Részlet az interjúból:
Azt nehéz megemészteni, hogy nemzetközi vállalatok erősebbek egy országnál. Ha megnézzük, hogy egy országban ki a foglalkoztató, a fejlesztő, akkor kiderül, hogy az Audi, a Mercedes, és akkor mit csinál a kormány? Fut utánuk, illetve próbál keretfeltételeket alkotni. A jogalkotásban a nemzetközi szervezetektől ömlik be a modell, a minta, az előírt séma, amit csak alkalmazunk, azért, hogy együtt tudjunk működni. Még a bűnözés sem nemzeti, az is nemzetközi.
Akkor mi a miénk? Mi az államé? Nos, a lakosság az oktatással, egészségüggyel és közbiztonsággal, a terület, a környezet és annak védelme. Az összes többit egyre inkább mások csinálják. A szuverenitás határára értünk, és az államoknak alig egy-két kapaszkodója maradt, amitől ők még államok. Miért nem akarunk beadni mindent a közösbe? Mert akkor Magyarország nem lenne több, mint Bajorország, vagyis egy tartomány önálló pénzügyek és külügyek nélkül, aki az előszobában várja, hogy a szövetségi miniszter mit tárgyalt az ő nevében. Mégis, amennyiben Magyarország, Észtország és mindenki más kicsit többet vinne be az Európai Unióba, akkor többet nyerne.