Dara Péter: Meztelen lehet-e a király, avagy hogyan dönt a döntéshozó?

Objektív kutatási adatok szubjektív körítéssel

Nagy döntést hoztam 2010 májusában. Lemondtam egy nagyrészt általam felépített, a piac által egyértelműen az én nevemhez kötött, elismert, résztulajdonomban álló – főként a HR piacon mozgó – tanácsadócég ügyvezetéséről. Ez a cég volt az életem, a saját gyermekem, csakhogy többet foglalkoztam vele, mint a két lányommal és a fiammal (tipikus munka-magánélet egyensúly probléma). Nem volt könnyű a döntést meghozni. Most már azonban minden azt igazolja vissza, hogy helyesen döntöttem.

Ezt követően – a saját bizonyítási kényszerem miatt – kipróbáltam, hogy mit érek cégnév nélkül: létrehoztam egy zártkörű fizetős klubot 5 nap alatt hazai HR vezetők részére. Bizonyítottam akartam. Elsősorban magamnak. Engem ugyanis egyértelműen a sikerek hajtanak. Ezt akkor még nem tudtam ennyire tudatosan.

….

Mind korábbi munkahelyeimen, mind az utóbbi tevékenységem során rengeteg vezetővel találkoztam, alakítottam ki kapcsolatot vagy dolgoztam együtt. Beleláttam nem kevés cég életébe. S időnként megdöbbenve tapasztaltam, hogy szektoroktól, életkortól, nemtől, tapasztalattól függetlenül a vezetők egy része úgy gondolkodik, ahogy az egyik blogbejegyzésem címében is megfogalmaztam: „Elcsesztem. Na és? Ki mer szólni? Én vagyok a főnök!”

Hogy ez mennyire így van. Elég csak a munkavállalóikat megkérdezni! Több dolgozói elégedettség-felmérésben tapasztaltam…

Szerencsére(?) a gazdasági válság egyik legfontosabb „eredménye” az volt, hogy akadnak nem kevesen olyan vállalatvezetők, cégtulajdonosok vagy középvezetők, akik kénytelenek voltak saját kárukon megtanulni, hogy az addig csalhatatlannak ítélt döntéseik nem feltétlenül jönnek be. De megtanulták! S tanultak belőle!

…

Alapvetően átalakult a korábbi évekhez képest a döntéseket előkészítő tudás megszerzésének módja. A tudatos információszerzés mellett meghatározó lett számos – korábban „mellékes" – tényező. A jogászokra/ügyvédekre, illetve a különféle tanácsadókra, coachokra való támaszkodás mértéke összességében figyelemre méltó. Amint azonban egy korábbi előadásomban felhívtam rá a figyelmet, az első helyen szereplő elem, azaz a tárgyalópartnerektől származó információ feltétel nélküli elfogadása óriási veszélyeket rejthet magában: a „megvezetés” veszélyét, s erre alapozva a hibás döntéshozatalt!

Megdöbbentő a nyomtatott média, a televízió és a rádió – mint a döntéshozatalt megalapozó információforrás – visszaszorulása a vezetők életében, ugyanakkor elképesztő az online média térnyerése. S itt ki kell térni egy olyan fogalomra, amely a vezetők körében is egyre többször előkerül: a közösségi médiára.

A kutatásban részt vevő vezetők 52,41%-a a felmérés készítésének időpontjában vagy tudatosan nem használta a közösségi médiát vagy nem is tudta, hogy mi is az. A használók között elhanyagolható mértékű különbség volt a nemüket tekintve. A nagyobb árbevétellel rendelkező cégeknél jelentősen nagyobb az aránya (73%) azoknak a vezetőknek, akik tudatosan nem használják a közösségi médiát. A nem magyar Facebook előretörése és a korábban az internetezők körében egyeduralkodó iwiw háttérbe szorulása a vezetőknél is megfigyelhető. Hogy mire használják elsősorban a vezetők a közösségi médiát? Sorrendben az emberi kapcsolatok kialakítására, a tárgyalópartnerek/üzleti partnerek leellenőrzésére, a személyes márkaépítésre, jelenlegi és leendő alkalmazottaik „lecsekkolására”, illetve véleményük megosztására veszik igénybe.

Én magam is megosztom véleményemet – a publikációk mellett blogjaimban. A Fejétől bűzlik címet viselő ugyanazon médiánál fut, ahol az egyik legjelentősebb hazai véleményvezéré: Oszkó Péteré. A korábbi pénzügyminiszter a kutatás, illetve a véleményvezérség kapcsán a Döntéshozók Fóruma konferencián előadást tartott. Ennek során kiemelte, hogy nehezen megkérdőjelezhető alapot ad a döntéshozóknak az általános közvélekedés, a véleményvezérek által meghatározott irány. Ugyanakkor, épp a legnehezebb helyzetben – amikor a válság leginkább dúlt – az üzleti, gazdasági véleményvezérek sem tudták, hogy mi lesz, így a döntéshozók elvesztették a rájuk hallgatás biztos alapját. Ennek ellenére Oszkó szerint a véleményvezérek kiváló forrást nyújtanak az üzleti döntések meghozatalához. Annak ellenére is, hogy nehéz kiválasztani a megalapozott véleményeket a jól hangzó koncepciók közül. Ráadásul a vélemények között mindenki a saját meglévő prekoncepcióit megerősítő téziseket válogatja ki.