörtökön, hogy áprilisban Kínában Hszi elnökkel találkozik.
A kínai pártszócső pedig a következőt írta:
A 2026 elején történt események sorozata súlyos csapást mért a multilateralizmusra és a globális kormányzásra. Az emberek óhatatlanul felteszik a kérdést: vajon a világ visszacsúszik-e a dzsungel törvényéhez?
Ezután azonnal a jegygyűrű felajánlása jön:
Egy megosztott világ azonban nem képes megbirkózni az emberiséget sújtó közös kihívásokkal. Az előrevezető út az őszinte multilateralizmus következetes érvényesítésében és az emberiség közös jövőjén alapuló közösség építésének előmozdításában rejlik. Kína és az Európai Unió – mint átfogó stratégiai partnerek, amelyek egyaránt a multipoláris világrendet és a multilateralizmust támogatják – együttműködése egy ilyen, közös jövőn alapuló közösség kiépítésében különösen nagy jelentőséggel bír, és időszerű pillanatban történik.
EU–USA helyett EU–Kína: gyönyörű elvek, közös gazdasági bonanza
Ezt követően a pártlap hosszan sorolja a gyönyörű elveket a békeszeretettől a klímavédelemig, amelyek összekötik egymással az uniót és Kínát, és elválasztják az egyébként néven sem nevezett, de világosan azonosítható Egyesült Államoktól – nem csak a grönlandi ügyre, hanem a szintén kifogásolt venezuelai kalandra utalással. (A „gyönyörű elv” nem gúnyolódás: az emberbarátság és az űrbe szökő jóakarat szlogenjei ugyanígy mindennaposak az európai vezetők nyilatkozataiban, ha kilóg is az alájuk gyömöszölt érdek.)
Miközben az USA Davosban aláírt Béketerv-kezdeményezése gyakorlatilag félretolja a Washingtonban tehetetlennek, sőt rosszindulatúnak tartott ENSZ-t, a világszervezetet a vezércikk megtartani ajánlja. De mégiscsak mellé teszi a Sanghaji Együttműködési Szervezetet, a globális gazdasági együttműködésre pedig elé tolja Kína saját Egy övezet, egy út kezdeményezését. Ehhez leporolva hozzácsapja cimboraként az EU 2021-es, ritkán emlegetett Globális Kapu programját, amely 2027-re 300 milliárd eurót irányzott elő EU-n kívüli infrastruktúra-projektekre.
A lap sorolja a már elért közös gazdasági eredményeket, leszögezve, hogy anyagi-gazdasági szempontból Kína és az EU az évek során „a széles körű egyeztetés, közös hozzájárulás és megosztott előnyök” elvét követte. Nagyvonalúan mellőzik az uniós politikusok oldaláról kapott tömérdek gazdasági-politikai szurkapiszkát és kioktatást, illetve csapást, mint az autóvám (bár egy ponton azért előkerül, hogy Európának „a főkapcsolója rossz Kínát illetően”). Említik viszont, hogy
- a kétoldalú kereskedelem a diplomáciai kapcsolatok kezdetekor mért 2,4 milliárd dollárról 2025-re 828,1 milliárd dollárra nőtt,
- a kölcsönös befektetések állománya gyakorlatilag nulláról 280 milliárd dollárra emelkedett,
- és a Kína–Európa tehervonat-szolgáltatás már 120 ezer járatot bonyolított le, 26 európai ország több mint 200 városát elérve.
Ez nem csak Európa Grönland-pillanata, hanem Európa Mercosur-pillanata is
Minden adott tehát a vezércikk szerint, hogy megvalósuljon Kína és az EU együttműködésével az emberiség közös jövőjén alapuló közösség építésének gondolata, amelyet Hszi Csin-ping elnök vetett fel, és amely „jelentős, eredeti koncepció”.
A grönlandi ügy keltette lehetőségre héjaként csaptak le, és okkal:
az uniós vezetők drámai sebességgel mondtak le tervükről,
hogy Davosban az ukrajnai békekötés ügyében csikarjanak ki Kijev számára kedvező béketárgyalási feltételeket, és sorakoztak fel az elnökkel szemben a Dán Királysághoz tartozó Grönland ügyében.
