Oszoljanak! Nincs itt semmi látnivaló 2. – a nagy adósságciklus vége
Befektetőként örökös dilemma, hogy az embernek mennyire érdemes generalistának lennie, és mennyire specialistának. Vélhetően egy olajmérnökből lett pénzügyi szakembernek olyan meglátásai lehetnek a szektorral kapcsolatban, amilyenek egy átlagos befektetőnek soha, viszont egy generalista olyan aspektusból is láthatja a helyzetet, amilyenből egy mérnöknek eszébe sem jutna vizsgálódnia.
Ray Dalio és a nagy adósságciklus
Örök igazság hiányában az optimumnak valahol a kettő között kell lennie, viszont a változó világunkban én inkább utóbbira fektetném most a hangsúlyt. Amilyen elcsépelt közhely, hogy az embernek érdemes mindenhez értenie egy kicsit, annyira igaz is – minél inkább, ha az ember a globális piacon fektet be.
Ezen filozófia mentén folytatom a kétrészes cikksorozat második részét (az első rész itt olvasható), amelyben Ray Dalio Bridgewater Associates alapító által felvázolt keretrendszerben foglalom össze a világot befolyásoló tényezőket.
Ray Dalio egy igazi generalista, aki szerint a gazdaságtörténelem felosztható hosszú és rövid adósságciklusokra.
Ezeken a ciklusokon belül a legfontosabb befolyásoló tényezők az adósság és pénz ereje, a belföldi rend és káosz ereje, a nemzetközi rend és káosz ereje, a természet ereje (árvizek, szárasságok, járványok), a technológia és az emberi termelékenység ereje.
Az előző részben elmerültünk a pénz és adósság jelenlegi helyzetében, most pedig a további erők rövid áttekintése után nézünk a jövőbe.
A belső politikai és társadalmi rend
Az eddigieknek megfelelően továbbra is az Államokra koncentrálva tekintjük át az egyes tényezőket.
Mint a világ legfontosabb gazdasági és politikai hatalmára, az Amerikára vonatkozó tényezők nagy része, de nem mindegyike igaz más fejlett demokráciákra is a nagy adósságciklus ezen szakaszában, amelyek így kölcsönös kapcsolatban állnak egymással a globális politika porondján.
A jelenleg is uralkodó geopolitikai feszültségek általánosságban növelik a bizonytalanságot a jövőt illetően, a társadalom kevésbé érzi magát biztonságban a külső erőktől.
Mindez keveredik a 2020-as években uralkodó gazdasági bizonytalansággal, amely egyvelegeként növekedik a belföldi politikai pártok közötti ideológiai szakadék és előtérbe kerülnek a populista/nacionalista/protekcionista üzeneteket közvetítő politikusok, akik minden problémára, így az inflációra (megélhetési válság), a geopolitikai feszültségekre és a háborúkra ígérnek megoldásokat.
Hasonlóképpen jutott hatalomra Donald Trump is, aki egy minden értelemben bizonytalan külpolitikai helyzetben került képbe, mint a keménykezű amerikai, aki átveszi a gyeplőt a demokratáktól és újra naggyá teszi Amerikát (Make America Great Again).
A választásokat követően jött egy Honeymoon phase, vagyis az új adminisztráció első pár hónapja, amikor a minden megoldódni látszik, így az orosz–ukrán konfliktus, az inflációs és gazdasági növekedéssel kapcsolatos kérdések is.
Ezt az optimizmust tükrözik a piacok is ilyenkor, a 2024-es választásokat követően november 5. és február 19. között (mintegy 70 kereskedési nap alatt) 7,4 százalékkal került feljebb az S&P500 index. Trump üzenetei nagyformátumúak, mindamellett nehezen teljesíthetők.
Főbb kampányüzenete az amerikai ipari termelés fellendítése volt annak belföldre telepítésével, az orosz–ukrán konfliktus lezárása a felek tárgyalóasztalhoz való ültetésével és a külkereskedelmi deficit csökkentése, mindez alacsony infláció és gazdasági növekedés mellett – röviden béke és jólét.
