Minden cseppje kincs
Az ivóvízellátás nemcsak a jövőben, már a jelenben is egyre súlyosabb gondokat okoz. Az első megdöbbentő, nagyvárosi hírek talán Fokvárosból érkeztek. A dél-afrikai metropolisz akkor a tudatos fogyasztásra sarkalló hatékony kampányoknak és a technikai fejlesztéseknek köszönhetően képes volt elkerülni a legsúlyosabb helyzetet, de hátradőlni természetesen ott sem lehet.
Európában Spanyolországban jelent meg erősen a vízhiány, de az északolasz Po folyó üres medréről szóló fotók is szerepeltek a hazai médiában. Legutóbb arról lehetett olvasni, hogy Szicíliában több tengerparti szálloda nem tud a nyáron vendégeket fogadni, a kényszerűen bevezetett vízkorlátozás pedig csaknem egymillió embert érint.
Itthon sem ismeretlen sajnos a vízhiány: 2021 óta minden esztendőben vízkorlátozást/vízhiányt jelentettek be Budapest környékén. Az idei év sem biztos, hogy kivétel lesz. A Duna Menti Regionális Vízmű néhány napja közleményben szólította fel a lakosságot a felelős vízfelhasználásra. Mint írták, a vállalat „az ivóvízfogyasztás további növekedése esetén, a folyamatos ivóvízszolgáltatás minden felhasználó számára történő biztosítása érdekében vízkorlátozás elrendelését lesz kénytelen kezdeményezni”.
A probléma nem korlátozódik Közép-Magyarországra: az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság összefoglalója szerint az aszály, vagyis a „nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány” hazánk területének 90 százalékát veszélyezteti.
A forró, száraz időjárás miatt eleve kevesebb víz áll rendelkezésre, a vízfogyasztás azonban éppen az ilyen időszakokban emelkedik meg ugrásszerűen. A városokban például folyamatosan locsolni kell(ene), ráadásul az ingatlanok kertjének, füvének öntözéséhez sokan az ivóvizet használják. Az elavult, hatalmas szivárgási veszteséggel működő vízvezetékrendszer problémái miatt a helyzet tovább romlik.
A fenntartható vízgazdálkodás így nem véletlenül kerül a legfontosabb prioritások közé. A teendők közül az egyik legfontosabb a szivárgások kezelése: az ivóvíznek ugyanis átlagosan negyede (de van olyan hazai térség, ahol 60 százaléka) elveszik, mire sikerül eljuttatni a felhasználókhoz. (Minél öregebbek a vezetékek, a ráta annál magasabb.) Ezen a téren mielőbbi beavatkozásra van szükség, a vezetékrendszer teljes cseréje/modernizációja azonban még a gazdagabb országokba is kívül esik a lehetőségek körén.
A veszteség csökkentésének kulcsa a szivárgások gyors és pontos detektálása, ez pedig olyan feladat, amelyre az Ipar 4.0 eszköztára bevált megoldásokat kínál.
A vezetékekbe telepített áramlás- és nyomásérzékelő szenzorok által gyűjtött adatokat mára mesterséges intelligencia alkalmazásával valós időben dolgozzák fel.
Így a szivárgások lokalizálása egyrészt pontosabb, vagyis a szakembereknek sokkal kevesebb időt kell tölteniük a kritikus pontok megkeresésével, másrészt sokkal gyorsabb, hiszen egy modern rendszernek akár két órán belül „feltűnik” a veszteség. A harmadik fontos szempont a precizitás, azaz a kisebb szivárgások feltárása. A technológia ezen a téren is teljesít: felhasználási helyenként akár óránként egyliteres szivárgási veszteséget is képes kiszűrni.
A szivárgások okozta veszteség egy fejlett rendszerrel felére csökkenthető, ami természetesen a közművek bevételeire is jótékony hatást gyakorol.
A beruházás három év alatt általában visszahozza a befektetett összeget, de egy három hónapos pilotprojekt alapján az is kiderülhet, hogy a megtérülési idő ennél is rövidebb. Ezt a megoldást választotta Belgium legnagyobb ivóvízszolgáltatója, a De Watergroep, amely közel 35 ezer kilométeres hálózatot működtet. A fejlesztés eredményeként a javítás sokkal hatékonyabbá vált, az átfutási idők pedig rövidültek.
Persze frissítő esővel a modern technológia sem tudja locsolni a talajt. Abban azonban segítségünkre van, hogy az a víz, amely már rendelkezésünkre áll, ne tűnjön el a semmibe, jóval kevesebb szivárogjon el a vezetékekből. Az ivóvíz „minden cseppje kincs” – márpedig itt nem cseppekről, hanem sok millió köbméterről beszélünk.
