Nincs kiút... vagy mégis?

A fejlett piacgazdaságokban szinte állandó napi kérdés a kkv-k (kis- és középvállalkozások) fejlesztésének, támogatásának módja. A gazdaságok általában igyekeznek ezeket a háttértényezőket vizsgálni, és a különféle pénzügyi alapokkal együttműködve az indulás, fejlődés, növekedés, fennmaradás – illetve a bajba jutók esetében a kilábalás – lehetőségeit szélesíteni. Különösképp sok támogató igyekezet és ha kell, pénzügyi forrás is (az állami támogatásoktól a civil kezdeményezésekig) segíti azokat a szolgáltatásokat, amelyek a különféle nehézségekkel küszködő kkv-k érdekében működnek, hogy a cégek ne szűnjenek meg, hanem a problémás helyzetből kijutva továbbfejlődjenek

Hazánkban a válság kapcsán ez a kérdés minden eddiginél kiélezettebben vetődik fel. Épp ezért úgy vélem, hogy – miután a kereslet általános csökkenése miatt sok cég amúgy is visszafogott működésre (például 4+1 nap munkaidőre) kényszerül – érdemes a „válság” szó kettős jelentésére gondolnunk a kínai nyelvben. S e kettőből nem a „veszély”, inkább a „lehetőség” jelentésre fókuszálva, a recesszió időszakát a fellendülésre való felkészülésre – tanulásra, képzésre – és fordulatot hozó átalakulásra fordítani.