A valóságban azonban közbeszól, így ilyenkor a vezetők egyre szélsőségesebb lépésekre kényszerülnek, amelyek elvégzéséhez egyre autokratább hozzáállás szükséges. Ilyenkor a demokrácia és a nemzetközi jog sérülhet, amely tovább fokozza a nemzetközi feszültséget, mindemellett belföldön is nehezen eladható a narratíva.
Ilyen lépések vezetnek a MAGA mozgalomtól egészen az amerikai excepcionalizmusig. Ehhez szükség van más, klasszikus esetben a kormány hatáskörén kívül eső intézmények, így például a jegybank befolyásolására is.
Trump nyomásgyakorlása a FED elnökére már-már személyes, amely aláássa a jegybanki önállóságba vetett hitet és politikai töltetet adhat a monetáris politikának.
Összességében Dalio szerint a nagy adósságciklus ezen szakaszában előforduló nehéz, bizonytalan politikai és gazdasági helyzetek az autokrata, protekcionista politikusoknak kedvez, hiszen amikor minden bizonytalan, akkor a társadalom a magabiztos, erős vezetőkben bízik jobban, akik kénytelenek népszerű, de nehezen teljesíthető, szélsőséges lépéseket megkövetelő politikát folytatni céljaik érdekében.
Ez kárt okozhat a belpolitika tisztaságában, a nemzetközi jogrendszerben, így összességében a demokráciában.
A külső geopolitikai rend – az erősek eltiporják a gyengéket
A nemzetközi helyzet nagymértékben hasonlít a belföldi szituációra: nagy a politikai polarizáció, az országok befele fordulnak és protekcionista politikát folytatnak, a közös megoldások helyett „mindenki a maga ura” logika uralkodik.
Dalio – és a jelek – szerint a nagy adósságciklus ezen szakaszában egyre jellemzőbb a kereskedelmi viszonyok megromlása és kereskedelmi harcok élesedése, a gazdasági, pénzügyi rendszerek önös érdekből való kihasználása és a lokális fegyveres konfliktusok megjelenése.
Ugyan a két nagyhatalom, azaz Amerika és Kína között közvetlen fegyveres konfliktus nincs, a lokális fegyveres összecsapások az egyre jobban polarizálódó országok között jönnek létre, így proxyként funkcionálva a nagyhatalmak között.
Ilyen az orosz–ukrán konfliktus is, amelynek egyik oldalán közvetetten a NATO, a másik oldalán a Kína (legalábbis látszólagos) támogatását élvező Oroszország helyezkedik el, de hasonló a közel-keleti konfliktusok és Irán helyzete is.
A globális konfliktusokat tükröző Gobal Peace Index (GPI) soha nem látott magasságban van, az éves riportban pedig az is olvasható, hogy a második világháború óta most van a legtöbb fegyveres konfliktus – összesen 59 –, amelyben legalább egy ország kormánya is aktív résztvevő egy másik ország, vagy fegyveres csoport ellen.
Ugyanakkor nem meglepő a nagyhatalmak igénye a fennhatóságaik terjesztésére, mint például Kína igénye Tajvanra, vagy az Államok stratégiai/politikai átvétele Venezuelában, vagy politikai kísérlete Grönlandon. Ezek a lépések rendszerint illegitimek és számos más politikai érdeket megsértenek, így tovább fokozzák a nemzetközi geopolitikai feszültséget.
Összességében a nagy bizonytalanság közepette a nagyhatalmak próbálják stabilizálni helyzetüket mind belföldön, mind a határaikon túl. A konfliktusok ugyan ritkán közvetlenek a nagyhatalmak között, szinte minden más fronton teljes erővel folyik. A hatalmi rendek ilyenkor még csak kialakulóban lehetnek, így a nagy adósságciklus ezen szakaszában jellemzőek a hirtelen váltások.
A természet kiszámíthatatlan ereje
A történelem során a természeti katasztrófák több embert öltek meg, mint a háborúk, így ezek hatása ugyan első ránézésre függetlennek tűnhet a világ folyásától, mégis legalább olyan fontos tényezőket foglal magába, mint bármelyik másik erő.
