Bécsben marad a Beethoven-fríz

Ausztria egyik legértékesebb műalkotása, Gustav Klimt Beethoven-fríz-e továbbra is az országban marad, miután a restitúciós ügyekkel foglalkozó osztrák állami szervezet elutasította az egykori zsidó tulajdonosok leszármazottainak kártérítési igényét.

A kárpótlással foglalkozó osztrák hivatalt az 1990-es évek végén hozták létre, miután az összes tartományban megteremtették a nácik által elrabolt műkincsek visszaadásának jogi alapjait. Elsősorban a köztulajdonban, múzeumokban fellelhető műtárgyak azonosítását, felkutatását végzik. Természetesen külső igénybejelentéseket is befogadnak, de maguk is vizsgálják a gyanús eredetű tárgyakat, és ha bebizonyosodik, hogy a nemzetiszocialista korszakban, elkobzással került a múzeumba, visszaszolgáltatják az erdeti tulajdonosnak vagy az örököseinek.

Gustav Klimt 34 méter hosszú, két méter magas és több tonnás fríze, a bécsi jugendstil emblematikus alkotása mégsem kerül vissza az örököshöz, Erich Ledererhez. A restítuciós hivatal tanácsadó testülete elutasította a leszármazottak azon érvelését, hogy kiviteli tilalommal kényszerítették őket a mű 1972-es eladására az osztrák államnak, akik az akkori 15 millió schillinges árat is vitathatónak tartják.

Az örökösök nem fogadták el a döntést, képviselőjük, egy svájci ügyvédi iroda munkatársa abszurdnak nevezte a határozatot. Az ügyvéd osztrák sajtónak tett nyilatkozatában kijelentette, azt fontolgatják, perre viszik az ügyet az Egyesült Államokban és/vagy az Európai Emberi Jogi Bíróságon.
1998-as osztrák restitúciós törvény életbe lépése óta több ezer műtárgyat adtak vissza, nemritkán millió eurós értékeket. A leghíresebb ügy szintén Klimt alkotásaival kapcsolatos: 2006-ban hosszú jogi csatározás után Maria Altmann visszakapott öt Klimt festményt, amelyeket rögtön aukcióra bocsájtott. Közülük Adele Bloch Bauer portréja 135 millió dolláros leütési árával árverési rekorder lett.

A bécsi szecesszió, mint új művészeti mozgalom megalakulása Klimt nevéhez fűződik, 1897 áprilisában, s kiállításaiknak a bécsi Szecesszió Háza adott otthont. Művészeti csúcspontot jelentett a Ludwig van Beethoven tiszteletére rendezett kiállítás 1902-ben, ide készült a zeneszerző kilencedik szimfóniája ihlette Beethoven-fríz, stílusjegyeivel és az arany háttér alkalmazásával új korszakot indított el Klimt művészetében, ami végül az 1907-1908-ban megalkotott A csók című képében teljesedett ki.

Az 1902-es kiállításra készült hatalmas frízt nyolc részre vágva egy bútorraktárban őrizték, míg végül 1915-ben megvásárolta August Lederer, kiterjedt műgyűjteményébe. Lederer pár évvel Ausztria 1938-as annektálása előtt meghalt, a gyűjtemény jó része, köztük további Klimtek és régi mesterek művei tűzvészben elpusztultak, amikor 1945-ben az SS felgyújtotta a kastélyt, ahol tárolták őket. A gyűjtemény megmaradt darabjai (köztük a Beethoven fríz) tulajdonjoga átszállt August Svájcban élő fiára Erich Ledererre, aki 1972-ben lemondott bizonyos darabokról, hogy a többire kiviteli engedélyt kapjon, a Beethoven frízt pedig 15 millió schillingért eladták az osztrák államnak. Ezt az alkut támadták meg 2009-ben Erich Lederer örökösei, arra hivatkozva, hogy nyomás alatt egyeztek bele az eladásba és a vételárat is vitatják.

A testület viszont elutasította az örökösöket, az árat az akkori viszonyokhoz reálisnak tartják, és álláspontjuk szerint az adásvétel független volt egyéb megállapodásoktól. Mindenesetre a tranzakció után a freskót felújították és 1986-ban visszahelyezték eredeti, 1902-es helyére a Vienna Secession épületének alagsorába, ahol azóta is a Bécsbe látogató turisták egyik első számú célpontja. A rangos kiállítóhely vezetője úgy nyilatkozott a visszadás mind jogilag, mind erkölcsileg indokolatlan lenne.