A növekedés lassulása 20-40 ezerrel több öt éven aluli, szegény sorban élő gyermek halálát eredményezheti az idén és jövőre -- becsli a Világbanknak az amerikai terrorcselekmények gazdasági hatásairól szóló előzetes értékelése. A jelentés szerint a fejlett gazdaságok talpra állása 2002 közepére tolódik, és a fejlődő országokban is 0,5--0,8 százalékponttal lehet kisebb a növekedési ütem 2002-ben, nem utolsósorban a tőkeáramlás visszaesése miatt.
A Világbank statisztikái szerint már a legutóbbi évben is tovább mélyült a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék. A Luxemburg és Etiópia közötti több százszoros különbség az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) terén 2000-ben vásárlóerő-paritáson is csak 69-szeresre "szelídül". A jelentés csupán az ezzel teljesen össze nem vethető, egy főre eső bruttó hazai termékre (GDP) közöl növekedési adatot: míg az afrikai országban 2,2, az európai monarchiában 6,6 százalék volt az ütem.
A teljesítménykülönbségek határozottan mutatkoznak meg a mezőgazdasági termelékenység fejlődésének nyomon követésekor is. Az 1987--89 közötti időszak egy agrárdolgozóra jutó hozzáadott értéke -- 1995-ös dollárárakon számolva -- éppen az éhezéstől sújtott államokban tíz év alatt alig változott, néhány száz dolláros szinten maradt. Ezalatt például Dánia 27 ezerről majdnem 53 ezer dollárra növelte ezt az értéket, míg Szingapúr 25 ezer dollárról duplázta meg.
Magyarország azon tucatnyi ország közé tartozik -- többek között Angola vagy Kenya társaságában --, melyek teljesítménye a fenti összehasonlításban még romlott is. Alig lóg viszont ki a felső tucatból a magyar export, ami a technológiaintenzív termékek részesedését illeti: a 23 százalékos arányt csak néhány fejlett ipari ország és a "kis tigrisek" múlják felül. A fejlettebb országokéhoz áll közelebb a 2000-es magyar GDP szerkezete is a felhasználás oldaláról tekintve. A közel kétharmados háztartási fogyasztást 10 százaléknyi kormányzati fogyasztás és közel egyharmados bruttó beruházási arány egészíti ki.
A világ szegényebb térségeiben általában a lakossági fogyasztás adja a GDP döntő többségét -- akár 80-90 százalékát --, a kormányzat eszközei korlátozottak, és a felhalmozás is sok esetben az egyötödös arány alatt marad. Nem kiemelkedő az olyan olajmonarchiák beruházási tevékenysége sem, mint például Kuvait vagy Szaúd-Arábia, melyek inkább az államháztartás fogyasztási kiadásain keresztül igyekeznek a lakosság számára is érzékelhetővé tenni a fekete arany gazdasági áldásait.
Csakhogy a konjunktúra menete olykor bizonytalanná teheti az efféle alapra épített viszonylagos jólétet: a Világbank becslése szerint csak Afrikában -- a dekonjunktúra által leginkább sújtott földrészen -- 2 millióval több embert taszít szélsőséges szegénységbe a nyersanyagok és energiahordozók árának a recessziós félelmek miatti csökkenése. A nyers gazdasági mutatók pedig a szegény és a gazdag országokban mért életminőség drasztikus különbségeiben csapódnak le.
Míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a születéskor várható élettartam lassan eléri a Japánban meghaladott 80 évet, Fekete-Afrikában a legtöbb ország reális célja az 50 év túlszárnyalása lehet. Még Ghánának -- ahol a várható élettartam 58 év -- sem sikerült azonban az öt év alatti gyermekek halálozási arányszámát száz alá csökkenteni -- ezer főre számítva. A küzdelmet nehezíti, hogy az érintett államok nagy részében az írástudatlan felnőttek aránya 20-50 százalékos.
Az újonnan iparosodott ázsiai országok valódi sikereit talán éppen az mutatja leginkább, hogy a fenti mutatók tekintetében megközelítették a fejlett világot. Bár jelentős eltérések közöttük is akadnak, helyzetük össze sem hasonlítható Afganisztánéval. A 26,5 milliós ország lakosai 1999-ben 46 évre számíthattak születésükkor -- többek között a gyermekhalandósági mutató 220-as értéke miatt --, és a felnőttek kétharmada nem ismeri a betűvetést.
Az argentin gazdaság nehézségei ellenére a 37 milliós ország és latin szomszédai is a fejlődőnek nevezett régiókénál lényegesen jobb életminőséget tudnak nyújtani lakóiknak. A gyermekhalandóság ezer főre vetítve a 10--50 eset közötti tartományba szorult vissza, sőt, Kubában 1999-ben nyolc esetet regisztráltak, ami jobb a magyar adatnál. A szigetországban az analfabetizmus ritkább, mint például Portugáliában, és az átlagos kubai öt évvel hosszabb életre számíthat, mint az átlag magyar.
Magyarország a fenti mutatók szempontjából nem tekinthető a rendszerváltó államok éllovasának, de a térségről elmondható, hogy azon kevesek egyike, melyek egy számjegyű gyermekhalandósági rátát tudnak felmutatni. Magyarországon az 1999-es érték éppen tíz volt ezer főre vetítve. Kedvező üzenete lehet viszont annak, hogy -- legalábbis a Gini-index szerint -- 1998-ban a magyar volt a világ egyik legegaliaáriánusabb társadalma, a fehérorosz mellett. A legszegényebb 10 százaléknyi magyar 4, a leggazdagabb 20,5 százalékkal részesedik a fogyasztásból. Az egyenlősítésre nem hajlamos latin-amerikai vagy a szegény afrikai államokban előfordul, hogy az alsó tizednek a jövedelmek 1-2 százalékával kell beérniük, miközben a felső tizednek jut akár 40-45 százalék.
Magyarországon a napi egydolláros nemzetközi szegénységi küszöb alatt a lakosságnak kevesebb mint 2 százaléka él a többi közép-európai országhoz hasonlóan. A statisztikák szerint a régióban ennyi a napi 2 dollárnál kevesebből élők aránya is, kivéve Magyarországot, ahol ez 7,3 százalék. A térségben rossz adatnak számító utóbbi érték még mindig jóval elmarad a más feltörekvő vagy fejlődő régiókban mért számoktól. Brazíliában 25, Indonéziában 55, Nigériában 91 százalék a megfelelő adat.
A Világbank jelentésében sürgette a világ gazdagabbik felét, hogy vállalásának megfelelően emelje GNP-je 0,7 százalékára a segélyek összegét az OECD-ben mért jelenlegi 0,22 százalékos arányról. A jelen helyzetben, a protekcionista hajlamok feléledése idején a szervezet szerint minden korábbinál fontosabb a Kereskedelmi Világszervezet liberalizációs tárgyalásainak folytatása, hiszen a nemzetközi kereskedelem jelentős mértékű felszabadítása 1500 milliárd dollár jövedelmet generálhatna a fejlődő világban a következő évtizedben.