Az ügyvezetés mögöttes felelőssége

A magyar társasági jog 1988 óta az alábbi alapokon áll: a) A kft./rt. éles elkülönítése a tagok mögöttes felelősségével működő többi társasági formától. A tagok/részvényesek (továbbiakban: tag) a társaság tartozásaiért a hitelezők felé nem felelnek. b) A hitelezőkkel szemben kizárólag a társaság felel, ugyanúgy, mint amikor a társaság okoz kárt harmadik személynek. A károsult kizárólag a kft./rt.-t perelheti, és csak a társaság léphet fel a kárt ténylegesen okozó ügyvezetéssel szemben. c) A vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, önfelelősséggel vezeti a társaságot. Az egyszemélyes kft./rt. kivételével a tulajdonosok által nem utasítható, hatáskörét kizárólag a tag(köz)gyűlés vonhatja el, de csak akkor, ha erre a létesítő okirat feljogosítja. d) Az ügyvezetés a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.

Ezen alapelvek alól a későbbi jogfejlődés két kivételt tett. Az első az úgynevezett tagokra való felelősségátvitel, amely a Ptk.-beli joggal való visszaélés tilalmából származik. A kft./rt. önálló jogi személyiségével, a tagi felelősség kizárásával visszaélni nem lehet, a korlátolt felelősséget rendeltetésszerűen kell használni. Nem hivatkozhat a társaság hitelezők kielégítése nélküli megszűnése esetén felelőssége hiányára az a tag, aki a fentiekkel a hitelezők rovására visszaélt. Ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha a tag a társasági vagyont saját maga vagy más személy javára úgy csökkentette, hogy ezáltal a társaság a hitelezők követeléseit nem tudja kielégíteni. Ilyenkor a bíróság a kft./rt. önálló felelősségét áttörve átviheti a felelősséget a tagra.

Ehhez a helyes kivételhez a gazdasági törvény (Gt.) 2007. évi módosítása egy igen vitatható szabályt tett hozzá, amely az ügyvezetés mögöttes felelősségére vonatkozik. A társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezése után az ügyvezetés nem a társaság érdekei, hanem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.

A csődtörvény szerint a fizetőképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve az ügyvezetés előre látta, „ésszerűen” láthatta, hogy a társaság nem lesz képes kielégíteni tartozásait. Ha ennek a veszélye esetén nem a hitelezői érdekek alapján jár el az ügyvezetés, akkor fennáll a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége. A csődtörvény szerint a hitelező, sőt, a felszámoló is a felszámolási eljárás időtartama alatt keresettel fordulhat a bírósághoz és kérheti annak megállapítását, hogy azok a vezető tisztségviselők, akik a felszámolási eljárás megkezdését megelőző három évben ellátták a társaság ügyvezetését, nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján jártak el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. A kártérítési felelősség alól az ügyvezetés akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a fizetőképtelenség veszélyének bekövetkezte után az adott helyzetben általában elvárható módon mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Ha a felszámolás előtt az eredménybeszámoló közzétételére és letétbe helyezésére nem került sor, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.

A fenti ügyvezetési felelősséggel kapcsolatos rendelkezések elvi alapja igen vitatható, és a szabályok technikai kidolgozottsága sem megfelelő.

Az ügyvezetés a társasággal munkaviszonyban/megbízási viszonyban áll, nem várható el, hogy a társasági és a hitelezői érdekek ütközése esetén az utóbbit helyezze előtérbe saját munkáltatója/megbízója érdekeivel szemben. Ne feledjük, még nincs csőd-/felszámolási eljárás! Ha hitelt veszünk fel, beruházást eszközlünk, jelenthet-e ez hitelezői szempontjából veszélyhelyzetet? Ennek megítélése bizonytalan és szubjektív.

További kérdés, hogy a megállapítási kereset hogyan fordul át az ügyvezetéssel szembeni kártérítési követelésbe. A megállapítási keresetet ugyanis a felszámoló is megindíthatja, aki nem károsult. A felszámolási eljárás befejezése előtt honnan lehet tudni, ki a kielégítetlen hitelező és milyen összeggel? Az sem rendezett, hogyha mind a tagi mögöttes helytállásnak, mind az ügyvezetés kártérítési felelősségének van jogalapja, melyik részesítendő előnyben, vagy esetleg párhuzamosan is indíthatók az eljárások.

Látható, hogy számos megválaszolatlan kérdés merül fel az ügyvezetés hitelezőkkel szembeni felelősségével kapcsolatban, amelyre vonatkozó rendelkezéseket a Gt. következő intézményes felülvizsgálata során törölni indokolt.

A szerző ügyvéd, a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda partnere