Importfüggőség kontra atomenergia
A magyar villamosenergia-rendszer szerkezete jelenleg kiegyensúlyozott, 2010-ig szinte kizárólag földgázbázisú erőművek építésére és egyes szénbázisú erőművek bezárására lehet számítani - mondta Katona Tamás, a Paksi Atomerőmű Rt. élettartam-gazdálkodási projekt vezetője a 20. évforduló alkalmából rendezett konferencián. A villamosenergia-termelés szerkezetében jelentősebb változás 2012 után következne be, ha a paksi atomerőmű blokkjait a tervezési élettartam lejártával leállítanák. A paksi blokkok helyettesítése azonban nehéz feladat. Zöld alternatíva nemigen adódik, ehhez ugyanis például tizenegyezer környezetbarát szélerőműre lenne szükség. A jelenlegi építési tendenciák és a piaci automatizmus alapján az prognosztizálható, hogy az iparág a hiányt, illetve az igénynövekedést az egyoldalú importfüggőséget fokozva, az atomerőműhöz viszonyítva drágábban termelő, földgázalapú erőművekkel pótolná, vagy magát a villamos energiát importálná - érvelt Katona Tamás. Ezzel azonban - tette hozzá - 2012 és 2019 között a villamosenergia-termelés földgázfelhasználása és szén-dioxid-kibocsátása is közel megkétszereződne, a megújuló energiaforrások intenzív hasznosítása esetén is. A villamosenergia-import hosszú távon biztosan drága, és nyilvánvalóan az importfüggőséget növelő megoldás lenne. Ezeket a stratégiai szempontból kedvezőtlen változásokat a Paksi Atomerőmű Rt. piaci pozíciójának megtartásával, a blokkok teljesítményének növelésével, az élettartam meghosszabbításával lehet ellensúlyozni, ugyanakkor az sem kizárt egyes szakértők szerint, hogy 2015 táján új atomerőművi blokk építését kell napirendre tűzni.
A paksi nukleáris erőmű sorsa nyilvánvalóan jelentős mértékben függ a nemzetközi tendenciáktól. Jelenleg a világ villamosenergia-termelésének 17 százalékát adják atomerőművek. Az Egyesült Államokban 15, az EU-tagországokban 35 százalék ez az arány. A kilencvenes évek elején-közepén tapasztalt ellenérzések enyhülnek, és az atomenergia békés célú felhasználásának megítélése jelentős mértékben megváltozott. Az USA-ban több nukleáris erőmű megkapta az engedélyt az élettartam-hosszabbításra, Finnországban - a meglévő atomerőművek teljesítményének és élettartamának növelése mellett - új atomerőmű építését tervezik. Németországban az atomenergia-ellenes kormánypolitika ellenére az atomerőművek leállítására gyakorlatilag csak a tervezett üzemidejük végén, a 2020-as években kerül sor. Nyugat-Európában a lakosság kettő az egy arányban támogatja az atomerőműveket, ha a hulladékkérdés megnyugtatóan megoldható. A kelet- és közép-európai régióban Szlovákia leállítani készül a két régebbi bochunicei blokkot, de üzembe helyezte a mohi erőmű 1-es és 2-es blokkját. Csehországban a dukovanyi erőműben 10 éves élettartam-hoszszabbítást terveznek, s a műszaki nehézségek és a politikai viharok ellenére folyik a temelíni erőmű 1-es blokkjának üzembe helyezése, amit másfél-két év múlva követni fog a 2-es blokk. Romániában 1996 óta üzemel a csernavodai erőmű 1-es blokkja, s folyik a második blokk építése. Szlovéniában, a krskói erőműben egy rekonstrukciós program eredményeként 6,3 százalékkal megnövelték a blokk teljesítményét, és szándékuk az élettartam meghosszabbítása.
A már liberalizált árampiaccal rendelkező országok tapasztalatai szerint az atomerőművek versenyképesek a liberalizált piaci körülmények között is, hiszen beruházási költségek jóformán már nem terhelik ezeket az egységeket, a teljes üzemi költség alacsony, az üzemanyag nem domináns költségtényező, a nukleáris üzemanyag árának igen valószínűtlen megkétszereződése is legfeljebb csak 20 százalékos költségnövekedést eredményezne.
Az élettartam-hosszabbítás lehetősége alapvetően a főberendezések, elsősorban a reaktortartály műszaki állapotától függ. Az eddig elvégzett vizsgálatok azt mutatják - derült ki Katona Tamás előadásából -, hogy a paksi atomerőmű 50 éves üzemben tartásának műszaki, vagy biztonsági akadálya nincs.
A paksi reaktortartályok blokkonként eltérőek - magyarázta Katona Tamás -, és eltérő feltételek mellett valósítható meg az élettartamuk meghosszabbítása. A 3-as és 4-es blokkon a reaktortartályok beavatkozás nélkül 50 évig üzemben tarthatók. A 2-es blokkon a reaktortartály élettartamának meghosszabbításához csak az üzemzavari zónahűtési tartályok felfűtésére van szükség a kis valószínűséggel bekövetkező, nyomás alatti termikus sokk okozta feszültségek csökkentésére. Erre kipróbált és nem költséges műszaki megoldások léteznek. Az 1-es blokki reaktortartálynál az 50 éves élettartam esetén - az üzemzavari zónahűtési tartályok felfűtésén túl - hozzávetőlegesen 50 százalékos eséllyel kell az aktív zóna magasságában lévő hegesztési varrat ridegtörési hőmérsékletének csökkentésére hőkezelést alkalmazni. A hőkezelés a VVER erőművek gyakorlatában - Finnországban, Szlovákiában - sikerrel alkalmazott, nem költségkritikus eljárás.
Az élettartam-hosszabbítás gazdaságosságának vizsgálatakor arra a következtetésre jutottak Pakson, hogy ha a meghosszabbított üzemidő alatt a villamosenergia-értékesítési reálárszint kilowattóránként 4,52 forint felett lesz, akkor az atomerőmű élettartamának meghosszabbítása előnyösebb a kombinált ciklusú gázturbinás erőmű építésénél, s a közvetlen üzemköltségek az atomerőmű esetében alacsonyak. Ezt az eredményt még az sem változtatja meg, ha a természetes urán ára a jövőben két-háromszorosára nőne.
