A legjobbakkal akar versenyezni
A Hyundai, mint az egyik legdinamikusabban fejlődő autógyártó, tavaly 4 410 357 db új személygépkocsit értékesített világszerte, ami 2011-hez viszonyítva 8,6 százalékos bővülést jelent – az idei célkitűzés már 4,66 millió darab! Európában is kifejezetten jól szerepelt a márka, a csökkenő piac ellenére több mint 10 százalékkal, 444 000 darabra növelte eladásait. Persze ez nem a véletlen, hanem a tudatos stratégia műve, a Hyundai ugyanis kiemelt figyelmet fordít a kényes ízlésű Óvilágra: európai főhadiszállása a németországi Offenbachban található, míg Rüsselsheimben kutató és fejlesztő, valamint formatervező-központja is van (hamarosan újabb tesztközpontot létesítenek a Nürburgring versenypálya közelében), a csehországi Nosovice és a törökországi Izmit városában pedig gyára üzemel.
Az i40-es az első autó, amelyet már kifejezetten az európai igények szerint terveztek – bár ezt nem itt gyártják. Ezzel vette kezdetét a Hyundai nagy átalakuló showja és ugrásszerű minőségi fejlődése. A „folyékony szobrászat” elnevezésű formaterv tetszetős, egyszerre elegáns: diszkrét krómdíszítések, határozott metszésű lámpák, kecsesen ívelt tető és határozottan emelkedő övvonal. Beülve pedig nem csak felettébb tágas tér, hanem kifejezetten ízléses környezet fogad. A felhasznált anyagok minősége igényes, a kidolgozás és az ergonómia példás, a rendezett műszerfalra egyszerűen jólesik ránézni. Persze a legmagasabb Premium szinten gazdag felszereltséggel kényeztet az i40-es: egyebek mellett széria a kulcs nélküli nyitás és indítás, a kétzónás klíma, a bőrkárpit, az elektromos ülésállítás, a tolatóradar és -kamera (a belső visszapillantó tükörbe integrált képernyővel), a kemény téli mínuszokban pedig kifejezetten jólesett, hogy nem csak az első, hanem a hátsó ülések és a kormánykerék is fűthető.
Mivel síelni indultunk (tetőbox vagy síléctartó híján), örültünk volna, ha a csomagtartónak van síléc-alagútja, de ezt leszámítva az i40-es kombi nyerő partnernek bizonyult. Temérdek holmit képes elnyelni, amit alacsony küszöbön és jókora nyíláson keresztül rámolhatunk a poggyásztérbe, ezen a szinten már alapáras a rendezőszett és a rögzítősín is. Amennyiben az 553 literes térfogat kevésnek bizonyulna, a 60:40 osztású üléstámlák a vállapon található karok meghúzására síkba dőlnek és máris 1719 literrel gazdálkodhatunk.
Az 1,7 literes dízelmotor 115 lóerős LP és a tesztelt 136 lovas HP változata között 300 ezer forint az árkülönbség. Amíg előbbi inkább a korai nyomatékleadásra (260 Nm 1250-2750/perc), addig ez teljesítményre hangolt. Kezdetben a köbcentikre hagyatkozva, „gyomorból” dolgozik a négyhengeres, s a hatfokozatú automata sebességváltó (600 000 Ft) sem szeret korán felkapcsolgatni - hiába húzzuk a kormány mögötti billentyűket. 2000-es fordulatnál viszont megérkezik a derekas 325 Nm, s innen érezhetően acélosabban húz a másiknál és dinamikusabban viszi a kocsit. Mondjuk a lágyan és kényelmesen kapcsolgató automata valamelyest visszafogja a lovak vágtáját: a manuálishoz viszonyítva 10,6 helyett 12,0 másodperc a százas gyorsulás és 198 helyett 190 km/óra a csúcssebesség.
Mivel a Hyundai amúgy sem kanyarvadász sportkombi, hanem kellemes utazóautó, ez nem különösebben zavaró. A 70 literes tanknak betudhatóan pedig jó hosszú távokat tehetünk meg, átlagos tesztfogyasztásunkkal (7,1 l/100 km) számolva is közel 1000 kilométer a hatótáv. Nagy sebességnél lehetne kicsit nyugodtabb a kocsi egyenesfutása, de egyébként közvetlen és pontos a kissé steril kormány. A 18 colos felnik (225/45-ös abroncsok) ellenére pedig a gördülési komfortja is rendben van, megfelelően csillapítja az úthibák többségét.
A kombinál kevésbé praktikus
Bő másfél évvel ezelőtti bevezetésétől idén január végéig összesen 209 példány fogyott az i40-esből hazánkban. Habár Magyarországot jellemzően szedán-orientált piacnak tartják, hozzávetőleg 70/30%-os aránnyal a praktikus kombi viszi a prímet - igaz, jellemzően flottaértékesítés zajlik. Kupészerűen ívelő tetővonalával és szépen kidolgozott hátsójával a limuzin csakugyan lendületes kiállású, a látványnak azonban megvan az ára. Nekem még éppen megfelelő, de 180 centinél magasabb utasok számára hátul már korlátozott a fejtér - kicsit le kell csúszniuk az ülésben, merthogy lábtér viszont van bőven. A műszerfalat még nívósabbnak mutatja az érintőképernyős, beépített navigáció (itt jelenik meg a tolatókamera képe is), amit az Infinity hifivel együtt 265 000 forintért kínál a Hyundai. . A csomagtér 503 literes befogadóképessége nem kevés, de a kombihoz képest értelemszerűen magasabb küszöbön és szűk nyíláson kell bepakolni a csomagokat. A hátsó ülések támlája ugyan osztottan dönthető, de keskeny és alacsony alagút keletkezik, ami behatárolja a szállítható tárgyak méretét. Cserében viszont az i40-es szedánért 250 ezer forinttal kevesebbet kérnek, mint a kombiért: 135 lóerős 1.6 GDI benzinmotorral és Life felszereltséggel 5 590 000 forint szerepel a belépőmodell árcéduláján. Az 1,7-es dízelből a kisebb teljesítményű 6 090 000, a nagyobb 6 390 000 forinttól indul, de automata csak utóbbihoz konfigurálható - ezzel és a Premium felszereltséggel együtt már közel kilenc millióba kerül a Hyundai. Miután a két autó motorizáltsága és váltója azonos volt, a vezetési jellemzőkben és a menetdinamikában sincs különbség, sőt, még a tesztfogyasztásuk is megegyezett.
- formaterv
- helykínálat, praktikum
- gazdag felszereltség
Nem tetszett
- steril kormányzás
- átlagos tesztfogyasztás
- nincs síalagút
Összegzés
Jó hír, hogy a készleten lévő i40-eseket most 750 ezer forint kedvezménnyel, versenyképesebb áron kínálja a Hyundai.-->
