A legtöbb vállalat nem olyan ügyes vagyona eladásában, mint a beszerzésekben, és gyakran rosszkor és rosszul válik meg tőle. Mindkét hibáért nagy árat kell fizetnie.
A Bain & Company tanulmánya rámutat arra, hogy az elmúlt húsz évben azok a vállalatok, amelyek módszeresen foglalkoztak a leválasztás kérdésével, közel kétszer akkora értéket teremtettek részvényeseik számára, mint az átlagos cégek. E cikkben a Bain & Company partnerei (Mankins, Harding és Weddigen) leírják a sikeres leválasztók által követett, négy egyszerű szabályt.
Először is, ahogy vannak akvizíciós teamjeik, az okos leválasztók teljes munkaidőben foglalkoztatott elidegenítési teameket hoznak létre, amelyek folyamatosan vizsgálják a vállalat portfólióját, hogy megtalálják azokat az üzleti egységeket, amelyektől célszerű megválni, és átgondolják az időzítést és a megvalósítás lépéseit, amelyek az egyes esetekben az érték maximalizálásához szükségesek.
Másodszor, objektív kritériumok alapján választják ki, hogy mitől szeretnének megválni. Túl sok cég akar rohamtempóban megszabadulni részlegeitől gazdasági visszaesések idején, amikor lemennek az árak. A megfontolt leválasztók csak azokat az üzleti részlegeket adják el, amelyek nem illeszkednek a vállalat alaptevékenységébe, és nem érnek többet magának a tulajdonos vállalatnak, mint egy másik cégnek.
Harmadszor, a sikeres leválasztók éppolyan alaposan megfontolják, hogy milyen formában valósuljon meg a tranzakció, és kinek adjanak el, mint azt, hogy mikor és mely egységektől váljanak meg. Emellett ugyanolyan aprólékos gonddal tervezik meg az ügylet kivitelezését, mint a felvásárlók az akvizíció utáni integrációét.
Negyedszer, képesek meggyőzően bemutatni, hogy miként, és milyen gyorsan válik a tranzakció a vásárló hasznára. Igyekeznek az eladásra szánt egység alkalmazottait rábírni arra, hogy továbbra is maradjanak a részlegnél, és teremtsék meg a fent említett értéket.
E négy szabály alkalmazásával az olyan eltérő vállalatok, mint a Textron, a Weyerhaeuser, a Ford, a Groupe Danone és a Roche „leválasztásra készek”, vagyis minden pillanatban képesek megtenni a szükséges lépéseket a megfelelő irányba, hogy a részvényeseik számára a lehető legnagyobb értéket hozzák létre.