Pontosan ilyen eseménynek tekinthető a koronavírus is, amely letarolta az egész világot és olyan politikai és gazdasági eseményeket idézett elő, amik egyértelműen fordítottak a világ alakulásán.
Ezekkel az tényezőkkel a legnagyobb probléma az, hogy rendkívül költségesek, így hatalmas váratlan terhet róhat az egyébként is túlságosan eladósodott országokra, amelyek a nagy adósságciklus végén akár teljes gazdasági sokkot és a monetáris és pénzügyi rendszer lebomlását is előidézhetik.
A technológiai és az emberi termelékenység ereje
Az elmúlt évtizedekben soha nem látott mértékben fejlődött a technológia, amely eredményeként hatalmas mértékben növekedett a termelékenység. A véges munkaerőből adódóan a gazdasági növekedés hosszú távú hajtóereje a termelékenység növekedése, amely alapja a technológia.
Az olyan diszruptív technológiák, mint az AI alapvetően változtatnak meg bizonyos folyamatokat, termékeket, szolgáltatásokat, régóta fennálló piacokat rombolnak szét és hoznak létre újakat, miközben átalakítják
- a munkaerőpiaci trendeket,
- a vállalati folyamatokat,
- így egészében a gazdaságokat és a társadalmakat.
Ezek olyan erők, amelyektől nem lehet eltekinteni.
Ahhoz, hogy olyan sebességgel és mértékben menjen végbe a változás, mint napjainkban is, elengedhetetlen a hájp, ami körülveszi ezeket a technológiákat (az OpenAI 2022-es ChatGPT megjelenése után néhány hónap alatt ért el a több százmilliós felhasználószámhoz).
A hájp és a felhasználási potenciálok aztán persze egyfajta őrülethez vezetnek, ugyanúgy, ahogy az történt a 2000-es évek elején a dotcommánia idején.
A technológia hatása először rendre túl van értékelve (mindenki elveszti a munkáját az AI miatt), hatalmas a kereslet iránta, óriási beruházások következnek és új iparágak születnek, majd rendszerint túlinvesztálják a szektort (mégsem kell annyi adatközpont), kezdődik egyfajta kijózanodás és konszolidáció.
Hova vezet mindez?
A 2. világháború óta soha nem volt ilyen törékeny a globális geopolitikai és gazdasági rend. Soha nem látott vagyoni és életszínvonalbeli különbségek vannak, amelyek mind bel- és külpolitikai feszültséghez, polarizációhoz és demagógiához vezetnek.
Ezzel párhuzamba állítható az elmúlt 80 évben megfigyelhető pénzügyi és monetáris rend változása, amely végső eredménye az adósságok fenntarthatatlanná való növekedése és a klasszikus pénzbe vetett hit erodálódása.
Ennek eredménye más eszközök és pénzügyi innovációk elterjedése, amelyek a pénz értékőrző funkcióját átveszik, miközben a finanszírozás egyre nehezebb. Mindezen folyamatok ciklusokba foglalhatók, amelyek az elmúlt évtizedekben folyamatosan erősítették egymást a jó és rossz következményeikkel egyaránt.
Míg a rövid ciklusok végét a monetáris rend átalakulása és lazítása jellemezte, addig a hosszú ciklus végén vélhetően elkerülhetetlen egy de-leveraging, azaz az adósságok hirtelen, vélhetően fájdalmas csökkentése.
A lezárás talán az, hogy a nagy adósságciklus vége nem egyetlen dátum, hanem egy folyamat: a realitások lassan, majd hirtelen kényszerítik ki az alkalmazkodást.
A kérdés nem az, hogy lesz-e fájdalom, hanem az, hogy milyen formában oszlik el: rendezett reformok és hiteles konszolidáció mellett, vagy kapkodó monetizálással, inflációval és konfliktusokkal.
Dalio üzenete ebben a szakaszban kíméletlenül praktikus: a bizalom a legfontosabb „fedezet”, és amikor ez repedezni kezd, minden más erő felgyorsul. Aki ezt megérti, nem pánikol – de nem is dől hátra. Inkább felkészül.
