A kreativitás kreatúrái

Az esszé a kreativitás kifejezés jelentésváltozásai nyomán kialakult tévutakra, félreértésekre, vadhajtásokra és az ezekkel kapcsolatos téves illúziókra hívja fel a figyelmet. Az általános illuzionizmus a tömegmédiumok bővülő hatókörének következtében uralkodóvá vált civilizációnk olyan szféráiban is, mint az oktatás, a gazdaság, a politika.

Az írás több oldalról világít rá a kreativitás és a vele szoros öszszefüggésben lévő fogalmak jelentésváltozásainak néhány fontosabb történeti mozzanatára, utalva ezek napjainkban érvényesülő hatásaira, félreértelmezésük veszélyeire. Felhívja a figyelmet a kreativitás, innovativitás és a nonkonformizmus összefüggéseire, a konvenciókkal, megbízhatósággal való viszonyára.

Felvázolja a kreativitás tudásörökítéssel kapcsolatos problémáit, így a „tudásprotézis” elnevezéssel jelölt jelenségkör veszélyeit. Figyelmeztet a korlátlanul relativizáló és az interpretációk jelentőségét mértéktelenül növelő kontextuális folyamatok következményeire. Jelzi, hogy a kreativitás igényének térnyerése nem vezet automatikusan a magatartásforma általánossá válásához, hiszen annak mímelése, formai kritériumainak, kísérőjelenségeinek utánzása sok esetben helyettesítheti azt. Megállapítja, hogy az alkotói attitűd szerepe helyesen az additív értékteremtés tényéről ismerhető meg, ez különbözteti meg a terjedő álkreativitástól. Erre a különbségtételre pedig számos területen egyre nagyobb szükség lenne.