A rákgyógyászat varázsszava manapság az immuno-onkológia. Ez egyszerre jelent új terápiákat, új szemléletet a gyógyításban és új perspektívákat is a betegek számára. Eddigi eredményeit és a hozzá fűzött reményeket is jól jelzik a közelmúlt hírei. Októberben e módszer megalapozásáért kapta az élettani Nobel-díjat egy amerikai és egy japán tudós. Mostantól több beteg férhet hozzá, mert egy kormányzati döntés tovább bővítette az új szerek alkalmazásának lehetőségét.
Immár nem csupán bőrdaganatok, hanem bizonyos tüdőrákok esetében is használhatnak immuno-onkológiai készítményt elsődleges terápiaként az orvosok.
Az immunrendszerre ható készítmények megjelenése a gyakorló szakember számára azt jelenti, hogy nemcsak kezelheti, a rákot, hanem nagyobb eséllyel meg is gyógyíthatja a betegét. A klasszikus eszközök a daganatra koncentrálnak, azt akarják elpusztítani sebészi eszközökkel, sugárkezeléssel, kemo- vagy az egyes esetekben használható, célzott biológiai terápiával. Ezzel szemben az immunterápiák a szervezet saját védekezőrendszerét segítik abban, hogy legyőzze a daganatokat.
Az ötlet, hogy az immunrendszer segítségével győzzük le a rákot, már száz éve is felmerült, de akkor még nem volt elég a tudásunk e folyamatok működéséről ahhoz, hogy az ötletből a gyógyítás hatékony fegyvere lehessen.
Az idén Nobel-díjjal kitüntetett tudósok 90-es években végzett kutatásai teremtették meg ehhez az alapot.
James P. Allison és Hondzso Taszuku egymástól függetlenül kutattak olyan fehérjéket, amelyek szerepet játszanak az immunszabályozásban: abban az érzékeny mechanizmusban, amely garantálja, hogy a szervezet elpusztítja a ráksejteket, viszont nem támadja meg a sajátjait. Két olyan fehérjét azonosítottak, amelyek alkalmasnak bizonyultak az immunsejteket fékező mechanizmus kikapcsolására.
Allison és munkatársai 1994-ben kezeltek ki először daganatos egereket a rákból az új ellenanyaggal. Egy 2010-es klinikai vizsgálatban már embereknél is működött az új terápiájuk: előrehaladott melanomában szenvedőket gyógyítottak meg vele. Hondzso Taszuku hatóanyaga pedig 2012-ben többféle daganat ellen is bizonyított. Olyan stádiumú betegeket sikerült vele hosszú időre tumormentessé tenni, akiket korábban menthetetlennek tartottak.
Az első immuno-onkológiai kezelést 2011-ben hagyták jóvá, mostanáig a legtöbb tapasztalatot a bőrrák kezelése során gyűjtötték az új terápiáról.
Melanoma esetében már tízéves utánkövetéses vizsgálataink is vannak. Nálunk, az Országos Onkológiai Intézet Bőrgyógyászati Osztályán a betegek mintegy fele már első terápiaként is az immunrendszerére ható szert kap. Ezenfelül Magyarországon ma is sok olyan klinikai vizsgálat folyik, amelyekből a legújabb kezelési módozatok eredményeit is ismerhetjük. Ezekből azt látjuk, hogy míg a klasszikus terápiáknál a betegek mintegy negyede élte meg az egy évet, immun-onkológiai kezeléseknél ez az arány a 70-90 százalékot is eléri.
Másképp kell tekintenünk a gyógyulás folyamatára is. A kemoterápiánál vagy a célzott terápiánál is azt várjuk, hogy heteken belül kisebb lesz a tumor. Ha ez elmarad, akkor hatástalannak tartjuk a szert. Immunkezelésnél lassabb a folyamat, sőt az is előfordulhat, hogy az elején a környező gyulladások miatt a daganat éppen hogy növekedni látszik.
Az előnyei mellett e terápiának is vannak korlátai. Az immunrendszer felpörgetése a korábbiaktól eltérő mellékhatásokkal jár.
Autoimmun reakciókra lehet számítani a betegek mintegy felénél, gyulladásokra, például a gyomrot, a beleket, a vesét vagy a bőrt érintő tünetekre. Mivel a kezelés hosszú ideig tart, ezek kordában tartása nemcsak szakértelmet, hanem türelmet is kíván.
Mivel az immunrendszerbe való beavatkozás korántsem finom eszköz, a siker erősen függ a beteg általános állapotától. Akinek legyengült a szervezete, az immunrendszere, az nem biztos, hogy elviseli ezt az erős ösztönzést. Azt is látjuk, hogy minél nagyobb a daganat, annál nehezebben fér hozzá az immunrendszer, s annál kevésbé tud lépést tartani a növekedésével. A kisebb tumorokkal szemben sokkal jobbak az esélyeink. Mindez azt a régi igazságot erősíti, hogy a rendszeres szűrés és a korai terápia életet menthet.
Az immuno-onkológia forradalma még csak az elején tart. Számos klinikai vizsgálat folyik ma is világszerte, azt kutatva, hogy mely daganatokra milyen újabb szerek milyen eljárással használhatók eredményesen. A szakmai becslések összecsengenek abban, hogy az immunterápiával kezelt onkológiai betegek száma igen gyorsan fog növekedni. Csupán a várt arányban vannak eltérések:
40 százaléktól 80 százalékig terjed a szakma becslése arra vonatkozóan, hogy hány páciens kap majd a jövőben elsődleges terápiaként immuno-onkológiai kezelést.
Ez a folyamat hazánkban is erős lökést kapott azzal, hogy mostantól a legtöbb áldozatot szedő tüdőrák kezelésében is első vonalban adható immuno-onkológiai kezelés mindazoknak, akik erre az előzetes eredményeik és speciális vizsgálat alapján alkalmasak. Biztos vagyok abban, hogy a bőr daganatos megbetegedéseinek kezeléséhez hasonlóan e területen is lényeges előrelépést hoz majd az új módszer a betegek életkilátásainak javításában.
