Eddig megkímélték a nyugat-európai bankokat, pedig az amerikai vámemelés számukra sem örömhír
Míg az ipari és fogyasztási cikkeket gyártó nyugat-európai cégek részvényei megsínylették idén az amerikai vámemeléseket, a fejlett európai piacok banki részvényeit nem igazán büntették a befektetők, pedig az amerikai Morningstar pénzügyi elemző cég szerint nem lenne szabad alábecsülni a vámok közvetlen negatív hatását a nyugat-európai bankok mérlegére.
Külön pályán mozogtak az európai bankrészvények
A Morningstar szerint a fejlett európai piacokon banki részvényeket vásárló befektetők valós kockázatot vállalnak, mivel az európai bankszektor értékelései felfújtnak tűnnek, és nem kínálnak elegendő biztonságos mozgásteret a növekvő hitelfelvételi költségekkel szemben.
A bankrészvények az év eleje óta 46 százalékkal emelkedtek, annak ellenére, hogy az eurózónában markánsan csökkentek a kamatlábak, és így az ebből eredő jótékony hatás is elenyészőben van. A jövedelmezőség vélhetően 2024-ben érte el a csúcspontját.
Jelenleg kereskednek a legmagasabb átlagos árfolyamon könyv szerinti értékükhöz mérten a pénzintézetek részvényeivel 2008 óta.
Bár az Egyesült Államokba irányuló export az Európában termelt teljes árumennyiségnek csak viszonylag kis részét teszi ki, még a leginkább kitett Svájc esetében is csupán a GDP 8,1 százalékára rúg, ám bizonyos ágazatok, mint például
- az autó-,
- gép-
- és gyógyszeripar
számára meghatározó.
A termelői áradatok pedig arra utalnak, hogy a vállalatok inkább lenyelik a költségeiket, mintsem áthárítanák ügyfeleikre.
A profitmarzsokra nehezedő nyomás ugyanakkor a kkv-k és a globális kereskedelemtől leginkább függő vállalatok körében a hiteltörlesztés nemteljesítésének a növekedéséhez vezethet, ezáltal fokozva a bankok kockázatát. Ráadásul a vállalatok pénzügyi nehézségei a munkaerőpiacot is elérhetik, akár a munkanélküliséget is növelve.
Mely európai bankok a leginkább kitettek?
A Morningstar elemzői szerint mindez persze nem jelent veszélyt a bankrendszer egészére, de úgy vélik, hogy azok a bankok, amelyek jobban ki vannak téve ezeknek az ágazatoknak, emelhetik a céltartalékolást.
Az elemzés rámutat, hogy a német és olasz bankok a legsebezhetőbbek, mivel a feldolgozóipar kulcsfontosságú mindkét gazdaság számára.
A spanyol BBVA esetében pedig a kockázat a mexikói gazdaságnak való kitettségében rejlik, amely nagymértékben függ az ipari szektortól.
Az ING és az ABN Amro részvényesei számára viszont az jelenthet rizikót, hogy a két németalföldi bank szorosan kapcsolódik a szállítási, logisztikai és raktározási ágazathoz, melyekben Hollandia globális vezető szerepet tölt be.
A legkevésbé ezzel szemben az Egyesült Királyságban és az északi országokban működő bankok vannak kitéve az exportfüggő ágazatoknak.
A szolgáltatási szektornak nyújtott hitelek a brit bankok vállalati hiteleinek körülbelül 30 százalékát teszik ki, szemben az európai átlag mindössze 20 százalékával, míg az északi országokban a kereskedelmi ingatlanok szektora a magánvállalatoknak nyújtott banki hitelek közel 60 százalékát szívja fel.
Egy másik figyelembe veendő tényező a vállalati hitelek aránya a teljes hitelállományon belül. Azok a bankok, amelyek inkább vállalati fókuszú hitelportfólióval rendelkeznek, mint például az UniCredit, a svéd SEB és a francia BNP Paribas, potenciálisan sebezhetőbbek, mint azok a versenytársaik, amelyek elsősorban a lakossági ügyfeleket hitelezik, mint például a brit Barclays, vagy Lloyds.
