Lapszemle

Financial Times

A franciák figyelme a pénzmosás iránt szenvedéllyé vált. Sok politikus és a média szemében a pénz testesíti meg a globalizáció bűneit. Az aggodalom nem alaptalan. A franciák javára elmondható, hogy a törvénytelen ügyletek elleni harc élvonalában állnak. Most a francia igazságügyi szervek kezdték hévvel űzni a pénzügyi bűnözöket, a célpontban igen gyakran az ország politikusai vannak. A jogi mángorló legújabb áldozatai a Société Générale vezetői, akiket szabálytalan csekkek miatt vádolnak. A bankok panaszkodnak, hogy a törvény előírását nem lehet ésszerűen követni. Ennek egyik oka, hogy az elavult törvények pótlása helyett újabb rendelkezések rétegét hozták létre. A pénzmosás fogalmát kiterjesztették, belekerült az adóelkerülés is. A bankok nehezen tudják megállapítani, hogy melyik náluk befektetett pénz illegális eredetű. A hatóságok ezenfelül nem a pénzintézeteket, hanem egyes alkalmazottaikat teszik felelőssé. Noha a szándékosság az, ami büntethető, azzá vált annak elmulasztása is, hogy mindent megtettek-e a pénz eredetének kimutatására. A bankok bizonyára mérlegelik a költségek és a nyereség arányát tevékenységük során, és nem képesek minden ügyletet kivizsgálni. A Banque de France-nak tisztáznia kell a bankok kötelességének határát, és csak a szándékos részvételt szabadna bűntettnek tekinteni.

Handelsblatt

A gazdaság a sorsunk - mondta állítólag Rathenau nagyiparos, a weimari köztársaság külügyminisztere. Nyolc hónappal a választások előtt ennek a témának kell uralkodnia. Ezért Edmund Stoibernak minél gyorsabban e harcmezőre kell lépnie - lehetőleg televíziós vitában. Schröder hatalmi rendszerében egyenesen logikus, hogy gazdasági kérdésekben nem Rathenaut, hanem Napóleont követi, aki Geothe jelenlétében azt mondta, hogy "a politika a sorsunk". Ez magyarázza, hogy három év múltán a vörös-zöld koalíció gazdaságpolitikai mérlege olyan, amilyen. A gazdaság nem Schröder szívügye. Ezért találunk már az 1998-as választások előtti törzskarában olyanokat, mint például Jost Stollmann, aki a az üzleti körökhöz tartozott, nem a párt embere volt. Ezért lett gazdasági miniszter a pártonkívüli Werner Müller, aki híresztelések szerint a választások után vissza akar térni az üzleti életbe. Ha így lesz, távozik az utolsó hang, aki a gazdaságpolitikai értelem szószólója. Eltűnik a koalíció gazdasági hozzáértése, amely nélkül tulajdonképpen nem lehet választásokat nyerni.

The Wall Street Journal

Tökéletes világban a Microsoftnak a trösztellenes per miatti fejfájása elmúlt volna novemberben, a kormánnyal kötött peren kívüli egyezséggel. Az ilyen világban nem létezne kilenc tagállami főügyész, aki még ellenzi a megállapodást, sem felperesi ügyvéd, akinek fő foglalkozása lőni a sebesültre. De nem olyan világban élünk. Ezért kerülhetett sor újabb Microsoft-megállapodásra, amelyben több mint 1 milliárd dollár értékű készpénzt, szoftvert, számítógépet és támogatást adott 14 000 elszegényedett iskolának. A tagállami ügyészekkel és a károsultak kollektív magánjogi vádjaiból élő ügyvédekkel folyó alku még nem ért véget, amikor az Apple Computer panaszt emelt a korábbi megállapodás ellen, és a kerületi ügyész helyt adott a panasznak. A Microsoft érthető módon szeretné abbahagyni a pereskedést és szoftvergyártással foglalkozni. De még évekig pereskednie kell ügyek tucatjaiban, vagy újabb száz millió dolláros jutalmat fizetnie a felperesek ügyvédeinek. Az amerikai politikai rendszernek előbb vagy utóbb véget kell vetnie ennek a jogi zsarolásnak.

Financial Times, Handelsblatt, The Wall Street Journal -->