A szerbek szerint akkor is hatalmas fogás a Molnak a NIS, ha jóval többért vették, mint amit maga a szerb elnök bevallott
Egyre több jel utal arra, hogy a magyar Mol számára kifejezetten kedvező feltételek mellett valósulhat meg a szerbiai Naftna industrija Srbije (NIS) orosz tulajdonrészének felvásárlása. A nyilvánosságra került információk alapján a tranzakció értékelése körül komoly eltérések vannak, ám a magasabb, 1,4 milliárd eurós ár is olyan konstrukciót vetít előre, amely piaci alapon is kifejezetten előnyösnek számítana a vevő számára.
A szerb elnök, Aleksandar Vucic január 26-án arról beszélt, hogy az orosz fél 56 százalékos részesedése a NIS-ben 900 millió és 1 milliárd euró közötti értéket képvisel, és megjegyezte azt is, hogy Szerbia akár ennek a dupláját is hajlandó lett volna kifizetni ezért a csomagért. Ezzel szemben egy nappal később a Népszava értesülései már arról szóltak, hogy
a Mol közel 1,4 milliárd eurót fizethet a teljes orosz tulajdonrészért.
A tervezett ügylet a NIS 56,15 százalékos részvénycsomagjára vonatkozik, melyet nem közvetlenül a Mol, hanem egy, a magyar társaság és az Egyesült Arab Emírségek állami olajvállalata, az ADNOC által létrehozott közös vállalat vásárolna meg. A konstrukció szerint a Mol lenne a többségi tulajdonos, míg az arab partner kisebbségi részesedést szerezne.
Noha a tárgyalások tényét korábban is megerősítették, a vételár hosszú ideig nem került szóba nyilvánosan. A fordulatot részben az hozta el, hogy január 24-én a Mol csoport stratégiai vezérigazgató-helyettese, Bacsa György egy vállalati podcastben utalt a tranzakció nagyságrendjére. Konkrét számot ugyan nem mondott, de jelezte:
az ügylet értéke összemérhető az azerbajdzsáni ACG mezőkben korábban végrehajtott befektetéssel, amikor a Mol nagyjából 1,3 milliárd euróért vásárolta ki az amerikai Chevron részesedését.
A tranzakció része egy külön memorandum is a szerb kormánnyal, amelyben Belgrád támogatásáról biztosítja a Mol belépését, cserébe pedig a magyar társaság vállalta, hogy további 5 százalékos részesedést ad át a szerb államnak. Így Szerbia tulajdonrésze a jelenlegi 29,9 százalékról közel 35 százalékra emelkedne.
A piaci értékelések alapján az 1,4 milliárd eurós ár kifejezetten reálisnak tűnik. Nenad Gujanicic tőzsdei elemző szerint a NIS teljes vállalati értékét a piac jellemzően 2-3 milliárd euró közé teszi. Ebben a keretben a 56 százalékos csomag 1,4 milliárd eurós ára mintegy 2,5 milliárd eurós cégértéket implikál, ami beleillik a befektetői várakozásokba. Ezzel szemben egy 900 millió–1 milliárd eurós vételár azt jelentené, hogy a NIS egészét legfeljebb 1,8 milliárd euróra árazza a piac, ami már jóval az alsó sávba esne.
Az elemző ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet: még
a magasabb, 1,4 milliárd eurós összeg mellett is rendkívül kedvező lenne az üzlet a vevőnek.
A Mol ugyanis részben egy pénzügyileg erős kisebbségi partnerrel valósítaná meg az akvizíciót, miközben a szerb állam további részesedést szerezne, csökkentve a magyar fél közvetlen kitettségét. Ha pedig a végső ár egymilliárd euró alatt maradna, akkor – Gujanicic megfogalmazása szerint – ez „valóban szuperkedvező üzlet” lenne a magyarok számára.
A tranzakció végső feltételei egyelőre nem ismertek, és a piaci logika mellett politikai és stratégiai szempontok is szerepet játszhatnak. Ugyanakkor a jelenlegi információk alapján már az 1,4 milliárd eurós árszint is olyan konstrukciót jelentene, amely üzleti szempontból kifejezetten vonzó a Mol számára, és hosszú távon is erős pozíciót biztosíthatna a szerb energetikai piacon.
A szakértői értékelések szerint a Mol és a NIS egyesülése érdemben átalakíthatja a kelet-közép-európai kőolaj- és üzemanyagpiacot, amelyet az orosz–ukrán háború és a szankciók már eleve gyors szerkezeti változásra kényszerítettek. A régióban eltérő üzleti modellek működnek:
- a lengyel PKN Orlen széles földrajzi lefedettségre,
- a Mol erősen koncentrált nemzeti pozíciókra,
- míg az osztrák OMV kiegyensúlyozott, több országra kiterjedő jelenlétre épít.
A Mol–NIS-üzlet újdonsága, hogy elsőként hozna létre olyan észak-déli irányban integrált regionális csoportot, amely egyszerre erős a finomításban, a kiskereskedelemben és a balkáni piaci jelenlétben. Ez stratégiai előnyt jelenthet az ellátásbiztonság szempontjából is, mivel a transzbalkáni útvonal kulcsszerepet játszhat az orosz energiahordozók kiváltásában. A szakértők szerint mindez hosszabb távon nemcsak piaci erősödést, hanem politikai és infrastrukturális mozgásteret is adhat a Mol számára a régióban.
