„Válságos válság”: esély az európai integráció elmélyítésére?

A 2007 után több hullámban kibontakozott globális pénzügyi és gazdasági válság számos, nagyrészt hosszabb idő alatt kifejlődött egyensúlyhiány következménye. A pénzügyi mellett az intézményi, a szabályozási és a földrajzi súlyponteltolódásból adódó tényezők egyaránt figyelembe veendők nemcsak, ha a válság természetét akarjuk leírni, hanem az alkalmazható válságkezelő, veszteségcsökkentő módszereket és eszközöket is meg szeretnénk találni.

A pénzügyit követő, bár sok szakértő által hosszabb ideig fel nem fedezett makrogazdasági válságot követni fogja a társadalmi, sőt az ideológiai-tudati is. Ezek következményei kiszámíthatatlanok, ugyanakkor sokkal veszélyesebbek, mint a közvetlen makrogazdasági hatások. A válság világossá tette, hogy az Európai Unió az eddigiekben nem fejlesztett ki hatékony közösségi válságkezelő politikákat. Nemcsak a pénzügyi, de a makrogazdasági problémákra is sorozatosan nemzetállami válaszok születtek, még azokban az országokban is, amelyeknek közös pénze van. Nyitott kérdés, hogy az integráció a válságot esélyként tudja-e megragadni, vagyis képes lesz-e a közösségi politikák megerősítésére, az EU elmélyítésére, ennek feltételeként pedig a nemzetállami kompetenciák további részének „közösségesítésére”. A nemzeti szintű válságkezelő csomagok, még ha rövid távon eredményesek is lennének a munkanélküliség növekedésének mérséklésében és a vállalatok nagy részének megmentésében, azonnali és középtávú negatív hatásokat is indukálnak. Ilyen a költségvetési egyensúly felborulása, az inflációs tendenciák megerősödése, nem utolsósorban azonban magának a monetáris uniónak és a közös pénznek a jövője. Emellett a válság felszínre hozta a 27 tagú integráció mélyen gyökerező választóvonalait, amelyeket sem a hosszabb felkészülés az integrációra, sem az ötéves tagság nem tudott eltüntetni. Ebben a helyzetben az integráció jövője, nemzetközi versenyképessége és világpolitikai, valamint világgazdasági befolyása annak is függvénye, hogyan tud erre a kihívásra válaszolni. Nemzetállami, „patriotista” gazdaságpolitikával aligha.