Elcsapta a „kínai kaja” a befektetők gyomrát

A kommentárok attól tartanak: a dollárral szembeni rögzítés felolása nyomán a jüan nem erősödni, hanem gyengülni fog a dollárhoz képest, ez pedig még kellemetlenebb helyzetbe hozná Amerikát.
Ugyan a kínai jüan sávközépe a mai rögzítés során kezdetben 0.4%-os felértékelődést mutatott az előző (pénteki és hétfői) szinthez képest, ez viszont pusztán a tegnapi árfolyamerısödés lenyomata volt. A későbbiekben a jüan jegyzése irányt váltott és gyengült a dollárral szemben.

Az amúgy sem túl optimista piaci hangulatban kisebb lejtmenet bontakozott ki az ázsiai parketteken, amely átterjedhet más piacokra is. Tegnapi kommentárunkban már jeleztük, hogy a kínai jegybank a hétvégi bejelentésével semmilyen konkrét időhorizontot vagy menetrendet nem jelölt meg arra vonatkozóan, hogy a jüan rugalmasságának növelése milyen formát ölt majd a késıbbiekben (a jüan devizakosarának összetétele és várható változása is bizonytalan maradt).

A jüannal kapcsolatos túlfőtött várakozások elillantak, a befektetők számára pedig megmaradtak az eddig is meglévő problémák: a fejlett gazdaságok adósságproblémái, az euróval kapcsolatos félelmek, a kínai gazdasági növekedésébe vetett hit kérdése stb., de mikro szinten is tengernyi problémával kell megküzdeni.

Szigorúbban kell kezelni az eurózóna államainak költségvetési hiányát - jelezte tegnap Trichet, az EKB elnöke; aki egyben arra is utalt, hogy át kell dolgozni a deficitek elszaladását sújtó szankciókat.

Érdekes, hogy egy-másfél évvel ezelőtt nem voltak sokkal jobb helyzetben az európai államok, de akkor az érdekek azt diktálták, hogy az állam adósságátvállalásával (pl. bankok számára hitelek nyújtásával) húzzák ki a gödörbıl a gazdaságokat.

Nos, a várt zakatolás valahogy elmaradt – nemcsak Európában, hanem Amerikában is (Ázsiában és főleg Kínában pedig a növekedés döntően állami beruházásokból fakadt, amelyek mind a haszna, mind fenntarthatósága erősen megkérdőjelezhető), cserébe viszont tovább nőtt a nemzetállamok eladósodása, és nem látszik egyik fejlett gazdaság kapcsán sem a strukturális reformokkal kapcsolatos elkötelezettség.
Az eddig bejelentett reformok pusztán a rövid távú problémamegoldást szolgálták (állami szféra béreinek lefaragása, ÁFA, jövedéki és személyi jövedelemadó megemelése stb.), a nagy elosztórendszerek átalakításához továbbra sem mernek hozzákezdeni. A miértek a külsı szemlélő számára is egyértelműek: a drasztikus reformlépések ugyanis átmenetileg visszavetik a növekedést, és csak több éves távon válnak gyümölcsözővé.
A jelenlegi vegyes kilátások közepette pedig nem akarják a politikusok felvállalni, hogy egy esetleges újabb recessziót a strukturális reformok elindítása még súlyosabbá tegyen. Pedig a helyzet az, hogy a gyógyírt csak ezek hozhatják meg, minden más alibitevékenység csak a beteg állapotának konzerválásával jár.

alatt tovatűnt az optimizmus a parkettekről.Cashline-->