A megtakarítók új adója: középosztály a frontvonalban

Bár a közhiedelem szerint a részvények és a kötvények kizárólag a társadalom tetejének privilégiumai, ez ma már súlyos tévedés. Napjainkban ezek a pénzügyi termékek a magyar középosztály megtakarításainak gerincét alkotják. Az Államadósság Kezelő Központ januári adatai szerint mintegy 914 ezer magyar rendelkezett legfeljebb 10 millió forintnyi állampapírral, többségében FixMÁP vagy PMÁP formájában. Ez is bizonyítja, hogy az állampapír messze nem az elit kiváltsága, hanem a középosztály egyik legfontosabb biztonsági támasza, hiszen hozamaikat jelenleg nem terhelik extra adók és sarcok.

Ráadásul a Tartós Befektetési Számlák (TBSZ) és a Nyugdíj-előtakarékossági Számlák (NYESZ) is aranykorukat élik, hiszen a hosszú távon érvényesülő kedvező adózás kifejezetten a pénzügyileg tudatos, szorgalmas megtakarítóknak kedvez. Nem véletlen, hogy egyre több magyar ezekben látja a jövő biztosítékát, legyen szó a gyermekek jövőjéről, egy későbbi felújításról vagy a nyugdíjas évekről, lévén pontosan erre találták ki őket. Jelenleg több mint 450 ezer aktív TBSZ- és mintegy 100 ezer aktív NYESZ-számlát tartanak nyilván, számuk dinamikusan emelkedik. 

Biztosan kijelenthető, hogy nagyjából 1–1,4 millió ember kezeli a megtakarításait ezekben a konstrukciókban, és esetükben szó sincs csillagászati összegekről. Mivel megtakarítani elsősorban munkából lehet, amely mintegy 4,8 millió embert érint, nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a dolgozók 20–30 százalékát súlyosan érintené bármilyen, a felsorolt konstrukciókra kivetett adómódosítás. 

De vajon mennyire lenne hátrányos a kiszivárgott szigorítás? A rendelkezésre álló adatokra támaszkodva több számítást is elvégeztünk, hogy érzékeltessük ennek mértékét. Számításainkban egy hipotetikus középosztálybeli család megtakarításain keresztül mutatjuk be a várható hatásokat. A példában 5 millió forint értékű FixMÁP és 5 millió forintnyi vállalati értékpapír szerepel, amelyeket egy TBSZ-számlán helyeztek el.

Egy 20 százalékos alapadóval számolva jól látszik, hogy bár az évenkénti adóteher „csupán” 65 ezer forint, a hároméves futamidő végén összességében már 195 ezer forinttal csökken az állampapír hozama. Másként fogalmazva a megtakarítás ekkora összeggel apadna a jelenlegi adómentes konstrukcióhoz képest. 

A TBSZ-en tartott vállalati értékpapírok esetében a számítás már bonyolultabb, hiszen a hozam nem fix. Mivel azonban a hazai vállalatok még mindig jelentősen alulértékeltek, és feltételezzük, hogy hipotetikus családunk is ezeket részesíti előnyben, kalkulációnkat 8–10 százalékos átlagos éves hozam mellett végezzük el. A TBSZ konstrukció lényege a hosszú táv, ezért 5 éves időtávra vetítjük a hozamokat, hiszen a jelenlegi szabályozásban ekkor élvezhető az adómentesség. A belengetett adóterhek kapcsán azonban még számos kérdés nyitott. Egyelőre nem világos, hogy a 20 százalékos adóteher a meglévő terhek mellé kerülne-e, vagy azokat váltaná ki. Ha az előbbiről van szó, akkor az szja és a szocho együttesen tovább csökkentheti a megtakarítók számára elérhető végösszeget.

Jól látszik, hogy még a kedvezőbb feltételek mellett is mintegy 610 ezer forinttal csökkenne a hozam, vagyis ennyivel apadna a várható megtakarítás. Ha azonban a megtakarító nem a megfelelő konstrukciót választja, és az „adóoptimalizálás” sem kedvez neki, akkor akár egymillió forinttal is kevesebb pénz maradhat a számlán, mint a jelenlegi rendszerben. 

A bizonytalan és kiszámíthatatlan adókörnyezet különösen a hazai vállalatoknak jelenthet komoly gondot. Ha a lakossági befektetők elfordulnak a vállalati értékpapíroktól, akkor éppen a magyar cégek jutnak kevesebb forráshoz, hiszen kibocsátott kötvényeik és részvényeik iránt csökken a kereslet. Ez nemcsak a finanszírozási lehetőségeiket szűkíti, hanem a beruházások, fejlesztések és munkahelyteremtés ütemét is lassíthatja, végső soron gyengítve a hazai gazdaság versenyképességét. És így, mint egy farkába harapó kígyó, a vállalatok dolgozóinak jövedelme is csökkenhet, ami kevesebb megtakarítást tesz lehetővé, ez pedig még szűkebb finanszírozási lehetőségeket eredményez a cégek számára. 

Összességében a belengetett új adónem több sebből is vérzik. Elsősorban a pénzügyileg tudatos, megtakarító középosztályt sújtaná, másodsorban pedig a vállalati hitelezésen keresztül közvetve az egész társadalmat. A fegyelmezettség és előrelátás nem bűn, amiért közel egymillió, szerény megtakarítással rendelkező középosztálybeli családot kellene büntetni. Ráadásul kedvezőtlenül hathat az éppen ébredező hazai pénzügyi tudatosságra is, hiszen jól tudjuk, a dunyhában tartott pénz nem őrzi meg az értékét, és nem dolgozik sem a tulajdonosa, sem a gazdaság javára.