Most már biztos: a Tisza Pártnak készült a kiszivárgott megszorítócsomag – ezek a bizonyítékok

Majdnem pontosan egy hete szivárgott ki a Tisza Párt megszorítócsomagja. A kvázi gazdasági programként szolgáló dokumentum – amelynek lényegében a létezését is tagadja Magyar Péter, a párt elnöke – több száz oldalon keresztül sorolja azokat a területeket, amelyeken gyökeresen új szabályozást, főképp adópolitikai reformokat kíván végrehajtani.   

Az anyag tíz oldalakon tárgyal egy-egy fejezetet kifejezetten aprólékosan, helyenként tudományos megközelítéssel. A Világgazdaság ismeri a teljes munkatervet, ezért tudott beszámolni számos kardinális felvetésről, mint 

• a vagyonadó,
• a kutyaadó és a macskaadó,
• a cigaretta és az alkohol áfaemelése,
• az autóipar áfaemelése,
• a szja-rendszer átalakítása, 
• a céges adóstruktúra totális módosítása
• vagy éppen a nyugdíjrendszeré.

Hiába a részletes javaslatok, a kormánnyal nem szimpatizáló oldal, beleértve a média egy jelentős részét is, azt a semmivel sem alátámasztott narratívát vallja, hogy a Tisza Párt megszorítócsomagja csak kitaláció, amely legfeljebb valamelyik fideszes boszorkánykonyhában született.

Ebben hitben az sem ingatja meg őket, hogy közben sorra derülnek ki információk arról, kik készíthették a dokumentumot, vagy hogy a tiszás politikusok és értelmiség tucatnyi esetben önként beszélt arról, hogy bár készülnek a kormányprogramok, de ennek részleteiről nem beszélhetnek.

De a legsúlyosabb ténybeli csapást erre a védekezésre az mérte, mikor egy fontos bennfentes beismerte, hogy a legelőször kiszivárgott,

csak Magyar Péterék megijedtek, amikor kikerült a nyilvánosság elé. Azonban ha valakinek ezek az információk se elegendők ahhoz, hogy komolyan vegye a Tiszának készült ötletcsomagot, most mutatunk egy új megközelítést, amely talán okot ad az álláspont újragondolására.

Tisza-megszorítócsomag: ezért biztos, hogy nekik készült

Lapunk az elmúlt héten alaposan áttanulmányozta a teljes dokumentumot, amelyből egyértelműen leszűrhető, hogy biztosan a Tiszának készült a megszorítócsomag. Fontos emlékeztetni rá, hogy a terv egyes koncepciói nem feltétlenül jelentenek újdonságot, ezek egy jelentős része évről évre benne van a brüsszeli, a magyar kormánynak írt országspecifikus ajánlásokban, mint például a nyugdíjrendszer átalakítása.

Ezekre azonban az Orbán-kormány rendre nemet mondott. Most úgy tűnik, egy esetleges Tisza-kormány már nyitottságot mutatna az uniós elvárások teljesítésére. Először is fontos megérteni, hogy

Mindez pontosan tetten érhető, amikor „az összevont államháztartási hatásmodell makrogazdasági kitekintését” vetik papírra. Ezt azzal a kijelentéssel vezetik fel, hogy az új adóstruktúrának három alappillérre kell felépülnie. Ezek:

1. a progresszív szja,
2. a vagyonadó
3. és a különadó.

Ezek összehangoltan szolgálják a fiskális konszolidációt és a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését – állítják. A kalkuláció szerint a reformcsomag éves szinten 1300 milliárd forint többletbevételt biztosít, amely a GDP 2,2 százalékának felel meg. Ennek legnagyobb részét a vagyonadóból szednék be, majd az szja adja a második legnagyobb forrást.

Ez a pénz a magyarázat szerint azért kell nekik, hogy az államháztartási hiányt legalább 4,5 százalékra leszorítsák, de nem zárják ki, hogy a 3 százalékos szint is elérhető ezekkel a megszorításokkal. Egyenesen közlik a motivációikat is, ezek pedig „a luxusfogyasztás rövid távon való visszafogása” (hogy mi számít luxusnak, azt nem fejtik ki, de jelzésértékű, hogy az 1600 köbcentis autók áfaemelését is ezzel érvelték meg – a szerk.), „a belső kereslet és a beruházások középtávú megerősítése”, „hosszú távon pedig a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése”.

Az utóbbi kapcsán még azt is előrevetítik, hogy a 2024-es 0,31-os értékéről 2030-ra 0,28-ra mérséklődhet az úgy nevezett Gini-index. (Ez egy statisztikai mérőszám, amely a jövedelem vagy vagyon eloszlásának egyenlőtlenségét méri, és általában nulla és 1 közötti értékeket vesz fel.)

Összességében a dokumentum készítőinek az a meggyőződése, hogy a reform egyszerre biztosítja a költségvetési konszolidációt és a társadalmi szolidaritás erősítését, stabilizálja az államháztartást, mérsékli a hiányt és csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Akinek ezek ismerős lózungok, az nem véletlen:

A mögöttes logikát jól mutatja az áfaemelési törekvés. Tisztában vannak vele, hogy a 32 százalékos kulcs élesítése 350-420 milliárd forintot venne ki a pénztárcákból, de ezt nem érzik negatívnak, mert azt hiszik, hogy ezt a sarcot más úton vissza tudják majd osztani, például ha 27 százalékról 25 százalékra csökkentik az általános áfakulcsot. Csakhogy áfacsökkentéstől remélni árcsökkentést az egyik legklasszikusabb téves gazdasági toposz.

Hasonló baloldali elméleten alapul a kutyaadó és a macskaadó kivetése is. Ez évente összesen 81 milliárd forinttal vágná meg a gazdikat, de ezt a dokumentum azért tartja üdvösnek, mert így ki lehet kényszeríteni a társadalomból a felelősebb állattartást, ebből a forrásból pedig jut majd az állat- és környezetvédelemre.

Egyszóval a Tisza-megszorítócsomag nem arról szól – amivel az ellenérdekelt oldal éppen megpróbálja alátámasztani a hiteltelenségét –, hogy itt valaki heccből összefarigcsált egy Magyarország-elpusztító ötlethalmazt, hogy azzal lejárassa Magyar Pétert. Éppen ellenkezőleg. A dokumentumból világosan kiderült, hogy

Ez pedig az ő szempontjából egyáltalán nem fenyegetés, hanem vágyott cél.