A Fiat gyökeres átalakítása

A Fiat 2004-ben állandó nevetség tárgya volt. Úgy tűnt, hogy valahányszor az ember kinyitott egy újságot Olaszországban, mindig újabb kínos történetre bukkant: a Fiat még több pénzt vesztett; új autója megbukott; valahol sztrájkolnak. A vállalatnál négy vezérigazgató váltotta egymást három év alatt. Aztán – autóipari előélet nélkül – megjelent a színen Sergio Marchionne.

Ma a vállalat stabilan nyereséges, és a szektorban mindenki az autógyártó legújabb modelljéről, a Cinquecentóról beszél. Ebben a cikkben Marchionne leírja, hogyan változtatta meg a vállalat működésének módját. Elvetette a Nagy Ember vezetői modelljét, amely hosszú éveken át jellemző volt a Fiatra, és olyan vállalati kultúrát alakított ki, ahol mindenkitől elvárják, hogy vezető legyen.
A vezérigazgató részletesen elmeséli, hogyan hajtott végre négy különösen eredményes átalakítást. Először megkereste azokat az alkalmazottakat, akikben rejtett vezetői képességek szunnyadtak – ezek lehettek a központtól messze dolgozó emberek, vagy fiatal tehetségek a marketing területén, illetve más funkciókban, amelyek nem kifejezetten tartoztak a hagyományosan komolynak tekintett karrierlehetőségek közé. Mihelyt megtalálta e potenciális vezetőket, a legkülönfélébb módokon elkezdett velük foglalkozni – ide tartoztak a hivatalos teljesítményértékelések, a kötetlen beszélgetések és a szöveges üzenetek –, kinyilvánítva irántuk való elkötelezettségét, és közben fejlesztve a vállalati kultúrát. Másodszor, nagyra törő célokat tűzött ki, és aktívan segítette a menedzsereket a megvalósításukban, részben azzal, hogy megkérdőjelezte a régóta érvényes elképzeléseket. Amikor a mérnökök és a formatervezők nekiálltak, hogy folyamataikat újragondolják és áramvonalasítsák, sikerült a Cinquecento piacra juttatásának idejét négy évről mindössze 18 hónapra csökkenteniük. Harmadszor, arra ösztönözte a szervezetet, hogy ne csak önmagára figyeljen: például az Apple-től vett át benchmarkokat, és az autóiparon kívül eső területekről vett fel alkalmazottakat. Negyedszer pedig kimutatta, hogy nagyra becsüli a Fiat dolgozóit: olyan átalakításokat hajtott végre – például óvodákat és élelmiszerboltokat nyitott a gyárak közelében –, amelyek segítik a munka/magánélet egyensúlyának fenntartását.