Továbbra is csak döcög a játékipari óriás: az Ubisoft túléléséhez több kell a Tencent eurómilliárdjainál
Az elmúlt hónapokban egymásra torlódtak a rossz hírek az Ubisoft háza tájáról: törölt projektek, csúszó megjelenések, leépítések, szervezeti átalakítások, miközben alig egy évvel korábban a francia vállalat még egy látványos, 1,16 milliárd eurós befektetést jelentett be a Tencent részéről. Kívülről mindez kaotikusnak, sőt önellentmondásosnak tűnhet – ha ennyi pénz érkezett, egy évvel később miért jön megszorítást és törléssorozat? Ami pedig legalább ilyen fontos: elég lehet-e mindez a túléléshez?
A Tencent-befektetés körüli félreértések már a kezdetektől meghatározták a narratívát. A 2025 márciusában bejelentett tranzakciót sokan automatikusan úgy értelmezték, mint egy növekedési tőkeinjekciót, mely új játékokat, ambiciózus projekteket és kreatív kísérletezést finanszíroz majd. A valóság ezzel szemben jóval prózaibb volt. A pénz egy új, Ubisoft-tulajdonú leányvállalatba érkezett, melybe a kiadó legértékesebb franchise-ai – az Assassin’s Creed, a Far Cry és a Rainbow Six – kerültek. A hivatalos kommunikációban is világosan szerepelt, hogy
a több mint egymilliárd eurós segély elsődleges célja a nettó adósság csökkentése, a mérleg stabilizálása és a vállalat átalakításának felgyorsítása volt.
Vagyis válságkezelés, nem bővülés. Ez a különbség kulcsfontosságú ahhoz, hogy érthetővé váljon a mostani helyzet, és így talán még szomorúbb a jövőkép.
Ha csak az adósság lenne a probléma
Az Ubisoft pénzügyi gondjai ugyanis nem klasszikus értelemben vett eladósodottságból fakadnak. A nettó adósság 2025-26 fordulóján nagyjából 900 millió euró és 1,2 milliárd euró körül mozgott, ami egy ekkora vállalatnál kezelhető nagyságrend.
A valódi probléma a működés során keletkező veszteség és a készpénz gyors fogyása volt.
A csúszások miatt elmaradó bevételek, a rendkívül drága, sok országra és stúdióra szétterített fejlesztési struktúra, valamint a párhuzamosan futó projektek együttese olyan helyzetet teremtett, melyben a cég egyszerűen túl gyorsan égette a pénzt.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindeközben olyan banális hibákat vét a cég, amiket egy jól képzett könyvelő sosem tenne. Az Ubisoft november végén elismerte, hogy megszegte az egyik hitelszerződését, miután a könyvvizsgálók rászóltak, hogy bizonyos bevételeket nem ismerhetett volna el olyan gyorsan, ahogyan tette. Ez a kis fiaskó további 286 millió eurójába került a cégnek.
Nehéz bízni az Ubisoftban, ha ők sem bíznak a játékosokban
Így érkezünk meg a 2026 elején bejelentett átszervezéshez. Az Ubisoft szakított a korábbi, lazán decentralizált modellel, és öt nagy úgynevezett Creative House köré szervezte át a működését. Ezek az egységek nem egy-egy konkrét játékra, hanem teljes franchise-portfóliókra épülnek, erős központi kontrollal a költségek, az ütemezés és a prioritások felett. A cél egyértelmű:
- kevesebb projekt,
- szigorúbb pénzügyi fegyelem,
- kiszámíthatóbb megjelenési menetrend.
Ez üzleti szempontból logikus lépés, ugyanakkor élesen szembemegy azzal a kreatív szabadsággal, melyről az Ubisoft hosszú ideig ismert volt. Ennek az új szemléletnek pedig vannak áldozatai, köztük a szimbolikus erejű Prince of Persia: The Sands of Time remake-je is. Sajnos a legendás játék újrakiadása pont azt a sablont képviseli, ami jelenleg nem fér bele az Ubisoft portfóliójába:
- lassan haladt a fejlesztés,
- bizonytalan volt a megtérülés,
- és egy régóta parkolópályán lévő franchise-t akartak újra visszaterelni a főútra (annak ellenére, hogy az elmúlt években két sikeres Prince of Persia-játék is piacra került).
