Kényszerbefektető bankok

Az évezred elején az állam hozott létre kockázatitőke-alapokat (Kisvállalkozó-fejlesztő Pénzügyi Zrt., Beszállítói Befektetői Zrt.), a következő nagy hullám az uniós forrásból finanszírozott JEREMIE program volt. A kockázati alapok többsége innovációba, kezdő vállalkozásba kíván befektetni, ahol a növekedés garantált és olcsón vásárolhat részesedést, majd komoly haszonnal értékesítheti azt. Sajnos ilyen kilátásokkal nem sok vállalkozást találni (ezt igazolja a létrejött tranzakciók viszonylag elenyésző száma).
Vannak azonban olyan kockázatitőke-befektetők, akik egyáltalán nem szeretnének befektetni cégekbe, de rákényszerülnek – ezek a kereskedelmi bankok. Annyira idegenkednek attól, hogy kockázatitőke-befektetők legyenek, hogy észre sem veszik: azzá válnak. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy nem is viselkednek úgy, ahogy ilyen esetben célravezető lenne.

A bankok által cégekhez kihelyezett hitelportfólió minősége a gazdaságipiaci környezet kedvezőtlen hatásai miatt sajnos továbbra is drasztikusan romlik. 2011-ben még tovább súlyosbodik ez a probléma. A nem megfelelően működtetett vállalkozások miatt a bankok ugrásszerűen megemelkedő céltartalékképzésre, veszteségleírásra kényszerülnek.
A bank sok esetben, hogy elkerülje az azonnali veszteséget – a 30-50 százalékos megtérülést –, a hitel további biztosítékaként tulajdonrészt szerez az adós cégben. Ettől a pillanattól a hitelintézet kénytelen-kelletlen kockázatitőke-befektetővé lép elő. Ettől kezdve szoros pénzügyi kontroll alá vonja az adós működését, azaz a ki- és beáramló pénzeszközöket. Ám pusztán ezzel a lépéssel nem lett sokkal kedvezőbb a „befektető” bank helyzete.

Közel tíz éve foglalkozom kis- és középvállalkozások reorganizációjával, válságmenedzselésével. Tapasztalatból mondom, hogy az ilyen pénzügyi nehézségek mögött egész sor nem pénzügyi jellegű probléma állhat. Éppen ezért a továbbiakban sem lesz elég a kizárólag pénzügyi biztosi tevékenységre (számla, utalás, cash flow) koncentráló ellenőrzés. A sikeres projektkezeléshez olyan szakemberekre is szükség van, akik a céget belülről szemlélve – a termelési, műszaki területektől a humánerőforrásokon át az értékesítésig – átalakítják és növekedési pályára állítják a vállalat működését. Hiába adott a bank kezében a pénzügyi számlakontroll, ha továbbra is ugyanazok – ugyanúgy – irányítják a vállalkozás operatív tevékenységét, akik a jelenlegi szorult helyzetet is előidézték. A pusztán pénzügyi ellenőrzés ellenére a folyamat nem fog megfordulni. Ha lassabban is, de a feneketlen kút továbbra is nyelni fogja a pénzt. A tendencia megfordításához szakértőre van szükség.
A bankok a kétes kinnlevőségként megjelenő – sokszor több 10 milliárd forintos – hitelállományt nem tudják megfelelően kezelni a humánerőforrásuk létszámkorlátja, a speciális szakértelem hiánya miatt. Úgy gondolom, ez a kérdés a 2011-es évben kulcskérdés lesz, tekintettel arra is, hogy a hitelintézetek többségének a tevékenysége – a bankadó miatt is – veszteségesbe fordulhat át. Ezen a területen alapvetően új szemlélettel, módszerekkel, megfelelő szakemberek, illetve szakcégek igénybevételével súlyos milliárdokat menthetnének meg a bankok. Hiszen azon túl, hogy a hitelt nem kell veszteségként leírniuk – sőt a kamat továbbra is ketyeg –, megnyílik az út egy extraprofitot hozó exit felé is. Így a kétes eredményű „kénytelen-kelletlen kockázatitőke-befektetésekből” új üzletág is válhat.

A szerző az Üzleti Bróker Zrt. vezérigazgatója