Ikujiro Nonaka és Hirotaka Takeuchi: A bölcs vezető

Egy olyan korban, amelyben a változás az egyetlen állandó tényező a bölcs vezetés képessége szinte teljesen eltűnt. A világ felhalmozott tudása nem volt képes megakadályozni a globális pénzügyi rendszer összeomlását három évvel ezelőtt, vagy megmenteni a bukástól olyan intézményeket, mint a Lehman Brothers és a Washington Mutual.

Senki sem tudta lelassítani a recessziót, amikor végigsöpört a világon, vagy megakadályozni az olyan piacvezető cégek csődjét, mint a General Motors és a Circuit City. Senki sem ismerte fel, hogy a hatalmas állami ösztönző csomagok ellenére a fellendüléshez vezető út mennyire rögös lesz, és milyen kevés új munkahelyet teremtenek az Egyesült Államokban és Japánban. Még soha nem vártunk többet a vezetéstől – és soha nem csalódtunk ennyire.

Nem csak a bizonytalanság hat bénítóan a mai vezérigazgatókra. Sokak számára az is nehézséget okoz, hogy elég gyorsan formálják át a vállalatot, megfelelve az új technológiáknak, a demográfiai mutatók átalakulásának és a fogyasztási trendeknek. Nem képesek valódi globális szervezetek kialakítására sem. És legfőképp az okoz fejtörést a vezetőknek, hogyan érjék el, hogy az emberek kitartsanak az értékek és etikai normák mellett.

Az ilyen típusú vezetéshez nem elég csak a szavakba önthető és a hallgatólagos tudásra támaszkodni, szükség van a tudás gyakran elfeledett harmadik formájára is, amelyet phronészisznek, más néven gyakorlati bölcsességnek neveznek.

A cikket a HBR 2011 júniusi száma közli.

László József-->