Befektetők forintos dilemmái

A forint erősödése a kisebb exportőröket biztosan kellemetlenül érinti, a hazai befektetők nagy része viszont egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Még a pénzügyi ismeretekkel bírók között is sokan akadnak, akik nem igazán látják át, milyen magatartást is követel meg tőlük az, hogy nemzeti devizánk árfolyama sokkal szélesebb sávban mozoghat. A bankközi piacon aktuálisan kialakuló forintárfolyam közvetlenül legfeljebb azokat érintheti, akik napi (és nagyobb tételű) átváltási ügyleteket bonyolíttatnak bankjukkal. A feltételes módot indokolja, hogy a pénzintézetek még ezekben az esetekben sem feltétlenül a bankközi árakat tartják ügyfelük felé irányadónak.

Hosszabb idő távlatában és átlagban persze a pénzintézetek által meghirdetett deviza- és valutaárfolyamok tükrözik a forint pozícióját is. Ilyen szempontból tehát a trend számít irányadónak. Ez pedig tavaly ősztől egyértelműen a forint erősödését jelenti. Nemzeti devizánk, ha az idősoros adatokat vizsgáljuk, folyamatosan (bár időnként meglehetősen lassan és persze némi bakugrásokkal tarkítottan) kúszik mind jobb szintre. Egy euróért az amerikai terrortámadást követően több mint 261 forintot kértek el a bankközi devizapiacon (ez volt egyébként a sávszélesítés időpontja óta a legmagasabb érték), az októberi szint 254, a novemberi 251 forint körül alakult. Decemberben azután felgyorsultak az események: az euró jellemző ára 245 forint lett. Ez az érték pedig az idén kissé még tovább morzsolódott.

Az utóbbi időszak történéseiben persze mindenképpen szerepet játszott, hogy a piacon megindultak a sáv erős irányban való eltolására vonatkozó spekulációik. A centrum jelenleg 276,10 forintnál van, a sáv által megszabott korlátok pedig a legolcsóbban 234,68, a legdrágábban pedig 317,5 forintos áron teszik lehetővé az euróvételt. (Az ezen kívül eső tartományokban a jegybank köteles beavatkozni eladásokkal gyengítve, vagy vételekkel erősítve a forintot.) A sáv elméletileg például 217-293 forint közötti is lehetne, ami - figyelembe véve a jegybanki kötelezettségvállalást - majdnem nyolcszázalékos felértékelésként értékelhető.

Nemzeti devizánkat egyre erőteljesebben hangoztatott vélemények szerint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozását követően mintegy 15 százalékkal mindenképpen fel kell értékelni. A szükséges felértékelés mértékét akadnak, akik még ennél is magasabb szinten határozzák meg. Az pedig, hogy az EU köreiben is mind többször hangzik el, a csatlakozóktól a monetáris unióba belépést is elvárják, határozottan gyorsítja a folyamatot.

Számomra arra, hogy a sáveltolás időpontja már nem lehet túl messze, a legjobb bizonyíték: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) illetékesei kijelentették, most semmiképpen sem tartják aktuálisnak a kérdést.

Talán többen emlékeznek még arra, hogy a tavaly májusi sávszélesítés előtt is hasonlót deklaráltak. Így volt ez annak idején is, amikor a forint rendszeres leértékelésére került sor. A mechanizmus egyértelmű: egy-egy jegybanki intézkedéssel kapcsolatban megindul a piacon a spekuláció, meglódulnak az árak-árfolyamok, az MNB cáfol, megnyugszanak a kedélyek, majd amikor már alig számít valaki a változásra, akkor az bekövetkezik. Ezt a világ minden jó jegybankja így csinálja.

Hacsak valami katasztrofális - egyelőre teljesen elképzelhetetlen - földindulásra nem kerül sor, akkor nyugodtan ténynek vehetjük, hogy a forint folytatja erősödését. Mit jelenthet azonban ez a pénzüknek most helyet keresők számára?

Egyértelműen azt, hogy érdemes forinteszközökbe (például állampapírok, pénzpiaci vagy kötvényalapú befektetési jegyek, bankbetétek) fektetni. Az ilyen típusú megtakarítások mellett egyébként nem csak az szólhat, hogy a forint a különböző devizákhoz képest egyre többet érhet majd. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az árfolyam-növekedés mellett a forinteszközök még ma is kamatnyereséget biztosítanak. A világgazdasági megtorpanás (recesszió?) miatt a nyugat-európai, de különösen a tengerentúli kamatlábak meghökkentően alacsony szintre zuhantak. A kamatok persze nálunk is estek és esnek a jövőben is, de a kamatvágások mértéke meg sem közelíti az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, vagy az Európai Központi Bank (ECB) által végrehajtottat.

A magyar gazdasági folyamatok egyelőre igencsak kedvezően alakulnak. A pénzromlás ütemét pedig az, ha a forint valóban jelentősen tovább erősödne, akár drasztikusan is csökkenthetné. A mérséklődő infláció, csipetnyi kamatfelárral fűszerezve, kellemesen ízesítheti a forintbefektetéseket. (Ennek elvben még a magyar részvényeknél is értéknövelő tényezőnek kellene lennie.) Ezen belül is eltérő stratégiákat lehet azonban folytatni.

A betéteknél és a hiteleknél is akadnak ugyanis fix, illetve változó kamatozással meghirdetett változatok. Előbbi azt jelenti, hogy a kamat a szerződés teljes időtartamára változatlan marad. Ilyen megoldást érdemes tehát választani a betéteknél akkor, ha arra számítunk, hogy a kamatok a jövőben csökkennek. A pénzügyek másik aspektusánál, a hiteleknél ugyanakkor ebben az esetben természetesen a változó kamatozású konstrukció a jó. (A kölcsönöknél persze a fix kamat a pontos kiszámíthatóságot is jelentheti.)

Gondolatmenetünk alapján tehát a megfelelő magatartás a befektetéseknél a minél hosszabb időtávú fix kamatozású forinteszközök választása, a kölcsönfelvételnél pedig a devizaalapú konstrukciók igénybevétele.

A dolog azonban cseppet sem ennyire egyszerű.

A jegybanki kamatcsökkentések (a legfrissebb várakozások szerint már a jövő héten 50 bázispontos kamatvágásra lehet számítani) morzsolják a magyarországi befektetések kamatfelárát. Kevesebb külföldi lát majd fantáziát az itteni piacban, a forintvételek nagysága visszaesik - gyengül a forint. A bankközi piac szereplői mindenesetre úgy számolnak, hogy egy euróért az MNB esetleges intézkedését követően akár öt forinttal többet is kell majd fizetni.

A bankközi elég "fajsúlyos" szereplők tevékenykednek, de az itteni kereskedők véleményére tapasztalatunk szerint semmivel sem kell jobban adni, mint a más területeken mozgó elemzők, kutatók, megfigyelők kinyilatkoztatásaira.

Egy dolog ugyanis az elmélet, és megint másik az, hogy a piacon végül ezt mi téríti más irányba el. Utólag azután tetszetős és minden tekintetben kielégítő magyarázatok láthatnak napvilágot arról, mi miért történt úgy, ahogy, és hogy ez végül is mennyire volt érthető.