Kakeibo, avagy így takarítanak meg a japánok – egyszerű, de annál nagyszerűbb módszer a spórolásra

Ha Japánra gondolunk, szinte az élet minden területén azonos motívumok jutnak eszünkbe a cseresznyefa-virágzás látványán túl: egyszerűség, letisztultság, tisztaság, céltudatosság, és nem utolsósorban a logikus, átgondolt döntések jelentősége. Ezt a filozófiát pedig a japánok a megtakarítások világában is szinte művészi szintre emelték: ez a kakeibo, azaz az otthoni pénzügyek egyszerű, de annál nagyszerűbb nyomon követése.

A kakeibo megtestesíti a japán filozófiát

A kakeibo alapja az a már-már közhellyé váló gondolat, miszerint nem szabad tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarónk ér – a japánok azonban ezt is, mint igazából mindent, amihez csak hozzányúlnak, a végletekig csiszolták. A kakeibo alapvetése, hogy otthonunk költségvetését kétszer négy alapvető vonal mentén kell kialakítanunk: ebből az első nagy négyesbe a 

• bevételek, 
• rögzített kiadások (közös költség, rezsi)
• megtakarítások
• és mindennapi, változó kiadások (étel-ital, szórakozás, kikapcsolódás)

tartoznak. 

A kakeibo művészete fontosnak tartja, hogy havi büdzsénk minden egyes sorát kézzel, lehetőleg ceruzával vessük papírra, alaposan, tételesen elszámolva mindennel, ami az egyes kategóriákba esik, mivel szerintük a kézzel írott információk sokkal mélyebben megmaradnak bennünk, mint a számítógépen gépelt dolgok.

Amint ezzel megvagyunk, tehát papírra vetettük, mekkora a bevételünk, mennyi megy el rezsire, mennyit fizetünk be fixen havi megtakarításaink közé, kapunk egy számot, ami a havi szinten kvázi szabadon elkölthető pénzünket mutatja: ezt a számot észben tartva ideje elmélyednünk a változó kiadások sorában, amit négy további elemre bontottak a japánok, ezek a

• változó mértékű, de szükséges kiadások (alapvető élelmiszerek beszerzése),
• nem elengedhetetlen, de vágyott kiadások (streamingszolgáltatások),
• pihenés (utazás) és a
• váratlan kiadások finanszírozása (lerobbanó autó, elromló háztartási gépek).

A kakeibo szerint érdemes még azelőtt összeírnunk, hogy a szabadon elkölthető összegből mire mennyit szánunk, hogy valóban elvernénk a pénzt: így ugyanis már előre láthatjuk, pontosan mennyi pénz menne el nem szükséges kiadásokra, és itt szembesíthetjünk magunkat a kérdéssel – valóban el szeretnénk költeni ezt a pénzt, 

A filozófia hívei szerint azoknak, akik szeretnék kipróbálni ezt a módszert, érdemes legalább három hónapot adni maguknak, mielőtt ítéltet mondanak a kakeibóról: elsőre ugyanis furcsa és szokatlan lehet a dolog, de ennyi idő már elég ahhoz, hogy a tervezgetés a mindennapok részévé váljon, sőt, ennyi idő alatt már számottevő megtakarításra is szert lehet tenni a módszer használói szerint.