Ugyanakkor a kínaiak figyelmét az sem kerülhette el, hogy ez most nem csak az EU Grönland-pillanata,
hanem Mercosur-pillanata is.
Ursula von der Leyen az európai függetlenség zászlaját lengetve (nem titkoltan Donald Trump ellenében) írta alá a Mercosur-egyezményt, a német autók Latin-Amerikába juttatása érdekében az európai mezőgazdaságot is feláldozva. Ennek a piacnak a felosztásáról pedig a kínaiakkal kell dűlőre jutnia, miközben a kontinensen épp az USA pozícióit megerősítő Trumppal egyezkedve (szintén) kemény dió volna eredményt elérni, különösen mert tudja, hogy Európa urai utálják.
Peking vehette neki küldött pozitív üzenetnek is azt a szintén friss fejleményt is – a pártlap szintén vezércikkben üdvözölte is –, hogy Németország úgy vezette be 3 milliárd eurós e-autóvásárlás-támogatási programját, hogy az európai piacra hatalmas lendülettel benyomuló kínai gyártókat nem zárta ki belőle. Százmillió eurók indulnak ezzel Kína felé Berlinből.
Emmanuel Macron a sztár, vagy Orbán Viktor?
Friedrich Merz kancellár lépését azonban nem érdemes egyszerűen úgy értelmezni, hogy a német autógyártók európai piacát latin-amerikaira cseréli. Bár ez lehet a vége, hacsak – ami még rosszabb volna – nem kerülnek cseberből vödörbe az óceán túlfelén. Inkább az motiválhatta azonban, hogy a németeknek jelentős gazdasági pozícióik vannak Kínában, és súlyos probléma lenne, ha Peking ezeket büntetné.
Ez azonban egy valóban létező és működő régi kapocs. Egyúttal régi aduász Hszi elnök kezében. A világpolitikai játékban, az Egyesült Államok ellen vívott harcában már korábban is Kína talonjában szerepelt a meggyengült és időnként kimondottan ellenséges Európa. Kiváló illusztráció, hogy decemberi látogatásán szinte sztárként fogadták Kínában Emmanuel Macron elnököt, aki pedig oda-odaszólogat Pekingnek is.
Macron abban különbözik sok más európai politikustól is, hogy a politikai tánc közben nyitva tartja magának az ajtókat Pekingben. Peking pedig a Trump ellen felizzó indulatok láttán a tétet emelve, most másokat is erre biztat.
Egy másik befolyásos európai politikus, aki még Macronnál is több ajtóhoz szerzett kulcsot magának, Orbán Viktor.
Van azonban egy jelentős különbség, ami rávilágít, hol veszhet el a Brüsszelnek küldött pekingi jegygyűrű. Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Macron csak az ellenfél pozíciójából tud szóba állni, a magyar kormányfő azonban e teher nélkül, Donald Trump ukrajnai békekezdeményezését támogatva. Miközben a vezető EU-elit Macrontól Merzen keresztül Von der Leyenig a háborús felkészülésre tett.
A szemünket is kiböki: Kína és az EU összeborulása előtt hegynyi akadály tornyosul, Ukrajna felirattal. Végül azonban pont Ukrajna gyengítheti meg úgy az EU-t, hogy kénytelen legyen egyezkedni.
A ziccereit türelmesen kiváró Peking az oroszok oldalán áll, háta mögött a feltörekvő gazdaságok BRIC-csoportosulásával, amelyhez egyébként a latin-amerikaiak is kötődnek. A násztánc, más felfogásban pozícióharc, a hatalmas megmaradt botránykő ellenére látjuk, hogy folyik. Magyarországnak ehhez kevés gazdasági hadosztálya van, Macronnak fogyóban, a németeknek még mindig sok – magyar pozícióból az ő tánclépéseiket lesz tehát különösen érdemes figyelni az elképesztő kínai ajánlatot követően. Akárki akárkivel kötne békét, az ideális helyszín ettől még Budapest.
