An B, belga asszony béranyaságot vállalt egy gyermektelen párnak. Minden a legnagyobb titoktartásban zajlott volna, ha a béranya meg nem tudja, hogy 10 000 EURO-t kaphat a születendő gyermekért egy másik pártól. Ekkor elhatározta, hogy az Internet segítségével más szülőket keres Donnanak. Így került a bébi egy Utrecht (Hollandia) melleti városban élő párhoz 15 000 EURO fejében.

A holland pár cáfolja, hogy törvénytelenséget követett volna el, mondván, hogy normál örökbefogadási eljárás keretében kívánta lebonyolítani az ügyet. A Hágai nemzetközi egyezmény azonban kimondja, hogy egy gyermeket csak akkor lehet egy másik országban adoptálni, ha abban az országban, ahol született, nem lehet örökbefogadni.

A belga béranyát és férjét kihallgatták, számítógépüket lefoglalták, hogy az esetleges pénzügyi tranzakció nyomára juthassanak. Ha ez bebizonyosodna, akkor emberkereskedelemmel vádolnák a belga párt.

Közben az a belga pár, aki eredetileg szerződést kötött a béranyával a gyermek kihordására, DNS vizsgálatot kér annak bizonyítására, hogy Donna az ő gyermekük. Az érvényben lévő belga törvények azonban nem adnak helyt ennek a keresetnek, mivel a törvény szemében az az asszony, aki a gyermeket szülte, az a gyermek anyja és ezt nem lehet támadni.

Belgiumban nagy vihart kavart az eset, mivel a törvénykezés hiányosságai vezettek arra, hogy ilyen előfordulhatott. (Le Monde)