KamatStop vagy KamatGo – a probléma nem is ott van, ahol keresik

Kormányzati oldalról a legfontosabb érv, hogy a kamatstop nagyságrendileg 300 ezer háztartást véd, a referenciakamatok megugrása a hitel átárazódása nyomán esetükben okozna magasabb törlesztőrészletet, ami lakossági hitelek ezreinek bedőléséhez vezetne. Banki oldalról a nemtörlesztések költségeivel kevéssé foglalkoznak az intézkedés értékelése során, néhány hitel bedőlése a mindennapos banki működés része. Viszont gazdaság- és társadalompolitikai szempontból a hitelbedőlés sokkal súlyosabb kockázat, amely kapcsán a megelőzés a leghatékonyabb eszköz.

A kamatstop elleni érvek cáfolata

A kamatstop ellenzői számos érvet hoznak fel, bár ezek kapcsán a részleteket nem mindig fejtik ki, így ezeket pontról pontra átvéve, némiképp árnyalnám most a képet. A kamatstop zéróösszegű játék, vagyis amekkora összeget hagy az intézkedés a családoknál, annyit vesz el a bankoktól. Számítások szerint így idén például 50 milliárd forintos „veszteséget” okoz a bankszektornak. Az idézőjel nem véletlen, ez nem veszteség, csupán bevételkiesés, ennyivel kevesebb bevétele van a bankoknak a hitelek után fizetett kamatokból. Veszteség akkor adódik, ha egy vállalatnak a beszerzési ár alatt kell értékesítenie. Viszont ez a helyzet nem áll fenn a bankszektorban. Vegyük alapul a 10 ezermilliárd forintot közelítő lakossági látra szóló és folyószámla-, illetve lekötött betétek aktuális kamatszintjét (2025. áprilisban 0,11, illetve 1,49 százalék), az érdemben alacsonyabb, mint bármely hiteltípus esetében a kamatszint vagy akár a 2021. októberi referencia-kamatszint, amelyre a bankok a kamatfelárat számítják. Vagyis a kamatstop miatti alacsonyabb kamatok mellett is érdemi kamatjövedelemre tesznek szert a bankok a forrásaikkal összevetve.

A hazai bankszektor tavalyi éves nem konszolidált 1632 milliárd forintos profitja is azt mutatja, hogy a szektor köszöni, jól van, nem kell aggódni miatta, nem ez az 50 milliárd forint hiányzik a könyvekből. Emiatt is álságos minden olyan megszólalás, hogy a kamatstop miatt nem hiteleznek a bankok. Forrásuk van, csak a lakossági látra szóló és a folyószámlabetétek értéke egy év alatt 1600 milliárd forinttal nőtt a javuló jövedelmi helyzet, a bérek dinamikus emelkedése nyomán. A hitelezés korlátja sokkal inkább az, hogy rendelkezésre áll kockázatmentes, likvid, magas kamatot fizető eszköz (jegybanki irányadó eszköz), miközben vállalati oldalon a kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság az egyik legfontosabb visszatartó erő.

A kamatstop elleni másik érv, hogy magában hordozza a morális kockázatot. Azáltal, hogy a kormány megmenti a veszélybe került adósokat, egyben felelőtlen magatartásra is ösztönöz, miközben más háztartásokat, amelyek például felelősen fix kamatozás mellett vettek fel hitelt, hátrány ér (ismételten csak relatív értelemben). A kamatok emelkedése nem a háztartások tevékenységének az eredménye, így egyrészről érthető, hogy a következményeknek sem náluk kellene elsődlegesen landolniuk. Másrészről viszont tudatában kellett lenniük – a bankok feladata és érdeke is a megfelelő tájékoztatás –, hogy a változó kamatozás kockázatot hordoz magában, a törlesztőrészlet emelkedhet vagy csökkenhet is a gazdasági helyzet függvényében. 

