Magyar gazdaság

Válsághoz vezethet a fúziós hullám

A huszadik században a tőzsdei összeomlásokat kivétel nélkül vállalategyesülési hullám előzte meg. Ezeket az összeolvadásokat más-más üzemgazdasági vagy pénzügyi indokkal hajtották végre, de a várt nyereségnövekedés többnyire elmaradt.

A világgazdaság minden ágazatában vállalategyesülések keltenek szenzációt. Csupán 1999-ben a világon több mint 25 ezer ilyen ügyletet kötöttek 3,4 ezer milliárd dollár értékben. 2000 szeptemberéig 14 százalékos növekedés volt tapasztalható ezen a téren -- írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A vállalategyesülések és -felvásárlások üzemgazdasági szempontból a cégbirtoklás piacának ügyleteiként foghatók fel. Vezető csoportok versengenek az erőforrások igazgatásának jogáért. Ezen a piacon is megfigyelhető a konjunkturális ingadozás: az Egyesült Államok piacán például öt hullám.



Az első fúziós hullám 1880--1904 között tartott, amikor az ipari forradalomban keletkezett többletkapacitásokat horizontális egyesülésekkel és kartellekkel igyekeztek megszüntetni. Az eredmény a Kodak, a DuPont és a General Electric volt. A második hullám (1916--1929) vertikális összefonódásokhoz vezetett a technológiai lánc mentén, ennek során keletkezett a General Motors és az IBM. Harmadik hullámnak tekinthető az 1965-től 1969-ig tartó korszak, amikor a portfólió diverzifikálása volt a divat. Óriási konglomerátumok keletkeztek: a Gulf & Western, az ITT vagy a Teledyne ágazatidegen vállalatok felvásárlásával.



A látványos negyedik hullámot (1984--1990) ismét horizontális felvásárlások jellemezték, ezúttal a kartelltörvény keretei közé szorítva s az alaptevékenység területén szinergiára -- amely abban különbözik a nagyság hozadékától, hogy különböző tényezők együttműködéséből ered -- törekedve, többnyire hitelből. Sokszor leértékeltnek tekintett vállalatokat vettek meg, majd feljavítva értékesítették azokat.



a A kilencvenes években kibontakozott egy ötödik hullám, amelyre globalizálódás, kockázatosan nagy összegek, ellenséges felvásárlások, részvénycserék és a csúcstechnika jellemző. Ez a szakasz már nem Amerikára, hanem Európára összpontosít.



A különböző célok ellenére közös vonása mindegyik hullámnak, hogy korreláció tapasztalható a fúziós hullámok és a részvénypiaci ingadozások, valamint a gazdasági ciklusok között. Minden hullámnak a részvényárak összeomlása és vet véget. Az 1904. évi tőzsdepánikot is a pénzügyi szolgáltatási szektor válsága követi, a vállalat-összeolvadások is ritkulnak. Az 1929-es "fekete péntek" és a nagy válság vet véget a második felvásárlási hullámnak. A hatvanas évek végén az árfolyamok esése, majd az olajválság fejezi be a harmadik hullámot. Kézenfekvő a feltevés, hogy a vállalatok túl magas ára és az elmaradt nyereségek állnak a háttérben.



Az ötödik hullám legismertebb példája a Daimler--Chrysler, az Aventis egyesülése, a Deutsche Bank által felvásárolt Bankers Trust, továbbá a német--spanyol--francia repülőgép-gyártási együttműködésből kifejlődött EADS. Az összes német tranzakciók felénél külföldi a partner. A méretek egyre nagyobbak: a legutóbbi két év összefonódásainak összes értéke egyenlő a megelőző tíz évével. Németországban az egyesülések sajátos oka a családi középüzemek utódlása, a tőkehiányuk és a külföldre való értékesítés kényszere a növekedésnél. Az ellenséges felvásárlás példái: a Krupp megveszi a Hoescht és a Thyssent, a Vodafone a Mannesmannt. Ezek és a Commerzbank felvásárlására irányuló kísérletek a német tőkepiac fejlődését mutatják.



Figyelemre méltó, hogy a felvásárlások volumenének mintegy hatoda a távközlési vállalatokra jut. Utána a pénzügyi szolgáltatások és a média következnek. A közeljövőben a túlfűtött internetszektor konszolidálása összeolvadásokat okoz majd.



Több mint száz tanulmány próbálta felmérni nagyon különféle módszerekkel a fúziók eredményességét. Az Egyesülések és Felvásárlások Intézete (IMA) és a Witten/Herdecke Egyetem legújabb kutatása azt mutatja, hogy a vásárló vállalatok 21,5 százaléka tudta növelni tőzsdei értékét, 44 százaléka pedig forgalmát az ágazatához képest. Míg a vásárlók tőzsdei értéke a következő hat hónapban körülbelül 7, öt év alatt 10,26 százalékkal csökkent, a felvásároltaké átlag 20 százalékkal nőtt Amerikában. Az okok változatosak: az egyesülések mindennapossá váltak, rosszul készítik elő őket, a vezetők saját jövőjükért is aggódnak, olykor kifejezetten ellenérdekeltek, a költségeket és az árakat rosszul becslik, a fogyasztói szempontokat elhanyagolják, és utólag az átszervezés is lassan halad. Mindez felidézi a veszélyt, hogy az ötödik hullám is válságba torkoll egyes sikeres példák -- mint a General Electric, a Cisco, a Veritas esete -- ellenére.



A cikk szerzői, Stephan A. Jansen és Günter Müller-Stewens nem bizonyítják, a felvásárlási hullámok mennyiben járulnak hozzá az árfolyamok általános túlzott felhajtásához, a tőzsdei krachok pedig az összefonódások sikertelenségéhez. Mindenesetre más szempontú vizsgálatok -- például a legnagyobb cégek listájának évtizedes változásai -- azt látszanak mutatni, nincs szó arról, hogy a nagyhalak felfalnák a kicsiket és egymást, a nagyság előnye leküzdhetetlen erőként szelektálna.


A vállalategyesüléseket tőzsdekrachok követték az elmúlt száz évben A huszadik században a tőzsdei összeomlásokat kivétel nélkül vállalategyesülési hullám előzte meg. Ezeket az összeolvadásokat más-más üzemgazdasági vagy pénzügyi indokkal hajtották végre, de a várt nyereségnövekedés többnyire elmaradt. munkatársunktól-->

Kapcsolódó cikkek