Mindez a menedzsment szemszögéből egy könyörtelen, de racionális döntés: ha a következő 12-18 hónapban bevételkiesés fenyeget, akkor a leggyorsabb pénzügyi fék a projektek leállítása és a költségek csökkentése. Az Ubisoft viszont mindig is híres volt arról, hogy lebecsülte a rajongók létszámát, így a Prince of Persia: The Sands of Time remake-jének törlése miatt valószínűleg sokan morzsoltak el egy könnycseppet.
Az Ubisoft valódi ősellensége: a kommunikáció (vagyis annak hiánya)
Az elmúlt időszakban a Ubisoft kommunikációja a nyilvánosság és a részvényesek felé többször is kritikát kapott amiatt, hogy reaktív módon, csak már megtörtént események után szólal meg, és nem ad előretekintő, világos iránymutatást vagy stratégiát a befektetők számára. Bár a francia kiadó hivatalos közleményekben ismertette a szervezeti átalakulás és a portfóliórefókusz részleteit,
a sajtó és a befektetők gyakran csak késve értesülnek a lényeges pénzügyi és stratégiai döntésekről
Erre jó példa, hogy bár kiadtak közleményt a 2025–26-os pénzügyi év első féléves eredményeinek elhalasztásáról, de közben a részvények kereskedését ideiglenesen felfüggesztették a tőzsdénél a spekulációk elkerülése érdekében.
Ez a visszafogott és sokszor késői kommunikáció fokozta a bizonytalanságot a piacon. A befektetők közvetlenül a jelentős szervezeti átalakítások és játéktörlések bejelentése után reagáltak: a részvény árfolyama új többéves mélypontra esett, és több mint 30 százalékos esést regisztrált egyetlen nap alatt, ami a társaság történetének egyik legnagyobb zuhanása volt. Piaci elemzők és részvényesek kommentárjai szerint a befektetők kilátásai a pozitív cash flow visszatérésére távolinak tűnnek, és a közelgő teljesítményfigyelmeztetések is nyomást gyakorolnak a részvényre.
Tovább növeli a feszültséget, hogy
nemrég egyes részvényesek és befektetési alapok nyíltan kritizálták a cég stratégiai irányát,
például 2025 tavaszán egy kisebbségi befektető tüntetésre hívta össze az Ubisoft részvényeseket a vállalat székhelye elé a pénzügyi teljesítmény és stratégiai döntések miatt.
Lehet ebből még várat építeni?
A nagy kérdés azonban az, hogy mindez elég lehet-e a túléléshez. Rövid távon a válasz valószínűleg igen. A Tencent-befektetés, az adósság leépítése és az átszervezés együtt időt vásároltak a cégnek. Hosszabb távon viszont már korántsem ennyire egyértelmű a kép. Az Ubisoft jelenlegi modellje erősen néhány húzófranchise-ra támaszkodik, miközben a fejlesztési költségek iparági szinten is rendkívül magasak.
Ha ezek a kulcscímek nem teljesítenek kiemelkedően, vagy újabb csúszások következnek, a mostani megszorítások könnyen csak elodázhatják a problémát, nem pedig megoldják azt.
És ott van a másik oldal: a játékosok reakciója. A rajongói közösségekben a mostani döntések jelentős frusztrációt váltottak ki. Sokak számára a törlések azt az érzetet erősítik, hogy a kiadó egyre inkább a biztos pénzre játszik, és háttérbe szorítja azokat a projekteket, melyek nem illeszkednek az élő szolgáltatásos, hosszú távon monetizálható modellbe. Ez rövid távon csökkentheti a kockázatot, de hosszabb távon erodálhatja a bizalmat és a márkák érzelmi értékét – ami pedig egy szórakoztatóipari cégnél legalább annyira fontos, mint a mérlegszámok.
Elég biztosan lehet állítani, hogy az Ubisoft működése jelenleg inkább a túlélésről, mint az építkezésről szól. A cég nem omlik össze egyik napról a másikra, hiszen erős IP-állománnyal és globális jelenléttel rendelkezik. Ugyanakkor az is világos, hogy a jelenlegi átalakítás nem egy kényelmes, növekedési pálya része, hanem egy kényszerű korrekció egy túl drága és túl lassú működési modell után. Hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy az Ubisoft hosszabb távon is talpon maradjon, végső soron azon múlik, képes lesz-e felülkerekedni magán és nem fejjel nekimenni a falnak, mint azt tették már oly sokszor.