A „ki a felelős” kérdés helyett lehet, hogy inkább azt kellene feltenni, hogy miért alakulhatott ki egyáltalán ez a helyzet. A változó kamatozású hitelek koncepciója nehezen illeszkedik más, a hitelezéssel kapcsolatos alapelvekhez, mint a pénzügyi tudatosság vagy a biztonság. A hitelfelvétel eleve kockázatos tevékenység, a hitelfelvevő nem tudhatja, hogy a törlesztési időszakban hogyan alakul a jövedelmi helyzete, milyen váratlan események következnek be. A változó kamatozás miatt ez a kockázat hatványozottan megjelenik, mert nemcsak a bevételekkel, hanem a törlesztőrészleteken keresztül a kiadásokkal kapcsolatban is bizonytalanságot jelent. Ember legyen a talpán, aki így ténylegesen tudatos pénzügyi döntést tud hozni. Habár a hitelfelvételkor úgy tűnhet, hogy a hitelfelvevő jár jobban az alacsonyabb kamatszinttel, a változó kamatozású hitel alapvetően a bankok érdeke. A változó kamatozás emelkedő kamatkörnyezetben ugyanis növeli a banki bevételeket, miközben a háztartások számára kockázatot jelent. A háztartások érdemben nem is nyernek a konstrukcióval, hiszen alacsonyabb kamatkörnyezetben a hitelkiváltás is rendelkezésre állhat, amely tartósan alacsonyabb hiteltörlesztést eredményezne – így pedig az eredetileg felhozott érv a változó kamatozás mellett nem állja meg a helyét.

Egy másik visszatérő kritika, hogy a kamatstop miatt romlik a monetáris transzmisszió működése, így pedig a jegybank hatékonysága az infláció elleni küzdelemben. Először is fontos hangsúlyozni, hogy a monetáris transzmisszió nem nebáncsvirág, alapesetben is gazdasági tényezők sokasága befolyásolja, hogy a jegybanki politika milyen csatornákon keresztül hat a gazdaságra. A kamatstop értelemszerűen a kamatcsatornát korlátozza, ugyanakkor a hazai monetáris politika szempontjából nem ez a legfontosabb csatorna, hanem az árfolyamcsatorna, amelyen keresztül például az alapkamat-emelés nagyobb és közvetlenebb hatást tud gyakorolni az inflációs folyamatokra.

A monetáris transzmisszió kapcsán fontos egy további szempont is. Ha megnézzük a legutóbbi négy gazdasági ciklust (pénzügyi válság 2007–12, konjunktúra 2013–19, koronavírus-járvány 2020–21, energiaválság 2022–), akkor ezekből mindösszesen egy, a koronavírus-járvány volt olyan, amikor a monetáris politika irányultsága megfelelt a tankönyvinek, vagyis válság során volt laza. A többi esetben vagy válság idején volt szigorú a jegybank, vagy konjunktúra közepén laza. Mindhárom esetben a nemzetközi környezet tette szükségessé, illetve lehetővé az eltérést a tankönyvi gyakorlattól. 

Válság idején pedig eléggé kontraproduktív hatása lehet a kamatok emelésének és ezáltal a háztartási vásárlóerő további rombolásának. A pénzügyi válság idején is megtapasztaltuk, hogy mennyire el tudja húzni a kilábalást a prociklikus monetáris politika hatása. Nem a kamatstop rombolja a monetáris transzmissziót, sokkal inkább a külső környezet kényszeríti rá a jegybankot olyan monetáris politikára, amely a háztartások helyzetének rontásán keresztül visz el az inflációs célhoz.

A kamatstop intézménye kétségkívül rendkívüli eszköz, amely alapjaiban befolyásolja egy piaci szegmens működését, ugyanakkor rendkívüli időket élünk immár több mint öt éve, szóval lehet, itt lenne a legfőbb ideje a szótárainkat is frissíteni. A kamatstop alkalmas volt arra, hogy megelőzze a lakossági hitelek nagyszámú bedőlését és ezáltal a vásárlóerő még nagyobb visszaesését egy kritikus időszakban. Azonban az általa okozott, vélt vagy valós problémák forrása elsődlegesen nem a kamatstopra vezethető vissza, más piaci tökéletlenségek is érdemi szerepet játszanak benne.